Őszintén szólva, soha nem gondoltam volna, hogy Gareth Edwards képes volna Star Wars-filmet forgatni. A pasas tud rendezni, ez a Monstersszel már kiderült, a halovány Godzillával pedig az is, hogy elboldogul egy több százmillió dolláros produkcióval, ám mindezekből mi következik? Szerintem az, hogy adott egy újabb filmkészítő, aki anno ügyesen debütált, képes a történetre és a szereplőkre koncentrálni, de vajon hajlandó és tud-e úgy táncolni, ahogy egy stúdió és a producerek fütyülnek neki, ha arra van szükség? És ez elég a Star Warshoz? A Disney szerint igen.
Noha a Zsivány egyes is jellegzetes plázafilm, sok társához hasonlóan nem feledkezik meg a karaktereiről, sem a cselekményéről, így a látvány és a sztori kéz a kézben tud járni. A végeredmény nem tökéletes, de ettől még ez a legjobb epizód a Régi trilógia óta.
A Klónháborúnak vége, évtizedek óta a Birodalom az úr a Galaxisban, de hogy hatalmát megszilárdítsa, szüksége van egy elrettentő szuperfegyverre, ahhoz viszont egy tudósra, aki a gépezetet megtervezi.
Galen Erso hosszú kihagyást követően kénytelen visszatérni a projekt élére, ám előtte még sikerül lányát, Jynt biztonságba helyeznie. 16 évvel később a Lázadók Szövetsége megneszeli a fegyver létezését, ezért elhatározzák, hogy megpróbálják megszerezni a terveket, ám ahhoz először meg kell találni Ersot. A mérnökhöz a lányán keresztül vezet az út, ezért kiszabadítják a már felnőtt Jynt egy birodalmi büntetőtáborból, majd felajánlják neki, hogy ha segít megtalálni az apját, szabadon távozhat.
A lány nem szívesen, de csatlakozik egy lázadó katonához, és hamarosan Erso nyomára is lelnek, aki egy üzenetben elárulja Jynnek, hogy a Halálcsillagnak nevezett fegyverben van egy kicsi, de annál végzetesebb tervezési hiba. Megindul a verseny, hogy megszerezzék a terveket és eljuttassák azokat a Szövetségnek, ám a Birodalom egyik főtisztje a sarkukban van.
Galen Erso hosszú kihagyást követően kénytelen visszatérni a projekt élére, ám előtte még sikerül lányát, Jynt biztonságba helyeznie. 16 évvel később a Lázadók Szövetsége megneszeli a fegyver létezését, ezért elhatározzák, hogy megpróbálják megszerezni a terveket, ám ahhoz először meg kell találni Ersot. A mérnökhöz a lányán keresztül vezet az út, ezért kiszabadítják a már felnőtt Jynt egy birodalmi büntetőtáborból, majd felajánlják neki, hogy ha segít megtalálni az apját, szabadon távozhat.
A lány nem szívesen, de csatlakozik egy lázadó katonához, és hamarosan Erso nyomára is lelnek, aki egy üzenetben elárulja Jynnek, hogy a Halálcsillagnak nevezett fegyverben van egy kicsi, de annál végzetesebb tervezési hiba. Megindul a verseny, hogy megszerezzék a terveket és eljuttassák azokat a Szövetségnek, ám a Birodalom egyik főtisztje a sarkukban van.
Ez nem hold!
Őszintén szólva, a film előtti reklámoktól és előzetesektől legalább 20 pontot zuhant az IQ-m, főleg, amikor Luc Bessont "látnoki erejű rendezőnek" titulálták a felháborítóan ostoba Lucy kapcsán.
Utólag azt mondom, jót tett ez a fajta agylúgozás, mert így legalább eleve olyan szintről indultam neki a Zsivány egyesnek, hogy ha gagyi, kevésbé tűnik fel. Azonban nem kellett csalódnom.
Utólag azt mondom, jót tett ez a fajta agylúgozás, mert így legalább eleve olyan szintről indultam neki a Zsivány egyesnek, hogy ha gagyi, kevésbé tűnik fel. Azonban nem kellett csalódnom.
Az ébredő Erő tavaly nagyot durrant, ahhoz képest a Disney szinte egy az egyben lemásolta az Egy új reményt, ezért a szememben - finoman fogalmazva - nem bizonyult erős nyitásnak az Egércég Star Wars-sorozata.
Ehhez képest a Zsivány egyesnek még azt is sikerült megbocsátanom, hogy egy korábbi regényben foglaltak szerint nem Galen Erso, hanem egy bizonyos Qwi Xux tervezte a Halálcsillagot (oké, a prototípusát). Jó, ezek már tényleg olyan apróságok és finomságok, amelyhez az kell, hogy valaki legalább olyan régóta (1992) vegye és olvassa a Star Wars-regényeket, mint én. Valamennyire "feljogosítva" érzem hát magam ahhoz, hogy a lassan 25 éves tapasztalataim és ismereteim fényében jónak minősítsem Edwards produkcióját, pontosabban: közel állónak ahhoz, amit egy-egy könyv olvasása során magam előtt látok a messzi-messzi galaxisból.
Ehhez képest a Zsivány egyesnek még azt is sikerült megbocsátanom, hogy egy korábbi regényben foglaltak szerint nem Galen Erso, hanem egy bizonyos Qwi Xux tervezte a Halálcsillagot (oké, a prototípusát). Jó, ezek már tényleg olyan apróságok és finomságok, amelyhez az kell, hogy valaki legalább olyan régóta (1992) vegye és olvassa a Star Wars-regényeket, mint én. Valamennyire "feljogosítva" érzem hát magam ahhoz, hogy a lassan 25 éves tapasztalataim és ismereteim fényében jónak minősítsem Edwards produkcióját, pontosabban: közel állónak ahhoz, amit egy-egy könyv olvasása során magam előtt látok a messzi-messzi galaxisból.
Persze, azért a Zsivány egyes nem hibátlan film, sokan már abba is beleköthetnek, hogy pl. nincs az elején a kultikus főcím és bevezető szöveg, és hiányolhatják a jellegzetes John Williamses taktusokat is, noha Michael Giacchino több helyen is megidézi a Maistro dallamait.
A mozi eleje kicsit döcögős, nehézkesen indul be a sztori, de aztán fokozatosan magára talál a tempó, és onnantól már tényleg magukkal sodorják a nézőt az események.
Nekem Az ébredő Erővel az is gondom volt, hogy nem éreztem benne a Star Wars-hangulatot; a Zsivány egyesben ez viszont sokkal erősebb, ami nyilván a jól ismert hajók, ruhák és helyszínek miatt is van, de inkább annak az eredménye, hogy ebben az esetben nem kellett kitalálni vagy továbbgondolni semmit (vagy legalábbis sokat), hanem egy olyan világban kellett "csak" mozogni, melyet George Lucas már megteremtett.
A mozi eleje kicsit döcögős, nehézkesen indul be a sztori, de aztán fokozatosan magára talál a tempó, és onnantól már tényleg magukkal sodorják a nézőt az események.
Nekem Az ébredő Erővel az is gondom volt, hogy nem éreztem benne a Star Wars-hangulatot; a Zsivány egyesben ez viszont sokkal erősebb, ami nyilván a jól ismert hajók, ruhák és helyszínek miatt is van, de inkább annak az eredménye, hogy ebben az esetben nem kellett kitalálni vagy továbbgondolni semmit (vagy legalábbis sokat), hanem egy olyan világban kellett "csak" mozogni, melyet George Lucas már megteremtett.
A figurák elég érdekesek ahhoz, hogy kidolgozott háttér nélkül is kedvelhetőek legyenek, és mindegyiknek van valami egyedi jellemvonása, amitől emlékezetesek maradnak.
Bár főszereplő, Jyn Erso nem telepszik rá a cselekményre, sem a többi karakterre, sőt azt is meg merem kockáztatni, hogy nem is ő lesz a legemlékezetesebb szereplő, hanem pl. Darth Vader, akit végre "rendesen" lehet akció közben látni.
Ehhez kapcsolódik, hogy Vaderen kívül egyéb ismert figurák is felbukkannak egy-egy cameoban, ezen kívül sok utalás is elhangzik a korábbi filmekkel kapcsolatban, de én még az egyik regényre vonatkozó infót is kiszúrtam.
A legnagyobb húzás viszont kétségkívül az, hogy közvetlen összefüggésben áll a Zsivány egyes vége az Egy új remény elejével, vagyis a két filmet gond nélkül meg lehet nézni egymás után, meglesz a logikai kötelék.
A vizuális effektusok elképesztőek, látszik, hogy az ILM-nél nem malmozással töltötték az elmúlt éveket, hanem kőkemény szoftverfejlesztéssel és -finomítással. Jó, jó, az utóbbi idők látványfilmjeiben már láthattuk, hogy mire képes a Lucas alapította cég, de amit manapság digitális animáció néven művelnek, arra szinte nincsenek szavak - gondolok itt elsősorban a CGI-technikával életre keltett Tarkin nagymoffra és a fiatal Leia hercegnőre. Bár hajlamos vagyok az élő fába is belekötni, főleg a számítógépes szereplők természetellenes szájmozgásai miatt, ez esetben tényleg nincs mit bírálnom; a vászonról valóban Peter Cushing és a 19 éves Carrie Fisher néz vissza.Bár főszereplő, Jyn Erso nem telepszik rá a cselekményre, sem a többi karakterre, sőt azt is meg merem kockáztatni, hogy nem is ő lesz a legemlékezetesebb szereplő, hanem pl. Darth Vader, akit végre "rendesen" lehet akció közben látni.
Ehhez kapcsolódik, hogy Vaderen kívül egyéb ismert figurák is felbukkannak egy-egy cameoban, ezen kívül sok utalás is elhangzik a korábbi filmekkel kapcsolatban, de én még az egyik regényre vonatkozó infót is kiszúrtam.
A legnagyobb húzás viszont kétségkívül az, hogy közvetlen összefüggésben áll a Zsivány egyes vége az Egy új remény elejével, vagyis a két filmet gond nélkül meg lehet nézni egymás után, meglesz a logikai kötelék.
Az ébredő Erőhöz képest ég és föld a különbség, gyakorlatilag minden szempontból. Komolyan vett, tisztességesen megírt forgatókönyv, érdekes karakterek, jó színészek, visszafogott humor, kellemes hangulat... csak a tempó felemás egy kicsit az elején, sok idő megy el azzal, hogy felvázolják az alapcselekményt és bemutatják a szereplőket.
A Régi trilógia magasságát ugyan nem sikerült elérni a Zsivány egyessel, de megközelíteni mindenképp. Remélhetőleg a Disney ezt az ösvényt fogja követni az új kánonnal, de ha mégsem, akkor legalább a spin-offok ehhez hasonlóak legyenek, és akkor én már elégedett leszek.
A Régi trilógia magasságát ugyan nem sikerült elérni a Zsivány egyessel, de megközelíteni mindenképp. Remélhetőleg a Disney ezt az ösvényt fogja követni az új kánonnal, de ha mégsem, akkor legalább a spin-offok ehhez hasonlóak legyenek, és akkor én már elégedett leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése