Jay and Silent Bob Reboot

Jay és heteroszexuális élettársa, Néma Bob túl van életük delén, ám a füvezéssel továbbra sem álltak le; a lelkes fogyasztáson túl immár termesztik is a zöldet (Randall egykori tékájában), aztán egy nap megtudják, hogy az azóta klasszikussá vált Bunkóman és Gyökér filmből rebootot terveznek az alkotók, így elindulnak Hollywoodba, hogy megakadályozzák a produkció létrejöttét. Út közben kiderül, hogy egy régi alkalmi kapcsolatából Jay-nek van egy lánya. A 18 éves, vadóc tini és barátnői szintén az Álomgyárba szeretnének menni, hogy bejuttassák egyiküket statisztának abba a filmbe, amit Jay és Bob terveznek legyakni, de ha csak a rendezőt, Kevin James-t (sic!) intézik el, az is belefér.

Gyakorlatilag ez egy szolid újrázása, de egyben közvetlen folytatása a Jay és Néma Bob visszavágnak, amiben Kevin Smith nekimegy a Hollywoodot évek óta egyre jobban eluraló remake-eknek és rebootoknak, közben mindenkinek beszól, akinek csak tud.
Kevin Smith önreflexív elemekben sem szűkölködő agymenése leginkább annak tudható be, hogy Kevin Smith-től minden rajongó Kevin Smith-filmet vár, így aztán a Jay and Silent Bob Rebootban bőszen érvényesül a fan-service, és kb. mindent megkapunk, amit egy Kevin Smith-filmtől várhatunk. A végeredmény egy ugyanolyan ökörködés, mint amit megszoktunk a mestertől, némi érzelmes húrokat is megpendítve.

Bár a Kevin Smith-életmű majd' összes színésze (Ben Afflecktől kezdve Joey Lauren Adamsig) feltűnik, cameozik vagy megemlítik (pl. a ...visszavág majmát vagy Alanis Morissette-et), mégis kimaradt a szórásból pl. Chris Rock és Jeff Anderson, bár utóbbi benne lesz a Shop-stop 3-ban, a pálmát azonban vitán felül Harley Quinn Smith, vagyis Kevin lánya viszi, aki mocskosszájúságban simán felveszi a versenyt filmbéli öregével, Jay-jel.
És persze, ott van Stan Lee, aki a halála miatt már nem tudott részt venni a forgatáson, így ő egy imdb-s interjúban marháskodik egy sort a stáblista alatt.

Habár én szeretem Kevin Smith filmjeit, a Jay and Silent Bob Rebootra tulajdonképpen nem lett volna semmi szükség, de közben mégsem akkora baj, hogy elkészült - épp csak az az igazán ütős szatíra és paródia hiányzik belőle, ami megvolt a korábbi mozikban. A nosztalgia-faktor és a számtalan hülye poén miatt azért