A kaptár 4

Alice Zombiországban

Szavazzon Ön is a Kétfejű Kutya Pártra! Örök lőszer, ingyen vér, 3D-ben fröccsenő agyvelő, no meg egy dögös főhősnő, akinek sminkje sem rebben a féktelen zúzásban. Mozikban a Resident Evil 4 – Afterlife.

Egy infós haverom szerint számítógépes játékból nem lehet jó filmadaptációt készíteni, mert a kettő annyira különbözik egymástól, hogy tökéletesen soha nem lehet átalakítani egyiket a másikba. Ha olyan filmeket veszünk alapul, mint pl. a Street Fighter, a Mortal Kombat vagy a Tomb Raider, akkor ezzel a kijelentéssel nem is igen lehet vitába szállni.
Az új Resident Evil-film esetében a költségvetés az eddigi legmagasabb volt, köszönhetően a 3D-s technológiának. Pontos összeget nem találtam, mennyibe is került a film gyártása, az azonban száz százalék, hogy nem a forgatókönyv volt a legdrágább tétel. És ekkor még nagyon enyhén fogalmaztam, hiszen valamirevaló történet nyomokban sincs, legfeljebb cselekmény, de az is olyan egyszerű, mint egy parafadugó, a karakterek pedig irritálóan sablonosak.
Van a szokásos nagydumás feka, a csinos, de hamar elhalálozó bombázó, a csinos, második bombázó, aki nem halálozik el, mert a főszereplő haverja, a szemét pasi, aki átveri a társaságot és ezért végül hagyják is megdögleni, aztán ott a nyüzüge ázsiai, aki senkinek sem hiányzik, ha elpatkol, és persze van egy szigorúan néző macsó is, aki teljesen hihetően puszta kézzel tart meg egy repülőgépet, két zúzás között pedig elhangzik néhány betonkeménynek gondolt beszólás is.
A legyőzendő ellenség a nagy, csúnya Umbrella Corporation főgenyája, akit valószínűleg a Mátrixból rúghattak ki a kinézete és a képességei alapján, ráadásul olyan változatos arcjátékkal rendelkezik, hogy azzal csak Steven Seagalé vetekszik.
Ha már szóba került, elképesztő, hogy egyes filmkészítők szerint több mint tíz évvel a bemutatóját követően még mindig a mátrixosan röpködős, lassítós, pisztolygolyókat kikerülős harci koreográfia számít a látványtervezés csimborasszójának, az pedig nem más, mint közönséges lopás, hogy a film első tíz perce gyakorlatilag végig Mátrix-nyúlás…

Felettébb különös az is, hogy a direktornak, Paul W. S. Andersonnak egyáltalán adnak még újabb rendeznivalót az olyan „alkotásai” után, mint az Alien vs Predator, a Death Race vagy a Katona… vagy akár az előző Kaptár-filmek, melyek közül az elsőt rendezte is, a többit pedig „csak” írta. Andersonról érdemes tudni, hogy annak idején készített egy sokkal átgondoltabb és nézhetőbb filmet, amelyben minden pusztítás és rombolás fogyasztható körítéssel volt tálalva: ez volt az Event Horizon – Halálhajó, amely ugyan nem jelentett átütő újdonságot, hiszen sima túlélő-horror volt, mégis rendkívül nyomasztó, sötét hangulat szőtte át, és a színészek is átlagon felül teljesítettek benne. Ezt a szintet azonban csak ebben az egy esetben volt képes elérni, azóta semmi hasonló, így Anderson jó 13 éve közepes költségvetésű, agyatlan, zúzós akciómozikat dirigál. Egy harmadosztályú iparos, aki általában megbízhatóan hozza a műfaj kedvelői között eladható nem túl magas színvonalat. (Ez van… nem lehet mindenki Spielberg vagy Scorsese…)
Alighanem a Resident Evil 4 Anderson pályafutásának legdrágább filmje, mivel azonban a forgatókönyv egy sajtpapíron elfér, nyilvánvalóan inkább a látványra fordította a pénzt. Nagyjából ez a film egyetlen erőssége: a látvány és az akciójelenetek, bár azok is már olyannyira kívül esnek a realitás határain (pl. a már említett repülőgép-visszatartás puszta kézzel), hogy ha Jamie és Adam a Mythbustersből elkezdenék vizsgálni az összes képtelenséget, a felénél megőrülnének…

Minden hibája ellenére azonban mégsem olyan hátborzongatóan rossz a film, mert végig lehet nézni, bár az imdb-n lévő 7,4 csillag nyilvánvalóan túlzás és tévedés, ellenben a Rotten Tomatoes 13%-a már sokkal inkább reális. A zúzós filmek kedvelői bizonyára remekül szórakoznak rajta, és a 3D-bubusok is biztos elalélnak majd a képükbe fröccsenő vér láttán. Ezen a téren tehát sok kivetnivaló nincs, igaz, a 3D milliószor jobban nézett ki az Avatarban (a térhatású rögzítőtechnikát James Camerontól vásárolták, ezt a tényt amúgy a trailerekben erősen ki is domborítják, hátha bedőlnek neki a balekok), csak hát nem szabad elfelejteni, hogy nem ez tesz egy filmet jóvá. Semmilyen 3D és digitális trükk nem tömheti be egy nem létező forgatókönyv barlangként tátongó réseit.

Összegzés: a Resident Evil 4 – Afterlife nem jó, de legalább szar. Látványos, zúzós, viszont néhol túl van dumálva, ráadásul kiszámítható, sablonos és több helyen is nevetésre ingerlő (pl. a széthasadó fejű zombikutyák láttán a két haverom hangosan felvihogott mellettem a moziban…). Akit érdekel a Resident Evil, mint jelenség, inkább játssza végig az ötödik játékot, mert (egy Resi-kedvelő másik haverom szerint) dettó ugyanaz, mint a film, viszont fényévekkel élvezhetőbb. Inkább szánjon rá az ember 10ezer forintot a játékra és akkor garantált a több órányi szórakozás és kikapcsolódás. Ezek után a filmet tényleg szigorúan csak fanatikus rajongóknak és/vagy igénytelen agyrágózóknak ajánlom, akiknek nem számít, ha másfél órát és 1700 Ft-ot elpocsékolnak az életükből.