Starship Troopers 3.

Amennyire kellemes meglepetés volt a második rész (ha lehet ezt mondani), a harmadik Csillagközi invázió pont annyira lett rossz, mint amennyire az elődjének kellett volna lennie, ha nem Phil Tippett ült volna a rendezői székben. Az első és második film forgatókönyvírója, Ed Neumeier valakit nagyon megdumálhatott, hogy képes levezényelni egy ilyen filmet, mert érthetetlen módon bizalmat szavaztak neki, és még az sem jelentett problémát, hogy nulla rendezői végzettsége és rutinja van.

Ami azt illeti, Neumeier az első Robotzsarun és Starship Troopersen kívül lényegében semmi említésre méltót nem írt (egy Anakonda 2-vel én sem gizdulnék túlzottan...), és gyakorlatilag produceri minőségben ügyködik már évek óta. A Starship Troopers 3 2008-ban volt, szóval nyugodtan kijelenthető, hogy bár volt benne lehetőség, de mára minden puskaporát előtte, így Neumeier napjainkban csak a karakterei után járó jogdíjakra támaszkodhat, másra nem igazán.

A harmadik filmben Johnny Rico ezredes visszatér, hogy egy titkos küldetést vezessen, melynek célja, hogy megmentsen néhány, egy távoli bolygón rekedt katonát, köztük az Űrmarsallt. Miközben Lola Beck kapitány és maroknyi csapata a túlélésért küzd az ellenséges vidéken, lassan kezdenek ráébredni, hogy az OM-1-en valami nagyon nincs rendben, mert a bogarak birtokában ezúttal olyan fegyver van, amely valóban elpusztíthatja az egész emberiséget.

Neumeiernek még azt a kevéske értelmet is sikerült kilúgoznia a forgatókönyvből (mert nem csak rendezett ám...), ami a második részben - legalább nyomokban - megvolt, az ötlettelenséget viszont megpróbálta öncélúsággal és nevetséges történet- és stílusidegen momentumokkal leplezni, na meg Casper Van Diennel, aki kapva kaphatott az alkalmon, hogy megint "nagyfilmben" szerepelhet - csak épp elfelejthettek szólni neki, hogy bocsi, de ez direct-to-video, szóval ne várd, hogy fellendül a finoman szólva is másodrangú színészi karriered.

Ami A Szövetség hősében a legnagyobb gond volt, vagyis a műterem, az most sok külső helyszínre, azaz sivatagra változott, de ne örüljünk, mert ez azt jelenti, hogy nem volt elég pénz díszletekre, bár - ami azt illeti - másra sem nagyon, bár ez egy dél-afrikai-német-amerikai koprodukció esetében talán nem is annyira meglepő, amiben a legnagyobb költséget valószínűleg a húzónevek gázsijai jelentik.

Mert húzónévből van másik is, mégpedig Jolene Blalock (Lola Beck - tetszik érteni az anagrammát, ugye?), aki eleddig - szélesebb közönség által is - értékelhető teljesítményt az Enterprise-ban nyújtott, de ne legyenek illúzióink, a hölgy valószínűleg pontosan tudta, hogy nem ebben a filmben kell Oscar-díjas alakítást nyújtania, így hát nem is töri magát túlságosan.
A forgatókönyv - hasonlóan a második részhez - megint felsorolja a kötelező Starship Trooperes elemeket, ám kizárólag azért, mert benne voltak az első két részben is. Van tehát sok gyalogos bogár, van skorpió (ami a farkából tüzel), van egy óriási szuperbogár (nem kevés Alien-királynő-fílinggel, főleg, ahogy a báb mozog), a fegyverek egyre nagyobbak (bár nem tudnak többet, mint elődeik), van néhány fapados űrjelenet (ne tessék holmi BSG-s csatára gondolni, messze nem terjedt addig a büdzsé), és Federal Networkös bejátszások.

Na, és persze akadnak kockás hasak és formás cicik is, mert ezek nélkül nincs valamirevaló Csillagközi invázió. A legnagyobb gond azonban továbbra is a súlyos ötlethiány és tehetségtelenség.

A nulla forgatókönyvvel senki nem tudott (sem akart) tenni semmit, így egy lélektelen és stílustalan film lett a végeredmény, amit azzal próbáltak valahogy feldobni - megint csak tévesen -, hogy vallásos maszlagot kevertek bele, valamint - és itt tessék kapaszkodni nagyon erősen! - egy hazafias dalokat éneklő Űrmarsallt, aki médium és valamiféle szakrális-mentális kapcsolatban áll a legfőbb bogárral.
Komolyan, ez már olyan szinten idegesítő és nevetséges, hogy ezek után nem is csoda, hogy a vizuális effektusokra sem figyelt senki. Egyrészt kevés trükk van (szerencsére, bár ez is a pénzhiány következménye), és amúgy is nagyon bénák, leginkább valami 15 évvel ezelőtti tévéfilmre vagy sorozatra emlékeztetnek, de nem egy 2008-as produkcióra.
A bogarak a Tippett Studio nélkül inkább néznek ki valami videójátékból szökött grafikának, csakúgy, mint a film végén harcoló óriásrobotok.

A Starship Troopers 3. mint valami rovart taposta el az első rész örökségét, és sikerült szinte teljesen megsemmisítenie mindent, ami jó volt Paul Verhoeven filmjében. Megfáradt, erőltetett, másfél órányi jópofizás és annak bizonygatása, hogy ez itten Csillagközi invázió. De nem az, csak annak az illúziója.