A felszín alatt

Egy újabb film, amit nem hoztak be a hazai moziforgalmazásba, és DVD-n sem adtak ki - noha teljesen világos, hogy miért. Nehezen érthető és lassú folyású a cselekmény, alig hallani bármilyen értelmes szöveget, ellenben tele van fura hangeffektusokkal és zörejekkel, sok a szinte szürreálba hajló jelenet, és bár megcsodálhatjuk Scarlett Johanssont meztelenül, a filmélményhez ez nem sokat tesz hozzá.

A végeredmény: a magyar plázamozikban egy ilyen produkció gyakorlatilag eladhatatlan, mert az átlagos nézők fele elaludna rajta, a másik fele viszont 20 perc után, felháborodva távozna a vetítőteremből, mert nem értené, amit addig látott - a művészmozi-rendszer viszont lényegében halott, az a néhány pedig, ami megmaradt, nem oszt, nem szoroz. Marad tehát valamilyen fesztivál, ahol érdekességként be lehet mutatni, vagy a letöltés, amennyiben valakihez eljutott a film híre, és kíváncsi rá.

Tény, hogy a befogadáshoz kell némi "magasabb rendű" nyitottság, egy olyanfajta személyiség, amit egyrészt nem kizárólag amerikai akciózagyvaságokon (pl. Michael Bay baromságain) neveltek és tartottak az elmúlt év(tized)ek során, másrészt a filmre, mint olyanra, nem kizárólag felszínes szórakozásként tekint, amivel el lehet ütni két fölös órát.

Amennyiben az olvasó előbbire ismer önmagában, most kattintson el, ha viszont utóbbira, akkor érdemes tovább olvasnia.

Skóciában vagyunk, az éjszakai órákban. Egy motoros egy csinos, fiatal lány holttestét teszi be egy fehér furgonba, majd elhajt vele. Egy sötét helyen egy másik alak levetkőzteti és felveszi a ruháit. A "régi-új" nő ezután férfiakra kezd vadászni, akik az alkalmi szex lehetőségének ígéretével vele tartanak, ám a remélt testi örömök helyett egy fekete folyadék foglyai lesznek, ahol a bőrük kivételével mindenük feloldódik.

Miután "megkegyelmez" neki és elenged egy torz arcú férfit, a nő - a országban barangolva - elgondolkodik önmagán és a cselekedetein.

Már sokszor elsütött szófordulatommal élve: nem könnyű olvasmány ez a film, ráadásul az sem egyszerű, hogy spoilerezés nélkül írjak róla, noha számos helyen elolvasható, ki- és miféle lánnyal van dolgunk, én azonban mégis azt tanácsolom mindenkinek, hogy előbb nézze meg a filmet, önmagától próbáljon rájönni a válaszokra, és csak utána olvasson utána (ha szükséges), hogy így hozza összhangba a saját benyomásait a rendező szándékaival.

Ami azt illeti, ez a bizonyos rendezői szándék finoman szólva sem szájbarágós, komolyan próbára teszi a nézőket már azzal is, hogy a cselekményt sem egyszerű követni - bár nagyjából érthető, hogy mi történik, de elsőre mégsem biztos, hogy leesik, mit látunk. Jó, persze, az világos, hogy van a nő és vannak a férfiak, csak az igényel némi fejtörést, hogy tulajdonképpen mit csinál velük és persze az is, hogy miért.

Sok mindenre lehet tippelni, hogy ki vagy mi ez a nő, annyi viszont biztos, hogy amikor végül megtudjuk (elég egyértelműen megmutatják), akkor garantáltan új módon fogunk gondolni bizonyos sci-fi-filmekre, melyekben már lehetett hasonló motívummal találkozni (pl. Men In Black).

Ezek után jön az a bizonyos nagy kérdés, hogy mindezzel mit akar(hatot)t a rendező elmondani, kifejezni. Nem biztos, hogy van általánosan igaz válasz, inkább mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy számára milyen jelentéssel bír a film. Az egyik ilyen lehetséges jelentés talán az, hogy az ember lényege nem a megjelenésében rejlik, ill. mindenki egészen más arcát mutatja a külvilágnak, mint ami a belsőjében van.

A fényképezés nagyon sok totálképet foglal magában, melyeknek komoly szerepük van a hangulat megteremtésében, de a zord, skót tájak, a fakó színek, a nyilvánvaló rejtett kamerás felvételek, a csak elektronikus, torz zajokból álló "zene" (ami majdnem a film egésze alatt szól), a hosszú snittek, az amatőr színészek és persze Johansson rendkívül visszafogott stílusú játéka egyaránt hozzájárulnak ehhez.

Kicsit olyan, mintha Tarr Béla hirtelen visszanyerte volna a józan eszét és rendezett volna egy alaposan lecsupaszított Engedj be!-t - de köldöknézegetés és öncélú lila köd nélkül.

Bármilyen lassú is a tempó, bármennyire is "költői, művészi"  a film, egyáltalán nem unalmas, és a végkifejlet is egész érdekes, bár azért óriási katarzisnak nem nevezném.

Nagyon érdekes Scarlett Johanssont ilyen (hollywoodi mércéhez képest) minimál-alkotásban látni, és noha a nézők közül nyilván sokan a pucér jelenetére kíváncsiak, azon is érdemes elgondolkodni, miért éppen őt, egy virágzó szépségű, fiatal színésznőt kérnek fel egy ilyen karakter eljátszására. Talán mert a szépség szintén csak a felszín, míg a lényeg a bőr (felszín) alatt található.