Árulók

Október 23-án mutatták be a Köbli Norbert (Félvilág, A berni követ, A vizsga, Szürke senkik) forgatókönyvéből készült tévéfilmet - nem máshol, mint az M1-en, szóval valaki alaposan benézhette a dolgot az MTVA-nál, így a produkció átcsusszant a 80 milliárd forintból működtetett cenzúrán.

Napjaink gusztustalanul átpolitizált világában merész ötlet egy ilyen közvetve-közvetlenül szókimondó produkciót elkészíteni (ezért olyan rendkívüli, hogy leadják a kormányszócső köztévében); a mostani Sas, korábban Guszev utca névadójáról, ill. az ún. Guszev-ügyről szól. Ezzel csupán egyetlen, apró, pici bökkenő van: Alekszej Guszev a valóságban nem létezett, néhány évvel a második világháború után politikai okokból találta ki és használta fel propaganda célokra a kommunista diktatúra. (elő-Soros...)

Nem nehéz áthallásokat találni a mai magyar politikai berendezkedésre, a "jobb, ha hallgatsz, különben bajba kerülhetsz"-életérzésre, stb., persze lehet, hogy az ember mindezt csupán beleképzeli a látottakba, és Köblinek egyáltalán nem valamiféle rendszerkritika volt a célja, hanem csak nagy szellemek találkozásáról van szó.

Tévéfilmes a költségvetés és a látvány, viszont ki is használja a műfaj adta lehetőségeket.
A magyar színészek sajnos sokszor nem tudnak beszélni és meggyőzően játszani egy filmben, ám ez most másképp van. A fiatalok alapvetően jók, ám teljességgel elhalványulnak Hegedűs D. Géza mellett, aki parádés Illés őrnagy szerepében.

Érdekes korrajz, történelmi tabló az Árulók, ám - hadd higgyem ezt - nem csak az 1940 évek végéről.