Batman and Harley Quinn

Bruce Timm megpróbálta visszahozni az Emmy-díjas, 1992-es Batman rajzfilmsorozatát. Sajnos, csak próbálta, ugyanis a külsőségeken kívül semennyire nem sikerült, ami végtelenül elszomorít, mert azt hittem, 25 év után nosztalgiázhatok egyet, ehelyett viszont csak a fejemet fogtam.

Alapesetben nem volna gond, hát istenem, a történet egy kicsit gyengécske, de legalábbis átlagos: Poison Ivy és Floronic Man növénnyé akarja változtatni az emberiséget, így Batmanre és Éjszárnyra hárul a feladat, hogy megakadályozzák a tervüket, ehhez viszont a bűnözői életmódtól visszavonult Harley Quinn segítségére is szükség van.

Tényleg azt hittem, hogy a Warner/DC-nél méltóképp fogják megünnepelni a Batman TAS negyedszázados jubileumát, ahhoz képest a komolynak induló produkció fokozatosan átmegy infantilisba, egy idő után pedig előkerül az altesti és rajzfilmhumor (fingás, hányás, stb.), de még a 60-as évekbeli széria is megidéződik - ezek viszont minden tekintetben kioltják egymást, így a végeredmény egy kusza stílustörés lesz.

Csak néhány példa a szélsőségekre: Floronic Man meggyilkol két embert (az egyik halála még külön jelenetet is kapott), Éjszárny táncol egy csehóban, miközben Harley a színpadon énekel, Batman az asztalon dobolja az ütemet, később pedig szétverik a berendezést, ekkor jön egy felirat, hogy Jaj, a golyóim!.

Nem értem, ki volt a célcsoportja ennek a... szóval ennek. Gyerekek? Akkor minek a véres gyilkosságok? Fiatal felnőttek, akik régen nézték a TAS-t? Az alkotók szerint ez lenne a méltó főhajtás a sorozat előtt? Hát nem tudom...
Kevin Conroy ismét mikrofon mögé állt, de ezen kívül csak a klasszikus dark deco stílus írható a pozitívumok közé, minden más viszont csalódást keltő. Nagy kár érte.

 vagyis