Hová tűnt a tejföl?
Azzal, azt hiszem, mindenki egyetért, hogy az 1986-ban készült Macskafogó minden kétséget kizáróan, rendíthetetlenül ott ragyog a magyar filmgyártás igencsak felemás színezetű egén; gyerek-generációk nőttek fel rajta, idézhető dumái szállóigévé váltak, igényes bájával és szellemességével pedig bebizonyította, hogy nem csak a Disney létezik, ha animációs filmről van szó.
A Macskafogó valami olyan varázslatos módon tudja megfogni a nézőket, ahogyan kevés más film. Nick Grabowsky, Lusta Dick, Fritz Teufel, és a többi karakter, az érdekes cselekmény, az ötletes gegek mind-mind hozzájárulnak a film kultikus státuszához, noha ezzel a néhány jellemzővel csak a felszínt kapirgáltuk meg egy kissé.
Éppen ezért némi fenntartással és tartózkodással, és egy kis félsszel is kezeltem a tényt néhány évvel ezelőtt, mikor hallottam, hogy készül az új mozi. Filmes közhely, miszerint egy folytatás csak gyengébb és/vagy rosszabb lehet, mint az előző rész, de sajnos azt kell mondanom, a Macskafogó esetében ez a megállapítás ezúttal is igazolta a valóságot. Ha egy film olyan szinten van, ahol az első Macskafogó, akkor onnan csak lefelé vihet az út. Pláne, ha egy mobilcég és egy igencsak kérdéses színvonalú országos kereskedelmi televízió áll a folytatás mögött. (A tévé még hagyján, na de a mobilcég… hogy kerül a csizma az asztalra?!) De hát, pénz beszél, a macska nyávog, az egér meg cincog…