Árnyék nélkül
Paul Verhoeven eleddig utolsó, nagyobb, amerikai dobása a 2000-es Árnyék nélkül volt, melynek főszereplője Sebastian Caine, a ragyogó elméjű tudós, aki csapatával a kormány megbízásából kifejleszti a láthatatlanság szérumát. Az állatkísérletek sikerétől megrészegült Caine saját magán próbálja ki a szert, számításába azonban hiba csúszik, a folyamat ugyanis visszafordíthatatlanná válik. Caine és munkatársai igyekeznek közömbösíteni a szérum hatását, csakhogy a láthatatlan tudós megmámorosodik hatalmától, a következmények pedig végzetesek.
Érdekes újragondolása a láthatatlanságnak, és még arra is jutott hely a forgatókönyvben, hogy - ha csak néhány alapgondolat erejéig - felvázolják ennek a sajátságos és sokak által vágyott állapotnak a lehetséges pszichológiai és morális következményeit. Sajnos azonban, ezek után a történet lesüllyed a szokásos menekülős-visítozós-túlélős sablonba, ami felemássá teszi az amúgy igen sok lehetőséget magába foglaló sztorit, a rendező azonban még ebből a kevésből is igyekszik kihozni a maximumot, amit a lehetőségekhez képest elég jól teljesít is. Például sok suspense-szel, vagyis feszültségkeltéssel, akadnak drámai csendek is, az operatőri munka pedig remekül mutatja Caine szubjektív plánjait (amikor a férfi szemszögéből látjuk az eseményeket).
A legnagyobb elismerést vitán felül a vizuális effektusok érdemlik, melyek döbbenetes módon mutatják be az emberi test legmélyebb rétegeit is az átváltozások különböző fázisain keresztül. Természetesen a trükkök "felmondják" a kötelező "leckéket" is, azaz van láthatatlan ember füstben, folyadékban és még tűzben is. A végeredmény egyformán lenyűgöző.
A színészek közül Kevin Bacon teljesít a legjobban (sokat kell a hangjával is játszania, amikor fizikailag nem látni), Elisabeth Shue és Josh Brolin is derekasan teszi a dolgát, de azért összességében érezni, hogy másodvonalbeli aktorok dolgoznak (habár Bacon kiváló színész, de a neve sajnos nem elegendő ahhoz, hogy egy filmet egymaga elvigyen a hátán).
Verhoeven tisztességesen levezényelte a produkciót, bár kár, hogy néhol elég direkt módon felhívja a figyelmet arra, hogy hamarosan rosszra fordulnak a dolgok (a szereplők elejtett megjegyzésein keresztül). Néhány véres jelenetet (és cicit) is sikerült a filmbe csempésznie, de esetében ez védjegynek tekinthető. A rendezői változat mintegy 7 perccel hosszabb a moziban látott filmnél (pl. hosszabb lett a megerőszakolós jelenet, de pár új dialóg is bekerült).
Az ítélet: egynek nem rossz, de Verhoeven sokkal jobban teljesít, ha nincs ennyire megkötve a keze. Azért még mindig remek szakember, csak a forgatókönyv is legyen megfelelő.
Árnyék nélkül 2.
A Starship Troopers kapcsán már megemlékeztem az amerikai filmipar folytatás-szokásáról, ami szintén a pénztermelésről szól, csak épp a másodvonalban, vagyis a végcél ebben az esetben nem a mozi, hanem többnyire a DVD- és/vagy televízió-piac (pl. a SyFy), a költségvetés lényegesen szerényebb, mint a "nagyfilmek" esetében, a szereplők jobbára ismeretlen arcok, és a történetek sem ostromolják a forgatókönyvírás csúcsait. Paul Verhoeven Árnyék nélkül című filmje sem kerülhette el a sorsát, és 2006-ban második rész készült hozzá.
Évekkel a Caine-féle malőr után a láthatatlanságot célzó projektet újraindították. Michael Griffin a kísérlet harmadik emberi alanya, aki a lassú és gyötrelmes halált okozó szérum hatására elveszíti az eszét, és ámokfutásba kezd. A tudós, Maggie Dalton az egyetlen, aki életben tudja tartani, de a kormány csalinak használja, hogy elkapják Griffint, aki végez a nő védelmére kirendelt rendőr, Frank Turner társával. Turnernek a személyes elszámoláson túl Maggie-t is meg kell védenie a láthatatlan gyilkostól.
Érdekes, hogy a megvalósítás sokkal jobb, mint vártam. Természetesen nem a finoman szólva is egyszerű és sablonos történetre gondolok, hanem a rendezésre és az operatőri munkára, a látottak alapján ugyanis akár rendes mozifilm is lehetett volna a Hollow Man 2-ből, hiszen teljesen korrekt módon van elkészítve, egyáltalán nincs például az Asylumra jellemző, videós gagyi-látványvilága, ill. a rendező is minimum A cápát láthatta, hiszen néhol erősen ismerős a stílus, miszerint nem látni azt, amitől félni kell, de mi tudjuk vagy legalábbis sejtjük, hogy ott van valahol és figyel. Apropó, A cápa. Spielberg azért választotta annak idején ezt a feszültségkeltő módszert, mivel a címszereplő bábu nem készült el időben (ill. nem nézett ki elég meggyőzően), de a munkának haladnia kellett, ezért ahol lehetett, mellőzte a Bruce-nak elnevezett műcápa használatát. A metódus azóta is működik, ráadásul az az előnye is megvan, hogy így kevesebb speciális effektust kell használni, ellenben lehet játszani a nézők idegeivel, és közben a "műsoridő" is szépen kitöltésre kerül.
Az Árnyék nélkül 2 trükkjei jórészt mechanikusak (pl. lebegő pisztoly, felboruló virágcserép), de akad pár digitális is, azok viszont nyomába sem érhetnek az első rész számítógépes animációinak. Világos, hogy lényegesen kevesebb pénz állt a produkció rendelkezésére, abból pedig nem lehetett csodákat művelni. Azért néhány vizes körvonal belefért a keretbe (főleg a végső bunyóba), azok pedig elég meggyőzőek.
A szereplők tisztességgel végzik a dolgukat, húzónévnek (és főgenyának) pedig sikerült megnyerni az egykor sokkal jobb napokat is látott Christian Slatert, aki továbbra is jó színész, és nagyon nagy kár, hogy kb. 2000 óta egyre jobban kopik kifele Hollywood fősodrából.
Összességében a film nem nagy eresztés, de azért korrekt munka, és nem az az átlagos folytatás-gagyi, mint a legtöbb ilyen "alkotás".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése