James és pilótája, Amelia Wren felszállnak a léghajóval, hogy a férfi műszeres megfigyeléseket végezhessen, és egyszersmind megdöntsék a franciák korábbi magassági rekordját, ami közel 23 ezer láb (7000 méter) volt. Emelkedés közben a légkör olyan csodáival és veszélyeivel szembesülnek, melyekről addig fogalmuk sem volt.
A film cselekménye valós időben játszódik, vagyis a repülés mintegy 100 perce azonos a játékidővel. Ez önmagában nyilván nem mindig túl érdekes vagy vizuálisan izgalmas, ezért a rendező flashbackekkel szakítja meg, így mutatja be a két főszereplőt és a hátterüket, motivációikat - előre-hátra ugrálva az időben múlt és jelen között.
Azt kell mondanom, hogy a visszaemlékezések, konfliktusok és karakterek kissé közhelyesek, más filmekben is sokszor látott pillanatok, pl. a meg nem értett, fiatal tudós, akit idősebb kollégái lenéznek forradalmi elképzelései miatt, ill. a férjét gyászoló nő, akinek túl kell lépnie a veszteségen, miközben a családja azt szeretné, hogy viselkedjen "normálisan" stb.
Emellett megkapjuk a szokásos főhajtást is a tudományos haladás egyik legalapvetőbb mozgatórugója előtt, amit a legjobban talán a Star Trekben fogalmaztak meg: eljutni oda, ahová még senki nem merészkedett.
Hogy azért a néző ne csak unalmas párbeszédeket és számára érdektelen meteorológiai megfigyeléseket kapjon a pénzéért, akad néhány akciójelenet is (pl. 7000 méter magasan Amelia az elfagyott kezeivel felmászik a ballon tetejére, hogy kinyissa a jeges gázkieresztő nyílást), emellett láthatunk néhány valóban lenyűgöző óriástotált, melyek mozivásznon érvényesülhetnek leginkább.
Közepesen érdekfeszítő, de azért korrekt film a Léghajósok, átlagos szereplőkkel és történettel, na meg szép fényképezéssel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése