Starship Troopers 2.

A Szövetség hőse

Hollywood előszeretettel facsarja ki az utolsó csöppet is egy-egy sikeres produkcióból (vagy bukásból - egyre megy), így fordulhat elő, hogy rengeteg filmből készül folytatás, melyek többnyire elkerülik a moziforgalmazási rendszert, és direct-to-video, esetleg a tévécsatornák számára forgatják őket. Ne az Asylum-gagyikra gondoljunk, hanem "hivatalos" folytatásokra, melyek nagy része ugyan páros lábbal tapossa porba a forrásként szolgáló filmet, de az üzlet az üzlet, és mindig csend van, amikor meghal az aranyhal (Deep impact 2., Armageddon 2., Twister 2., Galaktikus támadás 2. stb.).

A Csillagközi invázió sem kerülhette el a sorsát, bár az borítékolható volt, hogy az előd viszonylag magas színvonalát nem sikerül megugrani, mégis, legnagyobb meglepetésemre a második rész nem lett annyira rossz, mint amire számítottam. Túl jó sem persze, de ha az Asylumok csak fele ilyenek lennének, minden rosszat visszavonnék róluk.

A történet dióhéjban: néhány évvel Klendathu után a  bogarak új terjedési módot találtak: testről-testre költöznek, átvéve a test gazdájának eredeti személyiségét. Egy véres összecsapás után a P bolygón egy maroknyi űrgyalogos egy elhagyatott őrhelyre húzódik be, amelynek egyetlen túlélő lakója maradt: Dax. A kiváló harcost gyilkosság miatt halálra ítélték, ám a végrehajtás előtt mindenki meghalt a bázison. A katonák összefognak, hogy közös erővel szorítsák vissza az újult erővel támadó rovarokat.

Bár Phil Tippett zseniális és legendás trükkmester, aki az egyik legnagyobb név a szakmában (Star Wars, Indiana Jones, Robotzsaru, Jurassic Park, Evolúció stb.), rendezni nem tud. Ez nem tiszteletlenség vagy fikázás, hanem szimpla tény. Tippett nem rendező, és attól, hogy kismillió filmben dolgozott, még nem válik azzá. Ennek ellenére jó szakember, aki annyit sündörgött rendezők körül az évtizedek során, hogy csak ragadt rá valami, így fordulhatott elő, hogy levezényelhette a Starship Troopers 2-t, amivel a TriStar nem vállalt túl nagy rizikót, hiszen egyrészt Tippett neve úgyis képes eladni a produkciót azon a piacon, ahová a filmet szánták, másrészt az ő részvételével a trükköket is megúszták, hiszen - csakúgy, mint az első részben - ezúttal is a Tippett Studio szállította a vizuális effekteket, melyek a film legfontosabb cölöpjeinek bizonyultak.

Érdekes, de még az első rész forgatókönyvíróját, Ed Neumeiert is sikerült megnyerni a projektnek, aki bár nem izzadt vért, de egy egész tisztességes, igaz, nem túl eredeti (mondjuk ki: nem egy filmből lopó ihletet merítő) szkriptet tett le az asztalra, ez azonban épp megfelelt a roppant alacsony költségvetéssel operáló stáb számára, mit számít, ha a történetet más formában, más filmekben már egy csomószor láttuk?

Egy kis Alien, némi zombi-fíling, cickót villantó szöszi csaj, pukkancs, de gyáva kukac hadnagy, egy jófej tábornok, a kötelező nagydumás, kockás hasú feka, egy szigorúan néző macsó (ő a színész-húzónév: Richard Burgi, ismert tévészínész, pl. a Sentinel - Az őrszem, 24, Született feleségek stb.), egy szabad stúdió, ahol gond nélkül lehet forgatni, és néhány kellék, amik megmaradtak az első filmből. Nagyjából ennyi kellett csak a folytatáshoz, na meg egy HD-kamera, mivel a büdzsé a filmnyersanyagot is megspórolta (de vele együtt a laborköltségeket is).

A forgatókönyv egyébként simán felsorolja a kötelező Starship Trooperses elemeket, van tehát médiumunk, akinek jövő-víziói vannak, van sok lövöldözés, leszakadó végtagok, toborzóvideók, előkerül egy kés is, és persze bogarak minden mennyiségben, mert valamelyik szerveren biztosan akadt még néhány fel nem használt vagy kivágott jelenet, ami kimaradt 1997-ben.

Sajnos, a nem túl árnyalt jellemek (még annyira sem, mint az eredeti filmben), az egyszerű történet, és a zárt helyszín nagyon olcsó összhatást kelt, ami alapján inkább arra gondolhat a néző, hogy egy amatőr (rajongói) filmet lát, semmint egy mainstream mozi folytatását.

Mindezt az is bizonyítja, hogy nagyon sok a műterem-ízű beállítás, szinte az egész cselekmény sötétben játszódik (mert a sötétség ápol, de főleg eltakar), na meg szinte biztos, hogy a színészek nem részesültek olyan szintű katonai kiképzésben, mint az első rész szereplői, így a fegyvereket sem túl katonásan tartják. (Burgi kétpuskás beállása a film vége felé amúgy nem kicsit idézi meg Schwarzenegger hasonló mozdulatát a Végképp eltörölniből.)

Minden hiányossága és olcsósága ellenére is a film mégis egész tűrhető és nézhető, sehol nem válik unalmassá vagy nevetségessé. Messze nem remekmű, de eléggé komolyan vette magát ahhoz, hogy ne csúfolja meg (túlságosan) a nagy elődöt.