Star Wars - Darth Plagueis

A lelki béke hazugság, csak szenvedély van.

A szenvedélyen keresztül erőhöz jutok.

Az erő segítségével hatalmat szerzek.

A hatalom által győzedelmeskedem.

A győzelmen keresztül láncaim lehullanak.

James Luceno alighanem az egyik legnagyobb szakértője a sitheknek, hiszen regényei közül nem egy foglalkozik a sötét oldal követőivel, ugyanakkor rendkívüli módon ért a legbonyolultabb gazdasági-, társadalmi-, és politikai manipulációk bemutatásához is, csakúgy, mint a sithek "emberi" oldalának, személyiségfejlődésének ábrázolásához.

Darth Vadert példul a legjobban A gonosz útvesztője és a Sötét nagyúr című regényből ismerhetjük meg, ám ha Palpatine-ra vagyunk kíváncsiak, a Darth Plagueist kell elolvasnunk.

Plagueis egy muun Sith Nagyúr volt, az ún. "kettő szabályának" (egy mester és egy tanítvány) megalkotójának, Darth Bane-nek a követője. Ő volt Darth Sidious, azaz Palpatine, a későbbi császár mestere, és alapvető szerepet játszott a Régi Köztársaság utolsó évtizedeinek eseményeiben, kezdve az ifjú Palpatine felemelkedésétől egészen a naboo-i konfliktusig.

A regény három részre osztható, melyek egy-egy külön időszakról szólnak. Az elsőben Plaguis végez a mesterével, és tanulmányozni kezdi a midikloriánokat, egyúttal hozzáfog a Nagy Terv megvalósításához, hogy a Galaxist a káosz felé terelje, a másodikban találkozik a rendkívüli tehetségű naboo-i ifjúval, Palpatine-nal, akit előbb szövetségesévé, majd tanítványául fogad, hogy együtt folytassák a Köztársaság aláásását, a harmadikban pedig - immár a Coruscanton - a végső lépéseket teszik abban a galaktikus sakkjátszmában, melynek vége a sötétség eljövetele és a sithek bosszúja a jedik felett.

A teljes történet több évtizedet ölel fel, rengeteg utalással olyan eseményekre, melyek például a Baljós árnyakban voltak láthatóak (esetenként szó szerint idézetekkel), de nagyon sok egyéb információ is olvasható, melyek más regényekben vagy képregényekben foglaltakra utalnak (pl. a Fekete Nap előző vezérének megölése, Valorum főkancellár korrupciós gyanúba való keverése stb.). Ezekkel egy időben sok új dolgot is megtudhatunk szereplőkről, akik feltűntek filmekben, regényekben, de azon cselekményszálak nem tértek ki ezekre (pl. Darth Maul származása, Padmé királynővé választásának háttere stb.).

A szerző egészen aprólékos módon mutatja be a két sith színfalak mögötti, majd nyilvános ténykedését, amely valóban olyan, mint valami logikai játék, melynek tétje a galaxis feletti uralom. Láthatjuk, hogyan manipulálnak egy-egy népcsoportot, hogyan spekulálnak elképzelhetetlen méretű tőkékkel, melyek egész rendszerek és bolygók sorsát dönthetik el, és arra is sok példa akad, amikor csak a saját zsebüket és befolyásukat féltő politikusokkal báboznak oly módon, hogy a végén az adott személy azt higgye, szabad akaratából cselekedett úgy, ahogy, miközben csupán apró fogaskerék volt egy hatalmas gépezetben.

A regény legnagyobb erőssége mindenképp ennek a manipulációnak a legfinomabb módon történő, részletes bemutatása, ugyanakkor emiatt erősen oda is kell figyelni, hogy olvasás közben mindennel tisztában legyünk, hiszen a legkisebb kihagyás is azt okozhatja, hogy valamit később nem fogunk érteni, hiszen annyi az apró összefüggés.

Plagueis és Sidious kapcsolatának bemutatása elég jóra sikeredett, ahogy a két sith együtt dolgozik a végső cél eléréséért, hiszen míg Plagueis a háttérben mozgatja a szálakat, addig Palpatine van a Szenátusi ülésteremben, ő vesz részt fogadásokon, és neki kell az emberekkel foglalkoznia, hogy azok azt tegyék, amit ő és a mestere akarnak.

A történet drámaiságát elsősorban az adja, hogy az olvasó minden későbbi eseménnyel tisztában van, azért "élvezet" látni, hogyan vezettek az események odáig, hogy Palpatine főkancellár lesz, és először mosolyog rá Anakin Skywalkerre, ill. beszél a Köztársaságból egyre jobban kiábrándult Jedi mesterrel, Dookuval.

Ezzel együtt az is mélyen elgondolkodtató, hogy a cselekmény tulajdonképpen a mindenkori politikát mutatja be, látszatról és háttérben meghúzódó egyezségekről szól, az ellenfelek ellehetetlenítéséről, bemocskolásáról, netán megöléséről, és mindezt azért, hogy egy új hatalom felemelkedhessen. Amióta politika létezik, ez mindig is így volt, és gyaníthatóan mindig is így lesz, ezért nem nehéz párhuzamot vonni napjaink, és az elmúlt évtizedek, évszázadok eseményei és a Darth Plagueisban foglaltak között. Mindig volt és van egy szűk csoport, amely a markában tartja a világot, és gazdasági-politikai döntéseikkel alakítják a világtörténelmet.

Érdemes megemlíteni a szintén igen alaposan kidolgozott filozófiai hátteret is, ami az Erő világos és sötét oldalának kapcsolatát, összefüggéseit és különbségeit festi le. Roppant érdekes minden érvelést és tanítást ezúttal a sithek részéről megismerni, és így belegondolva már egyáltalán nem is olyan biztos, hogy a jedik és a világos oldal az egyetlen igaz ösvény.

Szente Mihály magyar fordítása ezúttal is kiválóra sikerült, az olvasási élmény lendületes és folyamatos, a szövegben pedig mindössze néhány hibát fedeztem fel, ezek azonban nem olyan jellegűek, mint a Halálcsillagban voltak (pl. Leia hercegnő ruhaszíne), tehát nem fordítási, hanem szövegszerkesztési hibákról van szó (egy jelenetben pl. Plagueis-t írnak, mikor pedig Palpatine a szereplő). A színvonal azonban mindenek ellenére továbbra is a megszokottan magas szintű.