Skyland - Az új világ

Ez a talán kevéssé ismert francia-kanadai-luxemburgi scifi-rajzfilmsorozat nálunk a Megamax nevű tévécsatornán volt látható, emellett a két évados, összesen 26 részes széria DVD-n is ki van adva. Nem semmi, ahhoz képest, hogy pl. népszerűbb, híresebb produkciók gyakran nem jelennek meg.

Elsőre nekem Az idő urai, Az elsüllyedt világok és kicsit az Avatár - Az utolsó léghajlító ugrott be Emmanuel Gorinstein, Alexandre de La Patellière és Mathieu Delaporte alkotásáról, majd az, hogy az egész egy óriási Star Wars-nyúlás.

A történet:

A 23. században a Föld milliónyi lebegő sziklára esett szét, és a víz vált a legfontosabb természeti erőforrássá. A világot egy Szféra nevű gonosz diktatúra tartja a markában, az ellenőrzi a vízkészleteket az Őrzők segítségével. Az Őrzőket az ún. szejdzsinek közül választják ki, ők azok az emberek, akiknek a napfény hatására természetfeletti képességeik alakulnak ki, pl. telepátia, telekinézis, stb.

Amikor a két testvér, Lena és Mahad anyjáról kiderül, hogy szökött, bujkáló szejdzsin, a nő elküldi a gyerekeit egy Vector nevű emberhez, aki egy lázadó kalózcsapat tagja.

A Szféra vezetője, Oslo elkapja és fogva tartja Lena és Mahad anyját, mert meggyőződése, hogy a szintén szejdzsin adottságokkal rendelkező Lena szerepel egy próféciában mint "A fény asszonya". Oslo a maga oldalára akarja állítani a lányt, hogy együtt uralkodhassanak.

A szejdzsin visszatér

A sorozat minden bizonnyal a fiatalabb korosztályt célozta meg, ezt főleg arra alapozom, hogy a kerettörténet, az epizódok cselekménye és a szereplők meglehetősen egyszerűek. Azt nem állítom, hogy bántóan kidolgozatlanok, de tény, hogy nincsenek is túlbonyolítva, pl. azonnal világos, hogy "ki a jó, és ki a rossz".

A figurák háttere, jelleme, motivációik és egymás közötti viszonyaik szintén sekélyesek, de szerintem ez sem azért van, mert az alkotók ennyire tehetségtelenek, hanem mert - ismétlem - a széria a kiskamaszokat tekinti célközönségének, akik még nem feltétlenül várnak el egy rajzfilmsorozattól ennél komolyabb komplexitást (így pl. az sem feltétlenül érdekli őket, hogy a Föld minek a hatására esett darabjaira, az pedig már tényleg csak az én vesszőparipám, hogy minden filmben és sorozatban az eredetiséget és újdonságot keresem...).

A széria legfontosabb technikai tulajdonsága, hogy 3D-s animációval készült, a figurákat pedig motion capture-rel előjátszottak, így a mozgásuk rendkívül valósághű; más kérdés, hogy az arcok lemodellezése már nem sikerült ennyire jól, mindenfajta arckifejezés - bocs, gonosz leszek - nagyjából Wilsonéhoz hasonlítható a Számkivetettből, esetleg Steven Seagal mindenkori mimikájához. Mondjuk, a szájmozgások nem rosszak, de pl. a szemek élettelenek és nem is mozognak természetesen, ami főleg a közeli képeken zavaró és amikor a szereplők egymásra néznek.

Ehhez képest a tájképek között akadnak meseszépek, melyek szinte már művészi igényességgel és alapossággal lettek megrajzolva, az pedig már csak a hab a tortán, hogy több híres várost és épületet lehet felismerni, pl. New Yorkot, Párizst az Eiffel-toronnyal, vagy Velencét a Sóhajok hídjával, ahogy önálló tömbként lebegnek a felhők között.

Ahogy a bevezetőben írtam, számtalan párhuzam fedezhető fel a Star Wars-univerzummal, igaz, azt sem George Lucas találta ki, hanem sokat merített mítoszokból, mesékből, mondákból és legendákból meg persze a földi történelemből, ám abban mégis úttörő volt, hogy mindezeket elsőként gyúrta össze egy olyan eleggyé, ami nemzetiségtől és kultúrától függetlenül bármelyik embert képes megszólítani.

A jól ismert archetípusok a Skylandben is visszaköszönnek, csak ez esetben már nem számítanak újdonságnak, igaz, ha valaki nem látott még túl sok filmet életében, márpedig egy 10-13 éves gyereknél ez feltételezhető, annak talán nem annyira feltűnő.

Az egyes epizódok tempója kissé hullámzó, pl. nem értem, hogy egy olyan átlagos jelenetet, mint egy hajó bedokkolását, miért kell olyan sokáig mutatni, amikor a történet szempontjából egyáltalán nem fontos - ezzel szemben a légicsaták nagyon is pergőek, még néhány bezoomolást is láthatunk, mint pl. a Battlestar Galacticában, vagy az új Star Trek-mozikban.

Habár 26 részes a teljes sorozat, nem mindig érezni úgy, hogy az epizódok előrevinnék az alapcselekményt, vagyis hogy Lena és Mahad ki akarja szabadítani az anyját, ill. le akarják győzni Oslót. Mintha az írók-rendezők néha belefeledkeztek volna a mesélésbe, és csak később kaptak volna észbe, hogy hoppá, vinni kell előre a fő történetszálat is.

Az angol nyelvű színészek teljesítménye egy gyerekműsorhoz képest jónak mondható, bár pont a két legszimpatikusabbnak szánt szereplő, Lena és Mahad néha baromi idegesítő tud lenni, meg felnőtt fejjel az is nehezen értékelhető, hogy több dialógus is "iskolás", leegyszerűsített, életszerűtlen. Nyilván ez megint egy olyan dolog, ami nem okoz problémát a gyerekkorú nézőknek.

Bár a második évad végén van egy nagy csata Lena és Oslo között, ez csak egy ütközet köztük, a háború ezzel még nem ér véget, hiszen a Szférát nem győzték le - csakhogy a 26. résszel a széria a végéhez ért, azóta sem készült folytatás, ami alighanem azért lehet, mert a produkciót elkaszálták, talán az alacsony nézettség miatt, így a megrendelő nem kérte be a folytatást. Bárhogy is, hiányzik a történet valódi lezárása, nincsenek elvarrt szálak, így az a folyamatosan lebegtetett kérdés is, mely szerint a testvérek apja életben van, és Oslo tudja, merre találják, megválaszolatlan marad - és persze az sem derül ki, hogy valóban Lena-e "A fény asszonya".
Ha cinikus lennék, azt mondanám, hogy nem kár ezért a sorozatért, mert sokkal jobban is meg lehetett volna, meg kellett volna írni, és akkor szélesebb közönség számára is befogadhatóbb lett volna. Eredetibb, kidolgozottabb, hitelesebb karakterekkel és cselekménnyel minden bizonnyal lett volna folytatás, így viszont nincs. Valójában azonban sajánlom a szériát, mert többet, jobbat érdemelt volna.