Képzelt riport 2.

Az első "riport" elolvasásához kattints ide.

Három éves a Filmkocka...

Igen, 2011 nyaráról származik az első bejegyzés. Igaz, a cikk, ami különben a Roland Emmerich-féle Godzilláról szól, közel sem akkor készült, hanem jóval előbb, még 1998-ban, amikor a VOX Magazin Tollpárbaj című rovatának elküldtem. Lehozták nyomtatásban, szóval van helye a - mondjuk úgy - referenciáim között.

Gondolom, van különbség az akkoriban és a mostanában írt kritikáid között.

Én még kritikáknak sem nevezném őket, mert még mindig túl pejoratív csengésűnek találom ezt a szót. Nevezzük inkább véleménynek vagy értékelésnek, az szerintem közelebb áll a valósághoz. Kritizálni állati könnyű, főleg, ha az ember eldönti - akár tudatosan, akár tudat alatt -, hogy mindenről lehúzza a keresztvizet.

Az első írásaim valóban meglehetősen különbözőek a mostaniaktól. Egészen más stílusúak, de persze ezen nincs mit csodálkozni, hiszen amikor elkezdtem filmekről írni, még "nagyon kicsi" voltam, sok mindennel nem voltam tisztában, egy csomó dolgot nem tudtam sem a filmekről, sem a filmkészítésről, így aztán azok az írások nem is annyira "kritikák", inkább csak zsenge kis hozzászólások. Igaz, azért már ezelőtt 15-20 évvel is tudtam, vagy legalábbis sejtettem, hogy mi az, ami működik egy filmben, és mi az, ami nem, legfeljebb nem voltam képes úgy megfogalmazni, mint ma.

Megvannak még ezek a korai írásaid?

Szerintem a Godzilla a legkorábbi, noha előtte írtam pl. az Alien 4-ről vagy Az ötödik elemről, de mivel akkoriban még nem számítógéppel dolgoztam, hanem papírral-ceruzával, a feljegyzéseim elvesztek az évek során. Arra azért emlékszem belőlük, hogy nem az alapján dicsértem ezeket a filmeket, hogy mitől is jó az, ami jó bennük, ill. a hibáikat sem emeltem ki. Arra is emlékszem, hogy néhány gimnáziumi osztálytársamnak felolvastam az írásaimat, hogy véleményezzék.

És mit szóltak?

Passz, arra már nem emlékszem.

Hány bejegyzés született a Filmkockán három év alatt?

Több száz, de pontos számot nem tudok mondani, mivel nemrég néztem át újra az egész blogot, és kitöröltem pár tucat posztot, amik már nem aktuálisak vagy valami más gondom volt velük. Ezek jobbára filmajánlók voltak amúgy, szóval nem kár értük. És különben sem direkt a Filmkockára írtam őket, hanem online magazinoknak, ahol meg is jelentek, aztán bemásoltam őket a blogra. De mivel sok filmről írtam, amik az ajánlókban is szerepeltek (pl. Dredd, Prometheus, Felperzselt föld stb.), az ajánló feleslegessé vált. Aki akarja, nyugodtan megkeresheti őket a magazinok oldalán; biztos kint vannak még.

A törlések ellenére is több száz bejegyzés maradt, bár a mennyiség engem nem izgat annyira, mint a minőség. Inkább legyen kevesebb, de igényesebb bejegyzés, mintsem roskadozzon az oldal a cikkektől, amik hülyeségek.

Mit tudsz elmondani a Filmkocka eddigi három évéről?

Arra gondolsz, hogy mennyire "sikeres"? Egy blog sikerességét valószínűleg az olvasottság alapján mérik. Ez alapján a blogspotos felület szerintem mérsékelten teljesít, mert "csak" olyan 90 ezres látogatottságot tudott összeszedni, viszont ebben benne van az is, amikor én lépek be az oldalra, pl. írni vagy szerkeszteni, és bár ki van kapcsolva a saját követés, a rendszer ettől még simán regisztrálja az én belépéseimet is, szóval az a kb. 90 ezer a valóságban kevesebb.

Van viszont a blog.hus "al-oldal", ami sokkal jobban pörög, hiszen ha kikerül egy cikk az Index főoldalára, azt elég sokan látják, így a látogatottság is megugrik. Generáltam már 16, sőt 36 ezres oldalmegnyitást is - egyetlen cikkel, ami arányait tekintve köröket ver a blogspotos, fő oldalra.

Tyű, ezek a számok... gratula!

Köszi, de azért ennek vannak árnyoldalai is.

Mire gondolsz?

Szerinted mi tud ekkora nézettséget hozni? A kommersz vagy a nagyon aktuális téma, ezeket viszont én kevésbé kedvelem, mert nem óhajtok beállni a sorba, egy lenni a rengeteg blogger között, akik leírják az akármilyen dilettáns vagy finoman szólva sem objektív, helyesírási és fogalmazási hibáktól hemzsegő véleményüket.

Egy átlagos filmkritikát a kutya sem olvas el, hiába van kirakva a blog.hura. Ha nem jelenik meg az Index ajánlójában, akkor látják talán néhány tucatnyian, aztán annyi. Ez a szám is csak annak köszönhető valószínűleg, hogy az a Filmkocka össze van kapcsolva egy tematikus gyűjtőoldallal, ami mindig frissül, valahányszor új cikket aktiválok.

És akkor mit olvasnak sokan?

Főleg például listákat... "a legjobb" vagy "a legrosszabb" XY meg ilyeneket. Főleg utóbbiakat kedvelik, hiszen a magyarok alapvetően negatív hozzáállásúak, és élvezettel lubickolnak a fikázásában - bármit is kelljen szidni.

A meztelenség is elég jó sansszal kerül ki az Indexre. Legutóbb Scarlett Johansson A felszín alatt című filmjéről készült írásom jelent meg, de csak azért, mert a beharangozó erősen kiemelte Johansson pucérságát, aztán sokan nyilván csak emiatt kattintottak oda. Pont ennél a filmnél nem gondoltam volna, hogy az emberek kíváncsiak lesznek rá, hiszen meglehetősen elvont alkotás, sokan szerintem meg sem értik, amit látnak, de nem is izgatja őket, úgyis csak Scarlettet akarják pucéran látni. Sokan talán a cikket sem olvasták el, csak egyből legörgettek a fényképhez.

Talán bajod van a meztelenséggel?

Szó sincs róla, sőt szerintem a világon nincs szebb egy karcsú női testnél, ám el kell tudni vonatkoztatni attól, hogy öncélú, puszta nemi vágy keltésére használják-e a ruhátlanságot, vagy van valami fontosabb dramaturgiai funkciója. Sajnos, az átlagos blogolvasók - főleg az Indexen - szerintem csak puncit és farkat akarnak látni, de hogy mit jelent az a jelenet, amiben mindez esetleg előfordul, abba már nem gondolnak bele. Ezt tette a hardcore pornó a meztelenséggel és az erotikával. Ha valaki levetkőzik egy filmben és megmutatja, amije van, mindenki kéjesen nézegeti. Szerintem ugyanez volt a Transz esetében is, amiben Rosario Dawson volt meztelen. Mindenki csak a borotvált vaginájára emlékszik a filmből...

Gondolom, érkeznek kommentek is ezekhez a népszerű bejegyzésekhez.

Hogyne, sokan szólnak hozzá egy-egy cikkhez. Egy ideig korlátozás nélkül lehetett kommentelni, de a Filmes fegyverek kapcsán elkezdtek áradni a szokásos fikázások és személyeskedések, hogy én mekkora egy hülye vagyok, nem értek a témához, rohadjak meg, amiért valamilyen fegyvert nem írtam bele a listába meg ehhez hasonlók. Akkor állítottam vissza az előmoderációt, ami jelenleg is hatályban van.

Az a gond a kommentelők 95%-ával, hogy alapvetően ők sem értenek ám az adott témához, amihez hozzászólnak meg úgy általában nem is érdekli őket, miről szól egy cikk, csak látnak valami - szerintük - hiányosságot, és mivel módjukban áll elbújni egy számítógép és becenév mögé, gátlástalanul beírnak akármilyen sértést és trágárságot - és nincs semmilyen következménye a tettüknek. Bevallom, ezek cseppet sem esnek nekem jól. Tudom, hogy nem szabad az ilyesmit komolyan venni, de amikor órákig, napokig túrom a netet infók és fényképek után, hogy végül közreadhassak egy hiánypótló bejegyzést, akkor sokkal inkább dicséretet várnék, vagy legalább egy köszönömöt a munkámért. Persze, aki kilép a nyilvánosság elé, annak el kell tűrnie az ilyesmit, tudom. Ez benne van a pakliban. De akkor sem esik jól.

Az a legszánalmasabb amúgy, hogy az okoskodók zöme hülye fotelszakértő, aki azt hiszi, hogy mindent jobban tud másnál, mert olvasott egy cikket valahol, és az számára az információk Szent Grálja, de saját, személyes tapasztalata nincs a témáról, de azért mégis fröcsög, utána meg biztos baromira meg van elégedve magával. Esetleg így kompenzálja, hogy az élete üres, felszínes, vagy hülye a főnöke, megverték az iskolában stb... Számára elégtétel és dicsőség, ha belerúghat egy ismeretlen valakibe.

Nyilván én sem vagyok a helyi Spielberg, de azért mégis csak dolgoztam már ilyen-olyan filmekben és műsorokban, sok mindent láttam és tapasztaltam, szóval az átlagembernél egészen biztosan jobban értek ahhoz, amiről írok, de sok olvasót ez nem érdekel, bele sem gondol, el sem tudja képzelni, hogy valaki egy blogon nem csak úgy légbőlkapott módon ír. Én meg hába próbálok emberi stílusban magyarázni nekik - maradva a fegyveres cikk példájánál -, hogy az adatokat egy hivatalos adatbázisból vettem, senkit nem érdekel. Mert ők jobban tudják, noha életükben nem fogtak még a kezükben pisztolyt vagy puskát, csak láttak egy buta filmet, és abban úgy volt... és ez nekik már elég, ez alapján a hivatalos - és amúgy iszonyú részletes - adatbázis csak egy rakás szar. Mert ők jobban tudják...

Akkor miért folytatod?

Egyfajta küldetéstudat szerintem. Meg persze én is akarok hagyni valamit magam után, alkotni szeretnék valamit, ami alapján néhányan elismeréssel tekinthetnek rám, megdicsérhetnek. Szerintem ez az igény mindenkiben benne van. Valahogy minden ember tudtára akarja adni a világnak és a többi embernek, hogy jelen van, él, létezik. Nekem ez a filmekről szóló írás többek között. Értek hozzá, szeretem csinálni, és vannak is páran, akik rendszeresen olvasnak, elismerik a munkámat, szóval azért megéri, még akkor is, ha olykor trollokkal kell brusztolnom. Azokat ki lehet moderálni, ki lehet tiltani.

Hátha taníthatok valamit az embereknek, hátha meg tudom változtatni a gondolkodásukat és a hozzáállásukat némileg. Ez a célom igazából.

A már említett A felszín alatt kapcsán írta valaki, hogy - idézem - "Milyen sokat jelent egy értelmes kritika... Olvastam máshol erről a filmről: ufó ribi elrabolja a férfiakat és jól megöli őket. És mit gondoltam: ZS filmből elég volt a nyolcvanas években látottak, danke. Ez az írás viszont egyértelműen meghozta a kedvemet, köszi!" Ha csak egy ilyen reakció van, már megérte a dolog.

Jól látom, hogy megváltozott a blog kinézete?

Igen, átalakítottam, de eszközöltem néhány egyéb változtatást is. Ennek részben az az oka amúgy, hogy pár hete véletlenül sikerült törölnöm a blog összes fényképét, ami cirka 1500-1700 darabot jelent, szóval ha már úgyis mindent vissza kellett töltenem, akkor egy füst alatt mazsoláztam is kicsit, töröltem ezt-azt, kijavítottam néhány helyesírási hibát stb.

Pl. töröltem a Google+-os és a Twitter-fiókot, mert nem váltotta be a hozzá fűzött terveimet, nem növelte a látogatottságot, szóval megszüntettem.

Csináltam új logót és fejlécet is meg általában átalakítottam az egész oldal megjelenését a korábbi világosról sötétebb színűre. Szerintem így komolyabban vehető az oldal, nem csak egy szabadon választott, ingyenes sablon. Ha komoly a téma, akkor a külcsín is legyen az. Hasonlót próbáltam létrehozni a blog.hun is, ahol szintén egy sötétebb témát választottam ki, és szintén kicseréltem a fejlécet. (Update: azóta volt még egy adag változás.)

Rengeteg hasonló oldal van, szóval meg kell próbálni kiemelkedni valahogy közülük. Amikor akárki fia-borja bármikor létrehozhat egy blogot ingyen, ahová a legbődületesebb marhaságait is beleírhatja, akkor nekem meg kell próbálnom olyan oldallá válnom, ami már első ránézésre is több mint egy átlagos filmes blog. Aztán ha sikerült megragadnom a látogató figyelmét, akkor talán bele is olvas néhány cikkbe. Aztán ha tetszik neki, amit olvasott, elteszi a könyvjelzői közé a blog címét, esetleg rákattint a Facebookos oldalra.

Na, ha már szóba került, hogy megy a Filmkocka a fészen?

Vicces, de jobban, mint a blogokon. Ez részben az én saram is, mert a Facebookon sokkal gyakrabban frissülő tartalmak vannak, mint a fő oldalon. A fészen vannak állandó rovatok - pl. születésnaposok, ilyen-olyan poszterek, heti Robert Downey Jr. stb. - és naponta több új poszt is van; fényképek, ha olvastam valami érdekes hírt, akkor annak a belinkelése, de persze nekrológok is kikerülnek. Egy nap olyan 4-5-6 poszt is előfordul, hétvégén kevesebb, és persze ha írok valamit a blogra, akkor azt is kiteszem, de abból általában csak kettő van hetente.

Ez van, általában hétvégente nézek filmeket, és akkor írok róluk. Hétköznap többnyire valamilyen sorozatot nézek, és bár arról is írok, de ott nyilván több idő telik el, amíg befejezek valamit.

Nem tudom, mennyien olvassák rendszeresen a Filmkockát a fészes oldala miatt, de remélem, nem kevesen. Ez idő szerint közel 190 lájkolóm van, vannak állandó követők és hozzászólók, szóval elmondható, hogy van egy biztos, kemény mag.

Azzal is próbálok új követőkre szert tenni, hogy változatos tartalmakat posztolok; zenéket, érdekes és ritka werk-fényképeket, és persze rendszeresen cserélem a fejléc képét.

A látogatottságot itt a megosztások növelhetik, tehát ha pl. kirakok egy fényképet, ami sokaknak tetszik és megosztják a saját oldalukon, akkor elég nagy számú nézettséget lehet elérni. Néhány fényképemet több ezren is láttak, mert nem csak egy valaki osztotta meg. Ilyenkor ugye mindig ott van egy olyan szöveg, hogy "XY megosztotta Filmkocka fényképét", és ha valaki rákattint a névre, akkor egyből az oldalra juthat, ahol - ha tetszik neki -, megmarad, és esetleg a blogot is fogja olvasni.

Nyilván az sem mindegy, mikor tesz ki valamit az ember. Ha valaki dolgozik, akkor valószínűleg nem fészezik nap közben, ellenben késő délután vagy este rápillant az oldalra, hogy megnézze a frissítéseket. Már értem ez alatt azokat, akik nem okostelefonról lépnek be, mert ha igen, nekik kb. mindegy, akármikor látják az újdonságokat. Mondjuk, az érdekes statisztika lenne, hogy hányan olvassák - ha olvassák - a blogot telefonról vagy akármilyen mobil eszközről...

Hogyan képzeled el a Filmkocka jövőjét?

Csinálom, amíg van hozzá kedvem és amíg van rá időm. Filmeket egész biztosan fogok nézni a távolabbi jövőben is, legalábbis erősen szeretnék, és ha van rá igény, akkor írni is fogok róluk.

Hiszem, hogy minden nehézség és a sok troll ellenére van mód arra, hogy az ember értéket teremtsen, márpedig én így gondolok a tevékenységemre. Nem tartom magam egy átlagos valakinek, aki csak azért ír filmekről, mert éppen olyanja van. Próbálok egy másfajta hangot és hangnemet megütni, kezdve azzal, hogy nem trágárkodom (sok blogot olvastam, ahol ez a stílus az uralkodó), nem jelentem ki ellentmondást nem tűrő módon, hogy márpedig ez jó, az pedig nem jó, hanem igyekszem objektíven megindokolni a szavaimat. Marha könnyű valamire azt mondani, hogy jó vagy rossz, de értelmesen alá is támasztani már sokkal nehezebb; szerintem sok blogger erre nem is veszi a fáradtságot, mert egyrészt nem ért hozzá, másrészt nem tud vagy nem akar túllépni a személyes benyomásain.

Nem attól lesz egy film jó, vagy rossz, mert valakinek tetszik vagy nem teszik, az emberek nagy része azonban még mindig az alapján méri valaminek a milyenségét, hogy milyen a személyes megítélésük. Szerintem ez továbbra is hibás és téves hozzáállás, és én ezzel helyezkedem szembe. Ha valami jó, akkor meg kell mondani, miért az, és ha valami rossz, akkor azt kell megindokolni, de nem azzal, hogy "há'mmercsak, mer'teccik". A véleményéhez mindenkinek joga van természetesen, mint ahogy ahhoz is, hogy a véleményét arra alapozza, amire akarja. Nekem viszont ahhoz van jogom, hogy erre azt mondjam, hogy ez tévedés, mert ez nem objektív. Hogy igazam van-e vagy nincs, azt mindenki döntse el maga. Szerintem igazam van, és nekem ez a fontos.