Amikor Stephen King Tűzgyújtója találkozik egy karcos X-Men-eredetsztorival és a Hősökkel, abból vagy valami rendkívüli, vagy valami ordas nagy bukás kerekedik ki. A Freaks valahol ezek között van.
Henry és kislánya, Chloe tökéletes elszigeteltségben él a házukban. Ha bármire szükségük van, a férfi megszerzi, de máskülönben nem lépnek ki az ajtón. Egyáltalán. Hét év telik el így, és az apa ezalatt megtanította a lányának, hogy ha bárki kérdezi, akkor ő normális, amúgy pedig óvakodjon az emberektől, akik rájuk vadásznak. A kislány vágyakozva figyeli a külvilágot, különösen egy fagylaltos autót, aztán egy nap úgy dönt, hogy ha ő tényleg annyira normális, mint ahogy az apja állítja, akkor neki is jár a fagyi.
A Zach Lipovsky és Adam B. Stein alkotta író-rendező-producerduó filmje nem szólt túl nagyot (bár nyert egy rakás díjat kisebb fesztiválokon), pedig egyáltalán nem rossz alkotás, kifejezetten hangulatos, emellett jól is lett megrendezve, ahogy fokozatosan derülnek ki az információk.
Ügyes húzás, hogy a film közel feléig az ember azt hiheti, hogy Chloe apja csak egy mezei őrült, aki paranoiásan fél a külvilágtól és ezt a félelmét rákényszeríti a lányára is - ugyanez viszont már elég lehet ahhoz, hogy a türelmetlenebb néző itt abbahagyja a filmet, holott az igazán érdekes, elgondolkodtató, izgalmasabb részek és fordulatok csak ez után következnek.
Nyilván ezúttal sincs jelentős újdonság a nap alatt, hiszen pl. az X-Men-képregények már évtizedek óta dolgozzák fel a - ez esetben nem mutánsoknak, hanem Szörnyszülötteknek nevezett - különleges képességű emberek történetét, ugyanakkor a téma örök érvényű, legalábbis, amíg létezik antiszemitizmus, rasszizmus vagy bármiféle hátrányos megkülönböztetés nemi, vallási, származási, vagy akármilyen alapon.
A film tehát a látványos külsőségeken túl arról is szól, hogyan képes bármit megtenni egy szülő azért, hogy megvédje a gyermekét egy rettegő-elnyomó társadalmi közegben, ahol vannak a "normális" emberek és vannak "ők", akik valamilyen módon különböznek.
A színészek elég jók; Emile Hirsch mellett magasan kiemelkedik a remekelő Bruce Dern, de feltűnik a Battlestar Galacticából ismerős Grace Park is, a főszereplő kislányt, Lexy Kolker pedig egy ritka kivétel az amúgy elég idegesítő gyerekszínészek között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése