Legózni jó, ezt már korábban tisztáztam, ezért általában a Legós animációs filmek is jók, bár az is igaz, hogy a színvonal hullámzó. Akad olyan, ami kifejezetten a gyerekeket célozza, ezért egy felnőttnek szinte kínszenvedés végignézni, mások viszont éppen hogy az idősebb korosztály számára készülnek, amolyan paródiák, melyekben hemzsegnek a különféle filmekre és a populáris kultúrára utaló gegek. Nekem személy szerint a Star Wars - The Padawan Menace című Lego-film tetszett eddig a legjobban, itt, a Filmkockán viszont a Lego Batman: A film kapcsán írtam nemrég bejegyzést.
A 2014-es mozi A Lego-kaland címet viseli, és összességében ez mondható a legáltalánosabb, leguniverzálisabb történetű alkotásnak a dán játékgyár figuráit felvonultató mozgóképek sorában.
Emmett egy teljesen átlagos építőmunkás, aki tökéletesen meg van elégedve az életével: a tévében ugyanazt nézi, mint mindenki más, a rádióban ugyanazt a zenét hallgatja, mint mindenki más, ugyanazt eszi és issza, mint mindenki más. A derék Lego-férfiú megszokott hétköznapjai aztán fenekestül felfordulnak, amikor találkozik egy Csoda Kitty nevű tüneményes nővel, aki elmondja neki, hogy egy prófécia szerint ő a Különleges, a kiválasztott, aki arra hivatott, hogy az ellenállás élére állva megállítsa a titokzatos Kragle-t, ami pusztulással fenyegeti Legovilágot. A megváltó-szerepre abszolút alkalmatlan Emmettnek fel kell nőnie a feladathoz, és ebben támogatókra, de ellenfelekre is akad.
Ismételten hangsúlyozni kell, hogy a sok Lego-film közül nem mindegyik alkalmas "felnőtt-fogyasztásra", és ebben az esetben is erről van szó, szóval ennek köszönhető, hogy sokan nem bírják végignézni, mivel annyira infantilis. Ám ez így van rendjén, ugyanis A Lego-kaland a gyerekkorú nézőket célozza, és nekik remek kikapcsolódást nyújthat, hiszen minden megvan benne, ami egy ilyenfajta "meséhez" kell (a mese szót szándékosan, az egyszerűség kedvéért használom): szimpatikus, vicces főhős, mókás segítőtársak, egy gonoszságában is humoros ellenfél és annak hasonszőrű jobbkeze, látvány, akció, hepiend, és persze rengeteg poén. (Igaz, eme poénok java részét - szerintem - a gyerekek jó eséllyel nem értik meg, de annyi baj legyen, a film e nélkül is élvezetes lehet a számukra, a cselekmény követéséhez meg nem muszáj minden geg-forrást ismerni.)
Vannak persze szereplők, akik a kisebbek számára is ismerősek lehetnek, így például Batman, aki ezúttal is parodisztikus figura, de megjelennek karakterek a Star Wars világából is, ennélfogva ha egy gyerek látta valamelyik Lego Star Warst, akkor ismerőként tekinthet Landora, Hanra, Threepiora és Csubira. Számtalan kisebb-nagyobb, verbális és vizuális poén van ezekre a szereplőkre aggatva, ám ettől még a kétbalkezes, de azért őszintén helytállni próbáló főhős áll a cselekmény középpontjában.
Sok felnőtt nyilván (azon is) fanyalog (hozzáteszem: joggal), hogy a történet gyakorlatilag egy az egyben a Mátrixot idézi (Trinitystül, Orákulumostul, Smith ügynököstül), de egy 5-10 éves kiskölyköt ez pont nem érdekli (hiszen jó eséllyel úgysem látta Wachowskiék trilógiáját), szóval ezúttal inkább fogadjuk el, hogy ez a film ilyen, és nyeljük le a felemás érzést, ami felmerülhet bennünk. (Más kérdés persze, hogy 15 évvel a bemutatója után mennyire poén ismét Mátrixos látványvilággal, trükkökkel - vagy akármivel - előhuzakodni ahelyett, hogy valami egyedi kitalálásával próbálkoztak volna az írók...)
Akad azért egy eléggé érdekes és váratlan dramaturgiai fordulat, mégpedig a "valódi világ" megjelenése; itt hangzik el a film tulajdonképpeni üzenete is (szerencsére nem túl szájbarágósan), ám valahol ez a bizonyos "lényeg" egyben önmaga ellentmondása is. Nem csak azért, mert kissé közhelyes (még ha igaz és megszívlelendő is), hanem mert hiába tanít arra, hogy mindannyian különlegesek vagyunk és kvázi ne álljunk be a sorba, de közben a film éppen annak a szórakoztatóiparnak a terméke, amely a globalizált tömeg- és gagyikultúrát csapja a nézők arcába nap mint nap - évtizedek óta.
Itt éreztem egy kicsi logikai bukfencet, de persze ettől még a mondanivaló alkalmas arra, hogy - megfelelő magyarázattal kísérve - a gyerekeket ne a birkanyáj felé terelje, ahol együtt bégetheti a nyájnótát a többiekkel.
Technikai szempontból nagyon érdekes alkotásról van szó, az animáció ugyanis CGI és hagyományos stop motion keveréke. Minden környezeti elem és fizikai szimuláció (füst, folyadékok stb.) Lego-darabokból épül fel, beleértve akár a lézersugarakat vagy a tenger vízét.
További különlegesség, hogy lényegében minden "Lego-dramaturgia" szerint épül fel, sőt maga az alapkonfliktus is (beleértve a Kragle-t) "Lego-szemszögből" kerül bemutatásra, mintha mi magunk is apró, sárga figurák lennénk, akként gondolkodnánk és éreznénk, cselekednénk.
A Lego lényege, az alkotás és a kreativitás is megjelenik, így a mozis formanyelvi eszközökkel együtt a végeredmény egy kedves, szórakoztató, vidám gyerekfilm, amit - némi türelemmel - a felnőttek is képesek végigülni.
Kedves Gyuri!
VálaszTörlésIsmételten minőségi kritikát szállítottál. A film nekem tetszik, sejtettem is, hogy stop-motion-nel készült (már én is csináltam ilyet), nem kis meló lehetett milliónyi fényképet elkészíteni. Imádom a legót, taknyos korom óta része az életemnek, még most is szeretem (az utóbbi évtizedben a Star Wars-t kedveltem meg különösebben), de tény, hogy az aranykort a 90-es években élte a dán játék. Egyébként tényleg igaz, ami a film (leg)végén van a felnőtt és gyerek építési technikákról. A poénokat még én is értettem, és rengeteg régi kedves készlet köszönt vissza a filmből, ugyanakkor a jelenlegieknek is komoly reklám volt a film.
Köszi.
TörlésRészben stop motion, részben cgi az animáció.
Igen, ez egy valóban elég hosszadalmas procedúra, de sok évtizedes rutinja van már a technikának, vannak hozzá speciális kamerák stb., de persze még így is akár évekig készül egy-egy ilyen film.
Sajnos, sok felnőtt nem hajlandó megnézni a filmet, mert gyerekesnek tartja az elejét, pedig a türelem ebben az esetben is rózsát teremne. :)
Az ilyen filmekhez türelem kell, pláne az elkészítéshez, főleg, ha fanmade cuccról van szó, a film persze profi, de én is próbálkozom ilyen videókkal. Tavaly is készítettem egyet (http://youtu.be/DwjU8Ghn2k4 ) és idén is (http://youtu.be/tSu0pmEsbWc ), mindkét esetben kb 50 óra alatt készültek el 1000 és 1200 fénykép felhasználásával. Egy kicsit szokatlan lehet az összetétel, mivel megjelenésében A Szupercsapat sorozattal azonos – megvan bennük minden sorozatbeli tartalmi elem, a poénokat is próbáltam úgy alakítani, hogy aki ismeri a sorozatot az ráismerjen -, a különbség csupán annyi, hogy a szereplőket Star Wars karakterek személyesítik meg.
VálaszTörlésA LEGO-t mindig is bírtam, de az utóbbi években észrevettem, hogy ez is, mint oly sok minden elüzletiesedett. Megjelenés terén is változtak a dolgok, megjelentek a lekerekített formák a szögletesek helyett, ami letisztultabb dizájnt eredményez, ám szerintem így sokkal inkább polcra való modellhez hasonlítanak a brüm-brüm tologatós játéknak szánt készletek, míg a régiekről ordít, hogy velük bizony játszani kell kalózosat, westerneset, űrhajósat, várososat. Az áruk is jócskán az egekbe szökött, manapság szerintem már lehúzás szintre alacsonyodott e téren, és még mindig azt sugallják, hogy vegyen meg a vásárló minden készletet egy adott témán belül, és meg is teszik, leginkább az amcsik, akik nem tudnak mit kezdeni a rengeteg pénzükkel, hadd játsszon a gyerek, addig sincs a szülő nyakán – persze még mindig jobb, mintha már 5-6 évesen számítógépezik, sőt a kreativitást és a térlátást is nagyban fejleszti. Nem azt mondom, hogy nem jó gyönyörködni a szép készletekben, de esztelenül megvenni midet, mert pl. Star Wars, nem sok értelme van, pláne, ha csak a polcon fog állni. Ehhez egyáltalán nem kell kreativitás, képzelőerő, ez csak azt mutatja meg, mekkora pénztárcája van a delikvensnek. Én már két éve nem vettem legót, mert nem igazán tetszenek, vagy ha igen az marha drága. (Bocs, nem akarlak untatni, de kijött belőlem.)
Igen, a nagyban hirdetett kreativitás kissé háttérbe szorult, de ez azért érthető is valahol. A mai gyerekek már számítógéppel és konzollal játszanak, a szülőknek talán eszébe sem jut, hogy ilyen fajta játékot adjon a gyerek kezébe. Muszáj tehát a csökkenő keresletet valahogy ellensúlyozni. Nemrég láttam pl., hogy kiadják az új Batmobile-t, a Tumblert Legoként, az ára pedig 200 dollár lesz, ami kb. 45-50e Ft.
TörlésMeg nyilván hasonló okok miatt van a szerződés a Star Warsszal, a DC Comicsszal, a videojáték-gyártókkal stb. Kell a pénz, pótolni kell valahogy a kieső bevételeket, amik abból jönnek össze, hogy már kevesebb építőkészletet vesznek az emberek.
És persze a csökkenő eladási számok maguk után vonják a kreativitás és a fantázia elsatnyulását is. Magyarán szólva a mai gyerekek már nem tanulnak meg igazán játszani (mert a videojáték NEM az), csökken a gondolkodás hatékonysága és képessége. Szomorú jelenség, de ez csak egy tünete a soknak, amit az utóbbi néhány évtizedben lehet tapasztalni.