Frank Ross meggyilkolása,
a tettes a gyáva Tom Chaney
Kultikus western-remake a Coen-tesóktól. Na jó, igazából nem is remake, noha nem ez az első film az iszákos békebírót felbérelő fiatal lányról, Coen-ék azonban ragaszkodnak ahhoz, hogy filmjük nem a ’69-es eredeti mozi újragondolása. És igazuk is van.
Kevés példa van arra, hogy egy testvérpár együtt készítsen filmet, s még kevesebb, hogy nevük az amerikai filmipar egyik legjobban csengő védjegyévé váljon. A Wachowski- és a Farelly-tesók mellett minden bizonnyal Joel és Ethan Coen Hollywood legismertebb, legeredetibb rendezőpárosa, akiknek alkotásai mind-mind egyedi stílusúak és semmi mással össze nem téveszthetőek. Filmjeikre jellemző a groteszk, fekete humor, a különféle bizarr szituációk, az esetenkénti finom műfajparódia, no meg John Goodman, John Turturro, vagy Frances McDormand, mint Coen-ék leggyakrabban foglalkoztatott színészei. A legújabb Coen-film Charles Portis „A félszemű” (True Grit) című regénye alapján készült, amelyben egy fiatal lány felbérel egy iszákos békebírót, hogy elfogják, és a törvény színe elé állítsák a lány apjának gyilkosát. A westernfilmek legendás hercege, John Wayne 1969-ben, nem sokkal a regény megjelenése után játszotta el a címszereplőt, alakítását pedig Oscar-díjjal jutalmazták. Most, bő negyven évvel később ismét Oscar-esélyes szerepformálást láthatunk, ezúttal Jeff Bridgestől, aki már dolgozott együtt Coenékkel A nagy Lebowski című kultfilmben.
A Coen-féle Félszemű nagyon pontosan tartja magát Portis eredeti regényéhez, erre a testvérek állítólag különösen nagy figyelmet fordítottak, ezért is hangsúlyozzák minden interjúban, hogy filmjük nem a John Wayne-féle változat feldolgozása, hanem a forrásregény adaptációja. A filmet látva ehhez nem is fér kétség, mert amellett, hogy egy nem átlagos (értsd: szokványos cowboyos, lövöldözős) westernt láthat a néző, a tipikus Coen-es stílusjegyek is felbukkannak, noha nem olyan mértékben, mint pl. a Fargoban. Ez persze nem baj, hiszen így kapjuk a legpontosabb átiratot a Portis-regényéből, és végső soron ez volt a testvérek célja.
Rooster Cogburn, a Félszemű koszos, borostás állú és büdös, valódi antihős, nem pedig idealizált cowboy-idoll. Sokat iszik, beszéde kásás, és nehezen érthető, de hiányzó szeme ellenére is biztosan lő (már amikor). Ő a régi vadnyugat képviselője, egy letűnőben lévő korszaké, ahol a hozzá hasonló emberekre egyre kevésbé van szükség. Óriási színészi kihívás egy ilyen karakter megformálása, de Jeff Bridges könnyedén megbirkózott a feladattal, ismét bebizonyítva, hogy nem véletlen az újabb Oscar-jelölése. Itt kezdődik az igazi színészet, ahol egy figurát minden mozdulata, testtartása és hanglejtése jellemez. Ezért is elengedhetetlen, hogy eredeti hanggal nézzük a filmet, mert Bridges iszonyú kiejtését és reszelős hangját semmilyen szinkron nem lenne képes visszaadni.
A koraérett, 14 éves Mattie Ross-t Hailee Steinfeld alakítja, akinek ez az első filmszerepe, színészi rutinja gyakorlatilag nincs, játékán azonban ez cseppet sem látszik, hála a Coen-féle remek színészvezetésnek. Mattie-nek hirtelen kellett felnőnie, miután apját megölték, de ő ahelyett, hogy kislányként sírdogálna a veszteség fájdalma fölött, gyermeki naivitással a fejébe veszi, hogy elfogja, és törvény elé állítja a gyilkost. És miután a jóisten gyors ésszel és még gyorsabb beszélőkével áldotta meg, meggyőzőképessége és makacssága a legtöbb helyzetben segíti elérni a célját, legyen szó lovak eladásáról, vagy éppen részeges békebírók felbérléséről.
A kis csapat kiegészül még egy texasi rangerrel, aki szintén Tom Chaney fejére pályázik, így Mattie egyfajta riválisává lép elő, habár kettőjük között koránt sincs egyenlőség. Cogburn-nel szemben LaBoeuf képviseli a jövőt, a modern bűnüldözést, aki a szabályok szerint jár el, és a Cugburn-félékre szánalommal tekint, mint a múlt mementóira, akiknek már nincs helyük az új világban. Habár Matt Damon is jó színész, de Jeff Bridges mellett gyakorlatilag csak másod-harmad…-tizedhegedűs lehet.
A félszemű nem tipikus Coen-film, nem is tipikus western, de mégis jól megérdemelt helye van a vadnyugaton játszódó alkotások, és a Coen-filmek között. Komoly katarzisra ne számítsunk, mert nincsen kifejezett dramaturgiai csúcspont (még Chaney halála is csak úgy megtörténik), tehát a körmét senki nem fogja lerágni a feszültségtől, viszont ezzel együtt kapunk egy remek színészi, rendezői és operatőri munkával elkészített filmet, amely ízelítőt nyújt arról, milyen is az egyenes jellem.
A Coen-féle Félszemű nagyon pontosan tartja magát Portis eredeti regényéhez, erre a testvérek állítólag különösen nagy figyelmet fordítottak, ezért is hangsúlyozzák minden interjúban, hogy filmjük nem a John Wayne-féle változat feldolgozása, hanem a forrásregény adaptációja. A filmet látva ehhez nem is fér kétség, mert amellett, hogy egy nem átlagos (értsd: szokványos cowboyos, lövöldözős) westernt láthat a néző, a tipikus Coen-es stílusjegyek is felbukkannak, noha nem olyan mértékben, mint pl. a Fargoban. Ez persze nem baj, hiszen így kapjuk a legpontosabb átiratot a Portis-regényéből, és végső soron ez volt a testvérek célja.
Rooster Cogburn, a Félszemű koszos, borostás állú és büdös, valódi antihős, nem pedig idealizált cowboy-idoll. Sokat iszik, beszéde kásás, és nehezen érthető, de hiányzó szeme ellenére is biztosan lő (már amikor). Ő a régi vadnyugat képviselője, egy letűnőben lévő korszaké, ahol a hozzá hasonló emberekre egyre kevésbé van szükség. Óriási színészi kihívás egy ilyen karakter megformálása, de Jeff Bridges könnyedén megbirkózott a feladattal, ismét bebizonyítva, hogy nem véletlen az újabb Oscar-jelölése. Itt kezdődik az igazi színészet, ahol egy figurát minden mozdulata, testtartása és hanglejtése jellemez. Ezért is elengedhetetlen, hogy eredeti hanggal nézzük a filmet, mert Bridges iszonyú kiejtését és reszelős hangját semmilyen szinkron nem lenne képes visszaadni.
A koraérett, 14 éves Mattie Ross-t Hailee Steinfeld alakítja, akinek ez az első filmszerepe, színészi rutinja gyakorlatilag nincs, játékán azonban ez cseppet sem látszik, hála a Coen-féle remek színészvezetésnek. Mattie-nek hirtelen kellett felnőnie, miután apját megölték, de ő ahelyett, hogy kislányként sírdogálna a veszteség fájdalma fölött, gyermeki naivitással a fejébe veszi, hogy elfogja, és törvény elé állítja a gyilkost. És miután a jóisten gyors ésszel és még gyorsabb beszélőkével áldotta meg, meggyőzőképessége és makacssága a legtöbb helyzetben segíti elérni a célját, legyen szó lovak eladásáról, vagy éppen részeges békebírók felbérléséről.
A kis csapat kiegészül még egy texasi rangerrel, aki szintén Tom Chaney fejére pályázik, így Mattie egyfajta riválisává lép elő, habár kettőjük között koránt sincs egyenlőség. Cogburn-nel szemben LaBoeuf képviseli a jövőt, a modern bűnüldözést, aki a szabályok szerint jár el, és a Cugburn-félékre szánalommal tekint, mint a múlt mementóira, akiknek már nincs helyük az új világban. Habár Matt Damon is jó színész, de Jeff Bridges mellett gyakorlatilag csak másod-harmad…-tizedhegedűs lehet.
A félszemű nem tipikus Coen-film, nem is tipikus western, de mégis jól megérdemelt helye van a vadnyugaton játszódó alkotások, és a Coen-filmek között. Komoly katarzisra ne számítsunk, mert nincsen kifejezett dramaturgiai csúcspont (még Chaney halála is csak úgy megtörténik), tehát a körmét senki nem fogja lerágni a feszültségtől, viszont ezzel együtt kapunk egy remek színészi, rendezői és operatőri munkával elkészített filmet, amely ízelítőt nyújt arról, milyen is az egyenes jellem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése