Star Wars - Tűzharc

A Star Wars-sorozat következő, magyarul megjelent kötete Karen Travisstől a Republic Commando című FPS-játék alapján készült regényciklus első része, melynek főszereplői klónkatonák, azon belül is az Omega-osztag tagjai, akik 1 évvel a háború kitörése után teljesítenek küldetéseket. Legújabb megbízásuk egy víruskutató-laboratórium felderítése és megsemmisítése egy olyan bolygón, amelyet a szeparatisták irányítanak. Landolás közben azonban az osztag egyig tagja - Darman, a robbantási szakértő - elszakad a társaitól, és egyedül kell eljutnia a többiekhez.

Útja közben összetalálkozik egy magára maradt padavannal, Etain Tur-Mukannal, ám a lány teljességgel tapasztalatlan katonai akciók terén. A négy kommandósnak ilyen körülmények között kell végrehajtani a megbízásukat, miközben Etainnek is meg kell küzdenie saját démonaival, hogy felnőjön a feladathoz - mind parancsnokként, mind Jediként.

Ahogy James Luceno a sithek nagy szakértője, úgy Karen Traviss a klónkatonáké, hiszen eddig öt regényt írt a témában, és bár a Tűzharc ennek a sorozatnak az első kötete, a debütálás rögtön igen magasra helyezte azt a bizonyos lécet. Sokan talán furcsának találhatják, hogy egy nő ilyen alaposan ismerje a különféle harcászattal kapcsolatos dolgokat, a szerző azonban tapasztalt katona, hiszen önkéntesként szolgált a brit hadseregben, úgyhogy nem csupán a fantáziájára hagyatkozik írás közben, ennélfogva alapos bepillantást nyerhetünk a taktikába és stratégiába, a különféle fegyverek és harcmodorok alkalmazásába, de ami még ennél is fontosabb: a katonai gondolkodásba és ennek pszichológiai hatásaiba.

Az Omega-osztag tagjai érdekes karakterek, de nem azért, mert jaj, de izgalmas, hogy ők klónok, akik tűzön-vízen át mindenkit legyőznek, hanem mert - kondicionálás ide, kiképzés oda - ők is ugyanolyan emberek, mint akárki más, azaz önálló személyiséggel bíró lények, vágyakkal, tervekkel és reményekkel. Az ellen nem tehetnek, hogy nem természetes úton születtek, de megpróbálnak emberként, és nem csak katonaként viselkedni, habár ez nyilván nem egyszerű egy olyan valakinek, aki számára a világ kizárólag harcból áll, mivel célirányosan arra tervezték és teremtették.

Darman az a figura, akinek szemén és személyén át elsősorban megismerhetjük a klónkatonákat. Kis túlzással ő az a minta, amit elvileg rá lehetne húzni az összes többi klónra a többmilliós Köztársasági Hadseregben, ugyanakkor a hasonlóság ki is merül a genetikai azonosságon és a kiképzésen. Darman, és az Osztag többi tagja, Niner, Fi és Atin, ugyanis független személyiségek, olyan egyedi jellemvonásokkal, melyek mindenki mástól megkülönböztetik őket. Egyikük rajong a fegyverekért, a másiknak állandóan jó a kedve és viccelődik, míg a harmadik a műszaki berendezések megszállottja. Ugyanakkor mindannyian kőkemény harcosok, akik ösztönösen reagálnak bármilyen vészhelyzetre, és kérdés vagy szemrebbenés nélkül ölnek, ám mégsem agyatlan, organikus droidok, hiszen gondolkodnak - önnön létezésükről, a háborúról, jóról és rosszról, helyesről és helytelenről.

Etain hozzájuk hasonlóan szintén nem sablonkarakter. Elveszítette a mesterét, kétségek gyötrik saját Jedi-mivoltát illetően, és küzdenie kell a lelki békéért és belső nyugalomért. Mindezek tetejében pedig egy elit osztag élére kell állnia, parancsokat kell osztogatnia, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy valakit a biztos halálba küld.

Felettébb érdekesek tehát a szereplők, a személyiségfejlődésük, és az egymáshoz fűződő viszonyaiknak az alakulása, az pedig különösen örvendetes, hogy ennek van alárendelve az alaptörténet, azaz maga a küldetés. Ez egyébként akár átlagosnak is nevezhető, hiszen van egy nehéz feladat, amit el kell végezni, különben a következmények katasztrofálisak, van egy rosszfiú (egy kegyetlen, de a maga módján mégiscsak eredeti mandalori harcos), na és persze a kötelező segítő (egy alakváltó lény). Szerencsére egyikük sem tucatszereplő, mindnek megvan a maga motivációja arra, hogy mit miért csinál, továbbá egyedi karakterjellemzőik is akadnak (a nőstény gurlanin-nak például eléggé közvetlen, fanyar a beszédstílusa).

Külön érdemes kiemelni a fejezetek előtti "bevezetőt", rövid idézeteket, melyek pl. a kommandósok kiképzőőrmesterétől vagy valamelyik Jedi-lovagtól származnak, és általában a klónokról vagy a katonai élet durva valóságáról szólnak. Ezek a kis "előszók" nagyban fokozzák az egész történet hangulatát.

A magyar verzió szokás szerint nagyon jó, de ezt már megszokhattuk a Szukitsos Star Wars-könyveknél. A fordító ezúttal is Szente Mihály, akinek a stílusát személy szerint nagyon kedvelem, mert remekül képes átadni az eredeti művek hangulatát, szellemességét vagy éppen komolyságát.

Esküszöm, nem célom Mihályt piszkálni, már csak azért sem, mert megtisztel azzal, hogy olvassa a cikkeimet, de sajnos, megint találtam pár apróságot a regényben, amik bár piszlicsáré dolgok, de attól még hibának számítanak. Három félregépelést találtam (hiányzik pár betű vagy elírás), viszont egy helyen - hasonlóan a Darth Plagueis-hoz - itt is kiszúrtam egy jelenetet, melyben olyan szereplő kerül megnevezésre, aki nem az adott helyszínen van: a 205. oldalon Niner talpra küzdi magát a robbanás után, azonban nem Darman takarja el a fejét a karjával a következő robbanáskor, és nem ő óvatoskodik ki a fák közül, hanem továbbra is Niner, hiszen Darman ekkor máshol tartózkodik, és ebben a jelenetben egyáltalán nem is szerepel.

Összességében egy újabb remek regényről van szó, aminek a története talán nem annyira különleges, de a szereplői toronymagasan elviszik a hátukon a színvonalat.