Wonder Woman: Vérvonalak

A kezdetek óta nézem a Warner/DC animációs filmjeit, így elmondható, hogy szemben az előszereplősökkel, a rajzolt produkciók általában jobbak, ami nem csoda, hiszen jóval szűkebb a célcsoport, kisebb a költségvetés, így a kockázat is, ami viszont lehetővé teszi, hogy olyasmik is megjelenjenek, elhangozzanak egy ilyen filmben, ami moziban aggályos lenne, ezért az alkotók nagyobb szabadságot élveznek.
Néha persze így is akad némi mellényúlás, pl. Batman fia, Batman Hush, Batman & Harley Quinn, stb., de ezúttal nem volt probléma, így Wonder Woman legújabb kalandja, ami már a harminchatodik (!) a sorban, egész jól sikerült.

A történet nem akarja újra feltalálni magát, szóval kb. újra megtudjuk, hogyan került Diana hercegnő az USA-ba, majd nem kevés személyes érintettséggel jön egy nagyszabású konfliktus, amit meg kell oldani, majd sok harc után érkezhet a hepiend (és egy stáblista utáni jelenet).
Az egész bejáratott gépezet módjára, megbízhatóan működik, nincs számottevő újdonság, sokszor láttunk már hasonlót, viszont ennek ellenére mindig jó látni a DC legrégebbi szupernőjét kisbugyiban bunyózni. Ja, és a történet nem kapcsolódik a Gal Gadot-féle mozi(k)hoz.

A píszí itt is megjelenik, de azért nem túl agresszív módon a néző arcába kenve; pl. Etta Candy meleg fekete nő lett, így aztán a Warner/DC két legyet is ütött egy csapásra. A főszereplő hangját Rosario Dawson adja, de egy kis szerepben Michael Dorn is hallható.