Synchronicity

Kedvelem a minimál-scifiket, hiszen nem lehet minden tudományos-fantasztikus mozi starwarsi űropera. A minimál-scifik kedvelik a mindfuck történeteket, lásd pl. Coherence, Ellenség, Upgrade, I Origins, Felettünk a Föld, ami érthető, hiszen ha nincs pénz sztárokra és elsöprő CGI-ra, akkor megpróbálnak a sztorik terén gurítani valamit, ami aztán vagy összejön, vagy nem. A Synchronicitynek ez végül is sikerül, bár azért oda kell figyelni, egy idő után ugyanis ember legyen a talpán, aki képes követni a cselekményt.

Egy fiatal tudós kifejleszt egy gépet, amivel féregjáratot tud nyitni. Az első kísérlet eredményes; felfedez egy megduplázódott virágot, a kérdés csak az, hogy honnan származik az "eredeti/másolat". Hamarosan kiderül, hogy a dália egy Abby nevű lányé, aki kapcsolatban áll a tudós mecénásával. A megismételt teszt újabb különös duplikációval jár, ami aggasztó kérdéseket vet fel.

Az alapötlet kétségtelenül elég érdekes, és a rendezés sem amatőr, sőt a színészek is egész jók, köztük a húzónév, Michael Ironside. Az időutazás és a párhuzamos univerzumok említése nem csupán technoblablaként jelenik meg, van hangulat is, egyedül a nehezen követhető sztori az, ami kicsit felemássá teszi az élményt.