Így neveld a sárkányodat

Családom és egyéb sárkányfajták

Képzeljük el, hogy Stitch egy fekete pikkelyes, kék plazmatölteteket köpködő sárkány, aki összeakad Jar Jarral, összebarátkoznak, majd együttes erővel legyőzik Godzillát, aminek eredményeképp Jar Jart végre elfogadja a népe és még az imádott lány is az övé lesz. Ha nagyon piszkálódó akarnék lenni, akkor így is összefoglalhatnám a Dreamworks legújabb animációs csodáját, a 3D-s Így neveld a sárkányodat című kedves kis kalandfilmet.

A Dreamworks animációs részlege ugyan nem egy Pixar, de ez cseppet sem von le az érdemeiből, hiszen nagyon ott lohol az ugráló lámpácskás stúdió nyomában, és csak alig-alig van tőle lemaradva, erre legjobb példák a korábbi filmjeik: az összes Shrek, a Kung Fu panda, és a két Madagaszkár. Meg merem kockáztatni, hogy jelenleg ez a két animációs filmeket gyártó cég a legjobb Hollywoodban. Ahogy a Pixar nemrég elsütötte legutóbbi filmjét (az Oscar-díjas Felt), úgy a Dreamworks is hamarosan bemutatja saját, a viking időkbe röpítő alkotását, melynek célközönsége elsősorban a nagyobb, vagy a felnőtt – örök – gyerekek, akik imádják a sárkányokat.

Mert sárkányokban bizony nincs hiány. Vannak kicsik és nagyok, tűzokádók és gázfúvók, egy- és kétfejűek, egy dolog azonban közös bennük: rendszeresen fosztogatják egy kis viking sziget javait, így a marcona harcosok már több nemzedékre visszamenőleg sárkányokkal való viaskodásra vannak berendezkedve. Így megy ez már évszázadok óta, most azonban megtörni látszik a hagyomány, mert a főnök egy szem fia, Hablaty nem hogy nem marcona, de még izma sem sok, viszont kétbalkezes és szószátyár, ugyanakkor barátságos és végtelenül jószívű, aki csupán egy szeretne lenni a népével és azt akarja, hogy apja büszke legyen rá. Mivel azonban a harci pörölyt is alig bírja el, és inkább mindenféle fura szerkentyűket épít, nem sok segítséget jelent, ha sárkányokkal való csatározásról van szó. Egy támadás során megsebesít egy titokzatos fekete rémséget, de persze senki nem hiszi el neki a hőstettét. Hogy bebizonyítsa rátermettségét és igaz viking mivoltát, a sebesült sárkány után ered, és hamarosan meg is találja, de minden igyekezete ellenére sem képes végezni vele, ehelyett elkezdi megszelídíteni.

Minden egy hallal kezdődik, folytatódik egy rögtönzött nyereggel és egy különleges farokszárny-protézissel, majd hamarosan a felhők között száguld a sárkány hátán. Klasszikus elemekből építkező mesét látunk, melyben a főszereplő a leggyengébb és legkisebb, mégis halált megvető bátorságról és leleményességről tesz tanúbizonyságot, hatalmas hőstettet visz végbe és a történet végén minden nehézség ellenére győzedelmeskedik. Éppen emiatt élvezetes alkotás ez a film, hiszen a legáltalánosabb és legismertebb történetmesélés ösvényén halad, melyet bárki képes befogadni, aki legalább egy Grimm-mesét hallott életében.

Ha filmként vizsgáljuk, akkor azt lehet mondani, hogy jól ismert figurákat, szituációt és történetet látunk, amellyel már sokszor találkozhattunk, éppen ezért oly ismerős, éppen ezért oly könnyű belemerülni és azonosulni vele. Hiszen mindenki az esélytelennek drukkol, csakúgy, mint a legkisebb királyfinak abban a bizonyos mesében. A Disney által „kötelezővé tett” dalbetétek, pajkos kikacsintások, vagy filmes utalások szerencsére elmaradtak, éppúgy, mint a sokak által utált, szájbarágós „nagy amerikai tanulság”. A nézőnek így lehetősége nyílik elgondolkodni és a saját következtetéseit levonni a látottak alapján, amelyek szintén a klasszikus értékrend és tanulságok elemei: merjük felvállalni önmagunkat, ne ítéljünk elhamarkodottan, prekoncepciók alapján, legyünk nyíltak és toleránsak, és merjünk fejlődni, ill. elismerni, ha hibáztunk.

A technikai megvalósításra egyetlen rossz szó sem lehet; 2010-ben, pláne 3D-ben így kell kinéznie egy komputeranimációs filmnek. Ez ma már abszolút alap. A vikingek hatalmas, torzonborz szakálla, öltözékeik prémjei mintha csak valódiak lennének, szinte kézzel fogható minden egyes száluk. Mivel a repülés a film egyik központi tényezője, az alkotók kiemelten figyeltek a különféle aerodinamikai viszonyok pontos szimulációjára, melyeket különösen a felhők közötti repülés során figyelhetünk meg: pl. az Éjfúria szárnyai által néha húzott kondenzcsík.
A másik legfontosabb elem természetesen a tűz, ill. annak különféle megjelenési formái sárkányfajtáktól függően. Erre sem igen lehet panasz, különösen a film végső csatájában előkerülő „főgonosz” megasárkány által produkált mennyiséget nézve. Aranyos kis film tehát az Így neveld a sárkányodat, bár az is igaz, hogy sok újdonsággal sem szolgál. Számos előnye közül az egyik legkiemelkedőbb, hogy a „megszokottól” eltérően a sárkányok itt nem beszélnek, nincsenek emberi tulajdonságaik, hanem teljességgel állatokként viselkednek és mozognak (dicséret az animátoroknak, de a sound designernek is jár a piros pont a remek sárkányhangokért).

Ha mindenképp negatívumot kell említeni (szerencsére alig van belőlük), akkor a magyar szövegben eléggé furcsán hatnak az olyan szlenges kifejezések, mint pl. Hablaty műlábának „felturbózása” (ne feledjük: viking környezetben vagyunk), ill. apró logikai bukfenc az is, hogy ha a kisebb testű sárkányokkal össze lehetett barátkozni (még a „legvérszomjasabbal” is), ill. meg lehetett őket szelídíteni, akkor a film végi óriással miért nem lehet ugyanezt megtenni. Összegezve: kedves, átlagos mesefilmmel van dolgunk, amit minden korosztály képes élvezettel nézni; a gyerekek a mese, a felnőttek pedig az igencsak látványosra sikeredett „akciójelenetek” miatt (csaták, repülés, vagy edzések a vikingek arénájában – ahová az első bevonulás amúgy kiköpött Gladiátor vagy Klónok támadása, ahogy a kamera „körbenéz” a szereplők mögül).

Ahogy Astrid mondaná: ezt (oldalba bökés) azért, mert néhány dolog nem tökéletes, ezt pedig (nagy puszi) minden másért.