Kaszkadőrök

Kaszkadőr.

A taninfo.hu megfogalmazása szerint az a személy – nő vagy férfi –, aki „különböző produkciókban (film, TV, színház, show) a szakképzettségének megfelelő területen (autó, motor, ló, gyalogos) az átlagostól eltérő veszélyességű feladatokat lát el, azokban a színészeket helyettesíti (dublőr, dublőz)”.

Érthetőbben megfogalmazva: a kaszkadőr az a magasan képzett szakember, aki alapos szakirányú, szellemi és fizikai felkészültsége révén – szorosan együttműködve a kaszkadőr-koordinátorral és/vagy az ún. akciórendezővel – valamilyen tévés, filmes, ill. egyéb produkciókban helyettesíti a résztvevőket, színészeket a veszélyes vagy különleges készségeket igénylő jelenetekben, pl. eséseknél, verekedési jelenetekben, járműves-lovas, tüzes akciókban stb.

A kaszkadőrök azok – a nagyközönség előtt többnyire – ismeretlen férfiak és nők, akik közreműködése nélkül nem létezhet akciófilm, nincsenek akciójelenetek, hiszen egy százmillió dolláros költségvetésű film nem kockáztathatja meg, hogy egy ugyancsak dollármilliókat érő sztár-színész megsérüljön, ne adj’ isten, meghaljon, mert akkor fuccs az egész produkciónak, a producerek és stúdióvezetők pedig majd találkoznak a bíróságon, ahol még a gatyát is leperlik róluk… A 100 milliós produkciók természetesen az amerikai filmekre vonatkoznak, de ez közel sem jelenti azt, hogy más országok alkotói ne vennék igénybe a kaszkadőrök munkáját a legizgalmasabb vagy éppen legveszélyesebb jelenetek felvételénél.

A legismertebb „akciódús” nemzetek – az amerikaiakon túl – a franciák, a németek és persze a híres hong kongiak, de rajtuk kívül is léteznek még olyan – más országokból származó – szakemberek, akik megkerülhetetlenek az akciók világában. Essék most tehát szó őróluk, a kaszkadőrökről!

A filmgyártás, pontosabban az amerikai filmipar hajnalán, a stúdiók környékén sokféle szerzet lézengett, akik valamilyen módon részeseivé akartak válni a legújabb amerikai álomnak. Egy részük nyilvánvalóan az átlagosnál jobb fizikumú volt; egykori katona, netán jó erőben lévő farmer, esetleg cirkuszi artista. Bárhogy is, egy napon egy rendező kiküldte az egyik asszisztensét a stúdió udvarára, hogy kérdezze meg az ott lebzselőktől: ki vállalna el egy esést a színész helyett. Valaki jelentkezett, bevitték az öltözőbe, majd – immár jelmezben – a felvétel helyszínére vezették, ahol beleállították a jelébe, felhangzott az „eksön!”, mire emberünk elrugaszkodott, majd puffant.

Amennyiben túlélte az esést és nem törte el semmijét, kapott 20 dollárt (nagy pénz volt az akkoriban…) és megköszönték a segítségét. Szerencsés esetben máskor is kiválasztották és hívták akciójelenetekbe, és onnantól elvileg beindult a verkli. Ő lett az a „Jimmy” vagy „Mac”, aki mindig megbízhatóan és pontosan érkezett a felvételre, ügyesen ugrott és esett, és még kicsit hasonlított is az általa helyettesített színészre (vagy színésznőre, merthogy kezdetben a nőket is férfikaszkadőrök „játszották”).

A mozik közönsége mindebből csak annyit érzékelt, hogy a rettenthetetlen mozihős halált megvető bátorsággal ugrik, repül, esik, miközben egy haja szála sem görbül, nem csoda hát, hogy nagyjából innentől kezdve lehet számítani a filmsztárok azóta is töretlen kultuszát a Nagy Pocsolyán túl. A némafilmek korának legjellemzőbb filmtípusa a burleszk volt, amelyben a főszereplők mindenféle lehetetlen, kacagtató helyzetbe kerültek.

Noha elsősorban filmművészetük révén ismertek, érdemes megjegyezni, hogy a legendás Charlie Chaplin és a nagy „fapofa”, Buster Keaton, valamint a szemüveges fiatalember, Harold Lloyd is rendkívüli fizikumú atléták voltak, akik filmjeik valamennyi akciójelenetét maguk végezték, nem egyszer a súlyos sérülést is kockáztatva. Pl. Buster Keaton-ra rádőlt egy ház komplett homlokzata, ő pedig éppen a padlásablak alatt állt, Harold Lloyd lógott egy toronyóra mutatóján, vagy említhetjük Chaplin bármelyik seggberúgós-bukfences jelenetét, de a későbbiekben az olyan híres mozikalandorok sem válhattak volna legendává külső segítség nélkül, mint például az örök Zorro, Douglas Fairbanks.

Ahogy az amerikai filmipar egyre jobban beindult, és a különféle filmek egyre látványosabbak lettek, egyre magasabb költségvetéssel, a kaszkadőrség lassan önálló szakmává vált, ahol már nem volt elegendő az, ha valaki csak ügyesen ugrott vagy vívott. Ahogy a kaszkadőrség is fejlődött, úgy vált szükségessé egy szabályrendszer létrehozása, amely meghatározta a szakma működésének irányvonalait, legfőképp a balesetek elkerülése végett. A legfontosabb rendelet nyilvánvalóan a különféle eszközök és védőfelszerelések használatának bevezetése volt, amelyek mind a mai napig elengedhetetlen kellékei a kaszkadőröknek. A fejlődés szintén nem kevésbé fontos velejárója volt egy új szakma, az akciórendező és/vagy kaszkadőrkoordinátor megszületése.

Az akciórendező – aki általában maga is aktív vagy már visszavonult kaszkadőr – határozza meg, milyen berendezések, kellékek szükségesek egy-egy akciójelenet leforgatásához, hány ember szükséges hozzá, netán kell-e hívni valamilyen specializálódott kaszkadőrt, aki nagyon jó egy adott területen, pl. lovas buktatáshoz, egész testes égéshez, autós-motoros ugratáshoz, stb. Az akciórendező szorosan együttműködik a film rendezőjével és operatőrével, hogy az akciójelenet illeszkedjen az egész film egységébe és látványvilágába, ugyanakkor viszont kellőképpen izgalmas is legyen.

Ilyen módon tehát egy jó akciórendező bizonyos tekintetben valódi filmművésznek tekinthető, hiszen a munkája során nagyfokú vizuális kreativitásra is szüksége van, például a kamerák elhelyezésénél. A leggyakoribb akciók, amelyekben kaszkadőrök dolgoznak, többnyire a leglátványosabb szcénák: zuhanás egy ház tetejéről (pl. a Halálos fegyver első részében, amikor Riggs magával rántja az öngyilkosjelöltet egy nagy légzsákba), autós ütközések (szinte bármelyik James Bond-film), lovas csatajelentek (pl. A múmia), különféle égések (testrész vagy egész testes, pl. A tűzgyújtó), és még hosszasan lehetne sorolni…

A leggyakoribb védőfelszerelések az ízületeket, a gerincet, a nyakat, a bordákat védő erős protektorok, bukósisakok, égésekhez az ún. nomex-védőruhák és tűzgátló zselék, míg a segédeszközök között olyan érdekes felszerelések találhatóak, mint pl. változtatható dőlésszögű fémrámpák az autós borításokhoz, a horgászorsókhoz hasonlító fékeződobok vagy pneumatikus dugattyúk és kábelek a függőleges vagy akár más irányú kontrollált zuhanásokhoz, változtatható erősségű, sűrített levegős dobbantók oldalirányú ugrásokhoz, szaltókhoz, különféle méretű és űrtartalmú légzsákok a mindenféle magasságból végrehajtott ugrásokhoz, zuhanásokhoz stb.

A különféle felszereléseket a filmekben többnyire nem látni, mert azokat elrejtik táblák, hordók, vagy bokrok mögé, vagy egyszerűen képen kívül vannak elhelyezve, míg a kaszkadőröket tartó fémkábeleket, amelyekkel elrántják őket pl. egy robbanás tűzgolyójából, többnyire digitálisan kiretusálják a képből. Amennyiben egy akciófilmben zuhanó embert látunk, aki egy látványos ugrással kiveti magát egy ablaktáblán (az üveget apró robbanótöltettel törik össze az ugrás pillanatában), majd egy elegáns szaltót követően láthatóan a hátára fordul, akkor biztosak lehetünk benne, hogy légzsákba érkező kaszkadőrt látunk, hiszen a háton – a test legnagyobb területű felületén – oszlik el a legjobban egy zuhanás utáni becsapódás mozgási energiája.

Noha elsősorban saját köreiken belül, a szakmában egymás között ismertek, érdemes tisztában lenni néhány konkrét névvel. A legjobb kaszkadőrök értelemszerűen a szakma hazájából, Amerikából származnak. Közülük is az egyik legjobb és legismertebb az a Terry Leonard, aki egyebek mellett a Conan, a barbár, A smaragd románca, a Blues Brothers, vagy legutóbb a Grindhouse – Halálbiztos című filmekben dolgozott kaszkadőrként, ill. koordinátorként.

Leonard nevéhez fűződik az Indiana Jones és az elveszett frigyláda fosztogatói egyik híres akciójelenete, amelyben Jones-t lerúgják a Frigyládát szállító, robogó teherautóról, de megkapaszkodik a hűtőrácsban, majd az alváz alatt, a rohanó kerekek között lassan hátraaraszol, és a korbácsánál fogva húzatja magát a kocsi után, mielőtt visszamászna a platóra.

További híres amerikai kaszkadőrök és akciórendezők: B. J. Worth, légikaszkadőr, ejtőernyő-specialista, számos James Bond-film közreműködője, az angol származású Vic Armstrong, James Bond-filmek kaszkadőre, továbbá Superman – Christopher Reeve dublőre, ill. a Szabadság, szerelem című magyar film akciórendezője, vagy éppen Mic Rodgers, Mel Gibson állandó dublőre (Halálos fegyver-filmek, Palimadár, A rettenthetetlen stb)

Ahogy a cikk elején írtam, az amerikaiakon túl, számos más ország kaszkadőrei is kiemelkedőek.

Európában az egyik legismertebb kaszkadőr és koordinátor a francia Rémy Julienne, aki dolgozott az eredeti Az olasz melóban (1969-ben), James Bond-filmek kaszkadőr-sofőrjeként, a Taxi 2-ben és A DaVinci kódban is. A francia kaszkadőrstílus eléggé tipikus; nincsenek vagy nagyon kevesek például a látványos lassítások vagy több szögből felvett jelenetek a filmekben, amik olyannyira jellemzőek a hatásvadász amerikai akciómozikra, ehelyett a francia kaszkadőrök (maga a szó is francia eredetű) egyszerűen megcsinálják a feladatot: autókkal és motorokkal száguldoznak, hogy aztán jól összetörjék őket; ugratnak, esnek stb.

 

A francia akciófilmek kapcsán feltétlenül meg kell említeni Jean-Paul Belmondo nevét is, aki – amellett, hogy remek színész, és valódi nemzeti kincs – maga is képzett kaszkadőr, és számos filmjében (pl. Szabadlábon Velencében, A profi, Két apának mennyi a fele?) végezte maga a legnehezebb mutatványokat: helikopterről lógott, autósüldözésben vett részt, verekedett stb.

A franciákon kívül a német kaszkadőrökről is érdemes néhány szót ejteni. Ha máshonnan nem, akkor az RTL Klubon sugárzott Cobra 11 és A bohóc című akciófilmek és sorozatok révén lehet ismerős Hermann Joha neve, aki kaszkadőrként és akciórendezőként is bizonyított. A német precizitás az akciójelenteknél is jelen van: a németek félelmetesen látványos autós mutatványokra képesek; a Cobra 11-ben tucatszámra zúzzák pozdorjává a különféle Opeleket, Fordokat, Mercedeseket és Porchékat, teherautókat és kamionokat, de nem ám akárhogy, hanem a legváltozatosabb módokon: ütköztetik és messzire reptetik őket, miközben jellemzően a repülő jármű mellett halad a kamera, és így néző mintegy együtt száll a végzetébe tartó autóval, ezzel is növelve aztán a becsapódás izgalmát.

Kaszkadőr-témában feltétlenül meg kell említeni a híres hong kongi harművész-kaszkadőröket, akik nélkül egy valamire való akciófilm verekedései nem lennének azok, amik. A hong kongi kaszkadőrök között is Jackie Chan – kié másé?... – csapata a legjobb. A rendkívül magasan képzett csoport tagjai – köztük természetesen az elnyűhetetlen Jackie-vel, akin már jóformán nincsen ép testrész – gyerekkoruk óta művelik a kung-fút és az egyéb harcművészeteket. A hong kongi kaszkadőrök így tehát a közelharcokban a legjobbak, de ugyanolyan magas szinten teljesítenek autós mutatványokban és lövöldözésekben is (pl. Rendőrstory-sorozat, Istenek fegyverzete 1-2. stb).

Jellemző hong kongi akcióstílus, hogy egy nehéz és látványos akciójelenetet – pl. ugrás, zuhanás, majd becsapódás – többször is bevágnak, más-más kameraszögből, néha lassítva is egy kicsit (pl. Jackie Chan háromemeletes zuhanását a Rendőrstory 1-ben). További árulkodó vonás, hogy rendkívül ügyesen esnek és zuhannak (a nők is!), és a legkülönfélébb tárgyakat használják fegyverként (pl. legyező, pad, üvegek, dobozok, létra, bevásárlókocsi, stb.). Szintén csak a kínai és hong kongi filmesekre jellemző stílus a harc közbeni repülés, ahogy azt láthattuk a Tigris és Sárkány vagy A repülő tőrök klánja című filmekben. Ilyenkor a kaszkadőrök (pl. a kaszkadőr-színész Chow-Yun Fat) vékony kábeleken lógnak, amiket képen kívüli személyzet mozgat, így hozva létre a repülés és a súlytalanság illúzióját. Ez a módszer egyébként a Mátrix mindhárom részében visszaköszönt, hála Yuen Wo Ping mesternek, aki a trilógia kung-fu-koreográfusa volt.

Végül, de egyáltalán nem utolsósorban mindenképp meg kell említeni a legismertebb magyar kaszkadőr, Piroch Gábor nevét is. Piroch Várkonyi Zoltán Egri csillagok című filmjének forgatásán került a film közelébe, ahol lovagolnia kellett – volna. Csakhogy nem tudott. Később persze megtanult lovagolni, és azóta is ez az egyik specialitása. Filmográfiájában rengeteg magyar és külföldi film szerepel: pl. Dögkeselyű, Linda-sorozat, Ötvös Csöpi-filmek, Szabadság, szerelem, Total Recall – Az emlékmás, Hudson Hawk, Evita, Titanic, A múmia, Én, a kém, Terminátor 3, Trója, Mennyei királyság, München, Eragon stb.

A ma már főleg akciórendezőként dolgozó Piroch tud vívni, verekedni, zuhanni, égni, autót vezetni, stb. Úgy 10 éve két társával egy Ikarus-busszal beleugrattak a Dunába a Margit hídról, de ugrott már le viaduktról egy mozgó kamionra, és látta meztelenül Sharon Stone-t! (A Total Recall forgatásának idején.)

A kaszkadőrök tehát a látványfilmek nélkülözhetetlen „kellékei”. Szaktudásuk, tapasztalatuk nagyban hozzájárul, hogy elbűvöljön minket a mozi varázsa, valahányszor egy bonyolult koreográfiájú verekedést, autós ugratást, vagy zuhanást, netán fáklyaként lobogó embert látunk.