A Warner Bros. és a DC Comics legújabb animációs filmje egy 2006-ban megjelent képregénysorozatot, a Batman and Sont dolgozza fel. Mivel nem olvastam a szériát, a filmadaptációhoz abszolút kívülállóként, elvárások és összehasonlítási alap nélkül tudok hozzáállni.
A történet röviden annyi, hogy Batman legnagyobb ellenfele, Ra's al Ghul titkos erődjét megtámadják, aminek következtében a férfi (végleg) meghal, lánya, Talia pedig a Bruce Wayne-nel közös fiát, Damient Gotham Citybe viszi, hogy ott apja gondjaira bízza, amíg ő a gyilkos nyomába ered. Wilson Slade, alias Deathstroke bosszút akar állni a fiún, aki egyrészt megsebesítette, másrészt az útjában áll, hogy átvegye az Árnyak ligájának vezetését. A betörhetetlen, végletekig elszánt Damienen és Batmanen áll, hogy megakadályozzák a nagyszabású tervet, melynek egy jól ismert tudós-genetikus is a része.
A Warner továbbra is folytatja azt a komolyabb utat, amit néhány éve kezdett el, és aminek legutóbbi állomása a Justice League: Háború volt. A Batman fiában fellelhető az összes, erre az új stílusra jellemző dolog: intenzív akciók, vér és brutalitás, azonban most egy lépéssel még tovább mentek az alkotók, hiszen a verekedéseknek és kardvívásoknak ezúttal egy 10 éves kisfiú a központi alakja, és egyáltalán nem kímélik a történet során.
Ez korábban egyáltalán nem volt általános; a filmekben a gyerekeknek szinte minden esetben az áldozat szerepe jutott, csak elvétve akadt arra példa, hogy ártottak másoknak vagy öltek - pláne szándékosan, hát még miniatűr gyilkológépként. (Élőszereplős mozi esetében hirtelenjében a Leon, a profi, a Kick-Ass, és a Pillangó-hatás jut csak eszembe.) Damien Wayne abból a szempontból is ritka kivétel, hogy kegyetlensége és vérszomja vetekszik ellenfeleiével, így például Ubuéval, aki Ra's jobbkeze volt, de persze az sem véletlen, hogy Deathstroke végezni akar a fiúval.
Felettébb ritka, hogy egy gyerek, akármennyire is ki van képezve, ennyire méltó ellenfél tud lenni egy harcban, pláne nálánál sokkal nagyobb és tapasztaltabb férfiakkal szemben, ám ez némileg vissza is üt, hiszen például Damien játszi könnyedséggel hárít halálos kardcsapásokat vagy ütéseket is (hogy egyéb, súlyos sérüléseket már ne is említsek...), ám emiatt kissé jobban eltávolodik az amúgy sem túl hiteles történetet a realitástól (lásd még a gyerek Anakin Skywalker esetét a Baljós árnyakban).
A Warner továbbra is folytatja azt a komolyabb utat, amit néhány éve kezdett el, és aminek legutóbbi állomása a Justice League: Háború volt. A Batman fiában fellelhető az összes, erre az új stílusra jellemző dolog: intenzív akciók, vér és brutalitás, azonban most egy lépéssel még tovább mentek az alkotók, hiszen a verekedéseknek és kardvívásoknak ezúttal egy 10 éves kisfiú a központi alakja, és egyáltalán nem kímélik a történet során.
Ez korábban egyáltalán nem volt általános; a filmekben a gyerekeknek szinte minden esetben az áldozat szerepe jutott, csak elvétve akadt arra példa, hogy ártottak másoknak vagy öltek - pláne szándékosan, hát még miniatűr gyilkológépként. (Élőszereplős mozi esetében hirtelenjében a Leon, a profi, a Kick-Ass, és a Pillangó-hatás jut csak eszembe.) Damien Wayne abból a szempontból is ritka kivétel, hogy kegyetlensége és vérszomja vetekszik ellenfeleiével, így például Ubuéval, aki Ra's jobbkeze volt, de persze az sem véletlen, hogy Deathstroke végezni akar a fiúval.
Felettébb ritka, hogy egy gyerek, akármennyire is ki van képezve, ennyire méltó ellenfél tud lenni egy harcban, pláne nálánál sokkal nagyobb és tapasztaltabb férfiakkal szemben, ám ez némileg vissza is üt, hiszen például Damien játszi könnyedséggel hárít halálos kardcsapásokat vagy ütéseket is (hogy egyéb, súlyos sérüléseket már ne is említsek...), ám emiatt kissé jobban eltávolodik az amúgy sem túl hiteles történetet a realitástól (lásd még a gyerek Anakin Skywalker esetét a Baljós árnyakban).
A sok harc mind véres, akár lövésekről, akár ütésekről vagy vágásokról van szó, és megint elsütik a kifolyó szem-poént is (ezúttal Deathstroke jár pórul).
Külsőségeit tekintve az egész filmnek eléggé anime jellege van, ami a figurák kinézetében és az animációkban is visszaköszön, lásd például Talia al Ghul dekoltázsait a különböző ruháiban (harc közben vagy egy sima dialóg alatt egyaránt) és az akciójeleneteket (pl. karddal futás, ugrások, szaltós rúgások stb.).
Külsőségeit tekintve az egész filmnek eléggé anime jellege van, ami a figurák kinézetében és az animációkban is visszaköszön, lásd például Talia al Ghul dekoltázsait a különböző ruháiban (harc közben vagy egy sima dialóg alatt egyaránt) és az akciójeleneteket (pl. karddal futás, ugrások, szaltós rúgások stb.).
A fegyverek, eszközök és járművek megjelenése szintén a japán rajzfilmek világát idézik, és persze már teljesen számítógéppel, 3D-ben készültek. Természetesen van újratervezett Batmobile is.
Akciókból elég sok van egyébként, mondhatni: igencsak dominálnak, ennek következtében a szereplők közötti viszony erősen háttérbe szorul, ez viszont hiba, hiszen a forgatókönyvben sokkal nagyobb hangsúlyt kellett volna kapnia a Bruce és Damien Wayne közötti kapcsolat alakulásának, néhány közhelyes útmutatáson kívül viszont nem kapunk semmit. Adott egy férfi, aki váratlanul megtudja, hogy van egy fia, de jelét sem mutatja meglepődésnek, netán döbbenetnek, ehelyett távolságtartó módon kezeli a gyereket, és meg sem próbál közeledni hozzá. A képregényben nyilván sokkal alaposabban ki van dolgozva a két figura találkozása, a filmben viszont ezt igen egyszerűen letudták, ez viszont hiányérzetet kelt a nézőben, ill. olyan benyomása is támadhat, mintha egy tévésorozat első epizódját látta volna, és majd a folytatásban fog árnyaltabbá válni az apa-fiú reláció.
A felemás történet sok Batman-klisét vonultat fel (pl. Alfred szarkasztikus megjegyzéseket tesz, Gordon felügyelő megijed Batman hangtalan érkezésén stb.), de főleg persze a "hiába harcolsz jól, attól még nem érhetsz Robin nyomába"-témát járja körül, és Éjszárny, valamint Gyilkos Krok feltűnése sem tesz sokat a látottakhoz; inkább csak a "kit is válasszunk Batman szövetségesei és ellenségei közül?"-kérdéskörön belül maradva tűnnek fel, hogy megkössék velük a sztori bizonyos cselekményszálaihoz szükséges logikai csomókat (értsd: legyen kivel Damiennek verekednie, ill. legyen egy szupergonosz, akivel lehet igazolni egy genetikai átalakítást).
A technikai megvalósítás hozza a napjainkban elvárható magas szintet, bár különösebb újítással nem szolgál, a film leggyengébb láncszeme ezért (szokás szerint) megint csak a közepes, kidolgozatlan történet, ami a végső összhatást az átlagosnál kissé gyengébbé teszi. Erre szokás azt mondani, hogy korrekt, ámde hátköznapi iparosmunka, semmi extra, semmi érdekes. Ez most így egy kihagyott ziccer, de szerencsére azért nem mindegyik DC-rajzfilm ilyen.
Akciókból elég sok van egyébként, mondhatni: igencsak dominálnak, ennek következtében a szereplők közötti viszony erősen háttérbe szorul, ez viszont hiba, hiszen a forgatókönyvben sokkal nagyobb hangsúlyt kellett volna kapnia a Bruce és Damien Wayne közötti kapcsolat alakulásának, néhány közhelyes útmutatáson kívül viszont nem kapunk semmit. Adott egy férfi, aki váratlanul megtudja, hogy van egy fia, de jelét sem mutatja meglepődésnek, netán döbbenetnek, ehelyett távolságtartó módon kezeli a gyereket, és meg sem próbál közeledni hozzá. A képregényben nyilván sokkal alaposabban ki van dolgozva a két figura találkozása, a filmben viszont ezt igen egyszerűen letudták, ez viszont hiányérzetet kelt a nézőben, ill. olyan benyomása is támadhat, mintha egy tévésorozat első epizódját látta volna, és majd a folytatásban fog árnyaltabbá válni az apa-fiú reláció.
A felemás történet sok Batman-klisét vonultat fel (pl. Alfred szarkasztikus megjegyzéseket tesz, Gordon felügyelő megijed Batman hangtalan érkezésén stb.), de főleg persze a "hiába harcolsz jól, attól még nem érhetsz Robin nyomába"-témát járja körül, és Éjszárny, valamint Gyilkos Krok feltűnése sem tesz sokat a látottakhoz; inkább csak a "kit is válasszunk Batman szövetségesei és ellenségei közül?"-kérdéskörön belül maradva tűnnek fel, hogy megkössék velük a sztori bizonyos cselekményszálaihoz szükséges logikai csomókat (értsd: legyen kivel Damiennek verekednie, ill. legyen egy szupergonosz, akivel lehet igazolni egy genetikai átalakítást).
A technikai megvalósítás hozza a napjainkban elvárható magas szintet, bár különösebb újítással nem szolgál, a film leggyengébb láncszeme ezért (szokás szerint) megint csak a közepes, kidolgozatlan történet, ami a végső összhatást az átlagosnál kissé gyengébbé teszi. Erre szokás azt mondani, hogy korrekt, ámde hátköznapi iparosmunka, semmi extra, semmi érdekes. Ez most így egy kihagyott ziccer, de szerencsére azért nem mindegyik DC-rajzfilm ilyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése