Veled van az Erő, ifjú Harry!
H.P.
Hónapok óta e két betű, ez a monogram tartja lázban a világot, a Hewlett-Packard pedig tépheti a haját. Megmondom az őszintét: engem egyáltalán nem érdekelt Harry Potter története, nem olvastam a könyveket, egyáltalán nem is foglalkoztam vele. Persze ennek az is az egyik oka, hogy 23 éves nagy ló vagyok, ráadásul pasi, és különben is a Star Wars az igazi! ;-)
Na de, mint már számtalan alkalommal előfordult, ezúttal is hagytam prostituálni magam, és beleegyeztem, hogy egy DVD-ért cserébe hajlandó vagyok megnézni a Harry Potter és bölcsek köve-című filmet, gondolván: akár gagyi lesz, akár nem, én mindenképpen jól járok. Hááát..... hogy is mondjam?… Az a DVD már tutira meglesz, de a világ is gazdagabb lett egy újabb "antipotteressel"; már persze ami a filmet illeti.
Régóta tisztában vagyok a hollywoodi alapszabállyal: GYEREKEK ÉS/VAGY ÁLLATOK EGY FILMBEN = ARANYBÁNYA. A HP is erre lett kihegyezve, ezért is tolták a rendezői széket Chris Columbus feneke alá. A Reszkessetek, betörők!-höz és a Mrs. Doubtfire-hoz hasonlóan a Harry Potter is végeredményben egész szórakoztató, csak éppen nem tudja, mi akar lenni. Gyerekfilmnek nem nevezném, mert ahhoz sokszor túl ijesztő (pl. 3 fejű kutya, vicsorgó unikornisgyilkos-vámpír és olyan DTS-hangzás, hogy az ember maga alá csinál). Vígjátéknak sem megy el, mert ahhoz nem elég vicces. Szóval a film csak úgy "van", de nem lehet műfajilag beazonosítani, viszont határozott előnye, hogy soha nem válik unalmassá.
J.K. Rawling-gal a háta mögött Columbus kénytelen volt mindenben igazodni a Bölcsek köve eredeti történetéhez, és sajnos ez lett a film gyengéje. Annyira bele akartak zsúfolni mindent, annyira hűen akartak idomulni a könyvhöz, hogy végül emiatt lett egy középszerű, átlagos iparosmunka. A fantasztikus látvány és a grandiozitás mellett csak nyomokban van jelen a lényeg, a melegség és a játékosság. A film két és fél órája alatt mindent meg kell mutatni, mindennek és mindenkinek szerepelnie kell, emiatt a történet túl hihetetlen, a karakterek többsége pedig csak felületes sablon marad (pl. Harry "családja" a zsarnokoskodó nagybácsival, a kövér, bunkó unokatesóval, plusz a seggfej, hátranyalt hajú gyerkőc a suliból, aki cseszegeti Harryt).
Az olyan színészóriások, mint Maggie Smith, Richard Harris, John Hurt és Alan Rickman is csupán elmondják a szövegüket és közben megpróbálják belegyömöszölni pár percükbe tudásuk legjavát, mivel igazi kibontakozásra nincsen lehetőségük. Három élő figura van csupán: Robbie Coltrane bájos, torzonborz óriása, no meg Ron és Hermione. A vörös kölyök úgy játssza le Daniel Radcliff-et a vászonról, hogy az csak úgy néz Lennon-szemüvege mögül!
Summázva a dolgokat: Rawling-nak kegyetlen mázlija volt, hogy ennyire bejött neki ez a Harry Potter-buli. Sajnos azonban, a story akkor is összeollózás marad, ha békává varázsol is. Merthogy semmi újat nem talált ki, csak egy következő variációt a "szegény gyerek sok akadály leküzdése után győzedelmeskedik"-sémára, az a Napnál is világosabb. But there's nothing to do, azaz nincs mit tenni. A nép, az istenadta nép követi az aktuális trendet, nekünk pedig marad Spielberg és Lucas, meg Jókai, Verne és társai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése