Jerry Goldsmith és a Star Trek

Sok mindenért lehet szeretni a Star Treket. Egyeseknek a csinos, rövid szoknyás fiatal nők tetszenek, mások a maszkokért és a trükkökért vannak oda, megint mások a sorozatok üzenetét és filozófiáját kedvelik.
Akárhogy is, valószínűleg a Föld minden Trekkerének rajongása érint legalább egy közös pontot, ez pedig nem más, mint a Star Trek zenéje. A sort Alexander Courage kezdte az eredeti sorozat főcímzenéjével, őt pedig olyan muzsikusok követték, mint Dennis McCarthy (DS9, Nemzedékek), James Horner (Khan haragja), vagy Cliff Eidelman (A nem ismert tartomány). Azonban egyikük neve sem forrt össze annyira a Star Trek zenei világával, mint Jerry Goldsmithé, a mindig mosolygós, hosszú, ősz lófarkas hajáról is ismert komponista-legendával, akinek több évtizedes filmzenei munkásságából közel negyed századot ölel fel a Star Trekkel való kapcsolata.

A Maistro 2004 óta nincs köztünk, de zenei öröksége tovább él minden kazettán és bakelitlemezen, CD-n és DVD-n, jellegzetes – főleg rézfúvósokat, kürtöket használó – hangszerelése pedig a legújabb, tizenegyedik mozifilm taktusaiból is visszaköszön.

Jerrald King „Jerry” Goldsmith – a művész Tessa és az építészmérnök Morris Goldsmith fia – 1929. február 10-én született a kaliforniai Pasadenaban. Gyermekéveit Los Angelesben töltötte. 6 évesen kezdett zongorázni tanulni, 14 évesen pedig Jacob Gimpel és Mario Castelnuovo-Tedesco tanítványa lett. Eredetileg tehát hagyományos komolyzenei pályára készült, de hamar rájött, hogy a rendszertelen hangversenytermi koncertezés nem tudja kielégíteni csillapíthatatlan zeneszerzői étvágyát. A Dél-Kaliforniai Egyetem (USC) hallgatójaként a magyar származású filmzeneszerző-óriás, Rózsa Miklós (A bagdadi tolvaj, A dzsungel könyve, Ben-Hur) előadásait látogatta, ekkor döntötte el, hogy ő is filmes pályára lép. Jerry 1950-ben a CBS zenei osztályához került, ott kapta első megbízásait élő rádió- és tévéjátékok zenei anyagainak megírására (pl. Romance, CBS Radio Workshop, Climax, Playhouse 90).

Egy évtizeden át volt a CBS munkatársa, és eközben a Homályzóna (The Twilight Zone) című kultikus sci-fi-sorozathoz is komponált zenéket. Első mozifilmhez szánt zenéjét 1957-ben írta; ez egy kevéssé ismert western volt, Black Patch címmel. 1962-ben nagy megtiszteltetés érte: a John Houston által rendezett Freud című filmhez írt zenéjéért Goldsmitht első ízben jelölték Oscar-díjra. Ugyanekkor találkozott egy másik híres filmzeneszerzővel, Alfred Newman-nal, aki felismerve a fiatalember tehetségét meggyőzte a Universal Studiót, hogy Kirk Douglas Lonely Are The Brave című westernjéhez Goldsmith írhassa a zenét. Innentől, vagyis 1963-tól kezdve Goldsmith főállású filmzeneszerzővé lépett elő, és állandó szerződést kapott a 20th Century Fox stúdiótól. Az 1970-es évekig jó barátjával, Alex Northszal olyan híres filmek zenéjén dolgozott, mint például a Homokkavicsok, a Patton vagy A majmok bolygója.

A ’70-es évek elején kissé ritkultak a hollywoodi megbízások, így Goldsmith sok televíziós felkérést is elfogadott. (Azóta is azon kevés filmzeneszerzők közé tartozik, akik tévéműsorok és mozifilmek számára is komponáltak zenéket.) Ennek az időszaknak a termése az Emmy-díjas (a tévés Oscar) QBVII című minisorozat zenéje, vagy a Waltonok főcímtémája. Az évtized közepétől ismét fellendült Goldsmith karrierje, és olyan híres filmek zenéjét szerezhette, mint például A szél és az oroszlán, a Kínai negyed vagy a Pillangó.

A ’70-es évek végén ismét Oscar-ra jelölték, ezúttal Richard Donner sátáni horrorjának, az Ómennek a zenéjéért, és végül meg is kapta a rangos elismerést. (Érdekesség, hogy a film egyik betétdalát – Ave Satani – is jelölték, ami végül nem nyert, noha azt is Goldsmith írta.) Soha addig nem váltott ki filmzene annyi vitát, mint az Ómen esetében, amelyben olyannyira erősen van jelen a baljós hangulat és a mindent elsöprő drámai erő. Goldsmith libabőröző kórusbetéteket szerzett, amiknek hallatán mindenki átélhette a borzalmat a filmben szereplő családdal, melyet egy láthatatlan gonosz erő tartott a markában. Az Óment követően Goldsmith sikert sikerre halmozott olyan címekkel, mint például A nagy vonatrablás, vagy minden sci-fi-horrorok etalonja, az Alien.

A ’70-es évek végén elérkezett az a pillanat, amely Goldsmith pályáján abszolút mérföldkövet jelentett: felkérték a Star Trek-mozifilm zenei anyagának megírására, meghagyva, hogy teljesen gondolja újra a széria muzikális világát. Saját bevallása szerint is a Star Trek új főtémájának megírása bizonyult munkássága egyik legnehezebb momentumának, mert a megbízás értelmében az új témának egyszerre kellett kifejeznie az addigi Treket, ugyanakkor viszont a jövőre vonatkozóan is maradandónak kellett lennie. Goldsmith munkához látott hát, és megírt egy témát, amit alá is kevertek a film egyik korai verziójának egyik jelenetéhez (amikor Scotty kiviszi Kirk-öt a dokkban álló Enterprise-hoz), de a rendező, Robert Wise és a producer, Gene Roddenberry nem voltak teljesen megelégedve a hallottakkal. Goldsmith csupán néhány apróbb zenei motívumot meghagyva gyakorlatilag az egész témát újraírta, és a végeredmény egy légiesen könnyed, futurisztikus, ámde érzelmes és mégis erőteljes melódia lett.

Később Goldsmith írta meg a The Next Generation és a Voyager alcímű sorozatok főcímzenéit, ill. további Star Trek-mozifilmekét is.

A ’80-as években Goldsmith tévék és mozifilmek számára is dolgozott. Újabb Emmy-t nyert a Masada című tévésorozatért, közben pedig megírta a két Ómen-folytatás zenéit is. Az Ómen-trilógia harmadik, The Final Conflict című részéhez az alapoktól kezdve újraértelmezte a nagyzenekari és kórusra írt motívumokat, így az egyszerre lett szívmelengető és ijesztő. Belekóstolt az akciófilmek világába is: ő írta mindhárom (klasszikus) Rambo-film zenéjét, majd ismét egy horror következett, a Poltergeist, azután pedig Joe Dante bájos horror-komédiája, a Szörnyecskék. Szintén a ’80-as évek termésébe tartozott a képregény-adaptáció Supergirl, és a Homályzóna moziváltozata, valamint a kevéssé sikeres ötödik Star Trek-mozifilm, A végső határ.

1985-ben Goldsmith megírta első teljes egészében elektronikus hangszerelésű filmzenéjét, amely Michael Crichton Gyilkos robotok című sci-fi thrilleréhez készült. Innentől kezdve Goldsmith előszeretettel ötvözte a klasszikus, nagyzenekari hangszerelést a modern, elektronikus hangzásvilággal. Ennek eredményeként született meg Paul Verhoeven sci-fi akciójának, Az emlékmásnak a zenéje, amely tökéletesen ötvözi magában a szimfonikus hangszerelést és az akciófilmek dinamikáját. Verhoeven annyira meg volt elégedve a zeneszerző munkájával, hogy túl azon, hogy barátok lettek, felkérte Goldsmith-t következő filmjéhez, az erotikus thriller, Elemi ösztönhöz is. A ’90-es években olyan filmekhez írt zenét, mint a sport-dráma Rudy, a „kötelező” Star Trekek – Kapcsolatfelvétel, Űrlázadás – , Az elnök különgépe, Stephen Sommers sivatagi kasszasikere, A múmia, vagy Curtis Hanson krimije, a Szigorúan bizalmas. Az új évezred egy újabb Verhoeven-megbízással indult (Árnyék nélkül).

9/11 után Goldsmith a The Last Castle című filmhez írt nyitótémáját a merényletek áldozatainak emlékzenéjévé választották. Ezt olyan filmek követték, mint A rettegés arénája vagy A pók hálójában. Goldsmith egészségi állapota ekkoriban kezdett megromlani, ami akadályt gördített addig megszokott munkatempójának útjába, Goldsmith mégis tovább dolgozott és megírta a tizedik Star Trek-mozifilm, a Nemezis zenéjét. A Mester utolsó munkái a barátai számára íródtak: Richard Donner: Idővonal (noha a film végső verziójából végül sok zene kimaradt), Joe Dante: Bolondos Dallamok – Újra bevetésen.

2004. július 21-én, a rákkal vívott hosszú és elszánt küzdelmét követően békésen elaludt.


Érdekességek:

- Első munkáit még teljes nevén, Jerrald Goldmith néven jegyezte, hogy édesanyja kedvében járjon, mert az nem szerette, ha lerövidíti a nevét Jerry-re.

- Egyik lánya, Carrie ugyanabba a középiskolába járt, mint egy másik neves Star Trek zeneszerző, James Horner.

- Az elnök különgépe zenéjét mindössze három hét alatt írta meg és rögzítette kollégájával, Joel McNeelyvel.

- Eredetileg a legelső, Klasszikus Star Trek-sorozathoz is Goldsmith írta volna a főcímet, de egyeztetési problémákból adódóan végül Alexander Courage kapta a megbízást.

- Fiával, a szintén zeneszerző Joel-lel együtt írták a Star Trek – Kapcsolatfelvétel zenéjét.

- Jellegzetes hosszú haját a ’90-es évek óta viselte. 1992-ben a Medicine Man c. filmben a főszereplő Sean Connery állítólag Goldsmithről mintázta a figurájának hajviseletét. A film stáblistájában Goldsmith „hair designer”-ként van feltüntetve. Hosszú lófarkát végül 2002-ben vágatta le.

- 1968-ban A majmok bolygója zenéjének vezénylése közben ő is majommaszkot viselt.

- Összesen 18-szor jelölték Oscar-díjra.

- Magyarországon is járt egy alkalommal, mégpedig 1999-ben, amikor is a budapesti Vörösmarty téren egy szabadtéri koncertet adott.