Star Wars - Kóbor lovag

Folytatódik a Szukits kiadó a Régi Köztársaság idején játszódó sorozata, igaz, legújabb regényük nem a The Old Republicba tartozik, hiszen a Csillagok háborúja eseményei előtt "csak" ezer évvel járunk (míg a TOR háromezer évvel van Yavin előtt). Az ún. Kettő szabálya még nem létezik (mert azt csak néhány évtized múlva dolgozza ki Darth Bane - lásd, ill. olvasd az erről szóló trilógiát), ehelyett egy olyan időszakban járunk, amikor a Köztársasági és a Sith űr még erősen elkülönül egymástól, ám a Sith-ek végső célja ugyanaz: megszerezni a galaxis feletti uralmat.

John Jackson Miller 2010-ben indította el képregénysorozatát, mellyel egy időben napvilágot látott annak regényformája is, ám a rajzolt kalandok eleddig megelőzik számban a könyveket, hiszen abból egyelőre csak egy van.

A főszereplő egy ifjú Jedi-lovag, Kerra Holt, aki meglehetősen különbözik "napjaink" Jedijeitől, például minden további nélkül érez haragot vagy dühöt, és teszi azt anélkül, hogy a sötét oldal felé sodródna. Nem habozik, ha csatába kell indulnia, és bármiféle teketória nélkül előkapja a fénykardját. Legjobban talán az antihős jelző illik rá.

A figura érdekessége, hogy ő az egyetlen Jedi a sith űrben, távol van az otthonától és a Köztársaságtól, így mindenképpen módosítania kellett a személyiségén és viselkedésén, hogy képes legyen túlélni, ill. elviselni a sith űr világain tapasztalt nyomort és/vagy elnyomást.

Kerra utazásai során három, egymáshoz első pillantásra semmiben nem hasonlító bolygóra jut el. Az első az ún. Daimanátus birodalmának központja, a Darkknell, melynek uralkodója Lord Daiman, aki az univerzum teremtőjének nevezi magát (bár csak 25 éves). A fiatal sith a testvérével, Odionnal áll háborúban a területek, világok, befolyási övezetek feletti uralomért.

A következő állomás a Byllura, ahol egy másik sith-testvérpár, két gyerekkorú iker, Quillan és Dromika uralkodik - egy krevaaki irányítása alatt.

A harmadik világ egy gyönyörű, okos, ámde fagyos szépség, Arkadia Calimondra felségterülete, aki eleinte segítő szándékot mutat Kerra felé (még ha a lány Jedi is), de aztán persze kiderül, hogy egészen más szándékai vannak.

Az összekötő kapocs valamennyi világ között (és Kerrán kívül) egy zsoldoscsapat (Jarrow Rusher ezredes vezetésével) és annak űrhajója (a Diligence), egy bothai kém, Narsk Ka'hane, aki időről időre felbukkan a szereplők körül, hol az egyik, hol a másik felet támogatva (vagy az álcaruháját keresve), ill. egy rakás gyerek, akik az űrhajó fedélzetén menekülnek el egy véres csata helyszínéről. Kerra mindent megtesz annak érdekében, hogy valamennyiüket biztonságos helyre juttassa, ám idővel be kell látnia, hogy a sith-ek által uralt szektorban nem létezik olyan, hogy biztonság.

A történet egyik érdekes eleme a sith gondolkodásmód és a hatalom megszerzésére való törekvés, a másik pedig az abszolút diktatúrák bemutatása - három példán keresztül. A legkegyetlenebb a Daimanátus, ahol az agymosás mellett a testi fenyítés is mindennapos, a második, a Diarchátus, messziről nézve békésnek tűnik, ám közelebbről vizsgálva látható, hogy a lakói a legtökéletesebb módon el vannak nyomva, szó szerint még önálló akaratuk sincs. A harmadik az Arkadianátus, ami látszólag egy ideális társadalom, ahol mindenki egymásért, ill. az úrnőért él és dolgozik, ám itt is hamar lelepleződik, hogy a valóság megint csak egészen más.

A különféle hatalmi mechanizmusok, hatalomgyakorlási módszerek és az uralkodók alatt élők bemutatása kapcsán az ember talán hajlamos olyan történelmi párhuzamokat vonni, amelyek némely földi autokráciára vagy totalitáriánus államra (pl. a Szovjetunió, a náci Németország, Észak-Korea stb.) jellemzőek.

Fontos tényező, hogy - mint ahogy a valóságban is - megjelennek kritikus felhangok az ilyen totális diktatúrákkal szemben, magyarán szólva vannak ellenzőik, akik bár részt vesznek benne, de nem hisznek az egészben.

A legjobban talán úgy lehet összefoglalni a galaxis e részének működését, ahogy a 212. oldalon áll: Idekint, a Sith űrben mindenütt az őrület az úr?

A zord környezetet és a komorságot ellensúlyozandó, a fő- (és néha a mellék-) szereplők között csipkelődések fordulnak elő, mintha élvezettél bosszantanák a másikat, a zsoldosok alapvetően szimpatikus alakok, de szellemes megjegyzések, leírások is akadnak, ill. van egy kifejezetten komikusnak szánt figura (a fiatal durosi, Beadle Lubboon), aki viszont szerencsére nem olyan, mint Jar Jar, aki kb. a saját lábában is megbotlik (noha így is meglehetősen kétbalkezes).

Valódi érzelmi azonosulásra szerintem kevés lehetőség van - nincs igazán kivel. Kerra annyira csak a feladatának él, hogy maximum drukkolni lehet neki, de nincs benne olyasmi, amit elsőre meg tudna az ember kedvelni. A valódi személyiségéről, emberi oldaláról ebben a történetben viszonylag kevesebbet lehet megtudni. Ehhez képest a zsoldosok között többen is akadnak, akiknek bár csak kisebb szerep jut, de így is "vonzóbbak" a Jedi-lánynál (pl. Rusher vagy a fedélzetmestere, Ryland Dackett).

A történetet közepesnek mondanám, igazi érdekességgel, katartikus csúcsponttal, váratlan fordulattal nem találkozni, persze ez nem jelenti azt, hogy unalmas lenne, de összehasonlítva például egy Coruscanttal, a különbség számottevő.

Ami a magyar verziót illeti, nem biztos, hogy túl jó ötlet volt nálunk is megjelentetni Kerra Holt történetét, tekintve, hogy a forrásként szolgáló képregényeket nem adták ki hazánkban, ráadásul a Jedi-lány első feltűnése nem a könyvben, hanem a Star Wars - Knight Errant: Influx című képregényben volt; több hónappal a regény előtt. A képregények ismerete nélkül is olvasható persze a könyv, hiszen az nem a rajzolt történetek adaptációja, hanem önálló alkotás, ugyanakkor talán mégsem ártott volna a főszereplő és az időszak/környezet alaposabb megismerése végett a képregényekkel kezdeni a Kóbor lovag kalandjainak hazai bemutatását.

Nem így történt, szóval most már mindegy (akinek van rá igénye, megveheti vagy letöltheti a képregényeket angolul), ezért önmagában fogom értékelni a magyar verziót.

A fordító megint Szente Mihály volt, ami helyből magas színvonalú munkát jelent. Valóban ez a helyzet, és az általam állandóan kimazsolázott hibákból is kevés van:

• a 47. oldalon Rushert ezredesnek szólítják, a 48.-on viszont tábornoknak (a továbbiakban pedig végig ezredesnek). 
• a 45. oldalon az idős sullustit Kerra mesternek nevezi, a 64.-en viszont már gazdának. A 210. oldalon Beadle is mesternek szólítja a lányt. Szerintem itt a master szó lehetett a ludas, ami valóban jelent mestert és gazdát is, és a szövegkörnyezet dönti el, melyik jelentést kell használni. E szerint én a gazdára tippelek.

Akadnak még logikai hibák, de azok szerintem az írótól származnak, és nem a magyar fordítótól:

• a 116. oldalon "Rusher megkopogtatta a sisakjába épített adó-vevőt, és beleszólt a mikrofonba", ehhez képest a 117. oldalon "Az ezredes kirázta a hamut a hajából. Eljött az a pillanat, hogy ő, a parancsnok is felvegye a sisakját." 
• a 261. oldalon Kerra nagy magasságból leugrik, és "bokájába izzó fájdalom hasított", ehhez képest a 263. oldalon "sziszegve tapogatta sérült térdét." 
• Kerrát a történet legelején sötét bőrűnek nevezik (29. oldal), miközben a 149. oldalon a bothai kém "hol a világos az arcot látta, hol a fekete hajat". 

Összességében egy átlagos Star Wars-regényről és -történetről van szó, aminél van rosszabb, de van jobb is. Kerra figurájában van annyi potenciál, hogy az ember idővel megkedvelje; e regény azonban még kevés ehhez véleményem szerint.