City of Ghosts - Szellemek városa

Raqqua több ezer éves város Szíriában. Manapság arról hírhedt, hogy az Iszlám Állam itt rendezte be a székhelyét, ám van egy maroknyi ellenálló, aki az élete árán is felveszi a harcot a terrorszervezettel. A romhalmazzá vált városból önkéntesek csempésznek az internetre fotókat és videókat, amiket a kényszerű külföldi emigrációban élő társaik osztanak meg a nagyvilággal. A közvélemény persze elborzad a pusztítást láttán, ám a politikai és gazdasági érdekek miatt valódi megoldás nincsen, ezalatt viszont emberek halnak meg nap mint nap, a menekülteket haza akarják zavarni, vagy migránsoknak nevezik őket, akiket egy öregember tervszerűen "be akar telepíteni" Európába.

A fiatal dokumentumfilmes, Matthew Heineman Németországban találkozott az RBSS, vagyis a Raqqa Is Being Slaughtered Silently (Raqqát csendben lemészárolják) nevű szervezet tagjaival, akik megrendítő részletességgel beszélnek a szülővárosukban átélt borzalmakról.

Nem a szokásos beszélő fejeket látjuk, hanem eredeti videókat, miközben Heineman kamerája kívülállóként a szereplőket követi pl. Kölnben vagy Berlinben.

Szájbarágó állásfoglalás nincs, a rendező csupán bemutatja az elmenekült szír férfiak álláspontját. A végeredmény néhol kissé hatásvadász, de alapvetően objektív, még úgy is, hogy meglehetősen egyoldalú (de hát nyilván nem volt mód bemutatni a másik fél álláspontját).

Rögtönzött szerelem

Rendkívül emberközeli, túlzásoktól mentes romantikus komédia/dráma, amely úgy hat a néző érzelmeire, hogy közben nem rág mindent a szájukba, de ami a legjobb, hogy nem akarja minduntalan rózsaszín szemüvegen át, hamisan és felszínesen bemutatni az eseményeket.

Heppiend ugyan van, ám közel sem úgy, mint egy átlagosan giccses romkomban (már csak azért sem, mert ez nem az); itt a történetnek van íve, a főszereplőnek van személyiségfejlődése, minden hiteles, nyál pedig nyomokban sem fordul elő.

Aki mindezt lehetővé tette, az Kumail Nanjiani, pakisztáni származású komikus, aki - ma már - feleségével való megismerkedését és hullámzó kapcsolatát írta meg, így a fő cselekményszál mellett helyet kaptak további történetformáló rétegek, pl. család, vallás, politikai korrektség, különböző népek kultúrái, és persze a komikus "szakma". A sok elem egész érdekesen áll össze egységgé, bár a végeredménytől nem fogjuk a térdünket csapkodni, sem telebőgni a zsebkendőnket, de nem is ez a cél.

Árulók

Október 23-án mutatták be a Köbli Norbert (Félvilág, A berni követ, A vizsga, Szürke senkik) forgatókönyvéből készült tévéfilmet - nem máshol, mint az M1-en, szóval valaki alaposan benézhette a dolgot az MTVA-nál, így a produkció átcsusszant a 80 milliárd forintból működtetett cenzúrán.

Napjaink gusztustalanul átpolitizált világában merész ötlet egy ilyen közvetve-közvetlenül szókimondó produkciót elkészíteni (ezért olyan rendkívüli, hogy leadják a kormányszócső köztévében); a mostani Sas, korábban Guszev utca névadójáról, ill. az ún. Guszev-ügyről szól. Ezzel csupán egyetlen, apró, pici bökkenő van: Alekszej Guszev a valóságban nem létezett, néhány évvel a második világháború után politikai okokból találta ki és használta fel propaganda célokra a kommunista diktatúra. (elő-Soros...)

Nem nehéz áthallásokat találni a mai magyar politikai berendezkedésre, a "jobb, ha hallgatsz, különben bajba kerülhetsz"-életérzésre, stb., persze lehet, hogy az ember mindezt csupán beleképzeli a látottakba, és Köblinek egyáltalán nem valamiféle rendszerkritika volt a célja, hanem csak nagy szellemek találkozásáról van szó.

Tévéfilmes a költségvetés és a látvány, viszont ki is használja a műfaj adta lehetőségeket.
A magyar színészek sajnos sokszor nem tudnak beszélni és meggyőzően játszani egy filmben, ám ez most másképp van. A fiatalok alapvetően jók, ám teljességgel elhalványulnak Hegedűs D. Géza mellett, aki parádés Illés őrnagy szerepében.

Érdekes korrajz, történelmi tabló az Árulók, ám - hadd higgyem ezt - nem csak az 1940 évek végéről.

Huszadik századi nők

Inkább szkeccsfilmnek nevezném Mike Mills alkotását, noha van folyamatos kerettörténete, az egyes epizódok azonban mégis kissé szétaprózzák a cselekményt.

Mi is ez a film? Főhajtás a huszadik századi nők, anyák, lánytestvérek, stb., még pontosabban pedig a rendező családjának női tagjai előtt, akik felnevelték őt és így-úgy hatással voltak a személyiségére és életére.

Mivel én is pontosan ilyen családban nőttem fel (két nő mellett, férfi nélkül), tökéletesen át tudom érezni Mills életérzését, azonban fontos különbség, hogy esetemben nulla, azaz nulla esetben fordultak elő olyan helyzetek, mint a filmben, szóval nem lehet azt állítani, hogy a látottak tipikusak volnának.

A színészek remekelnek, nekem főleg Elle Fanning játéka tetszett.
Független film, kissé édesbús hangulattal.