Jupiter felemelkedése

Hasonlóan pl. a Suicide Squad - Öngyilkos osztaghoz, a Wachowski-tesók filmjét is nagy várakozás előzte meg. Aztán jöttek az első hírek, hogy a stúdió nem elégedett a tesztvetítések eredményével, ezért pótforgatásokat ütemeztek be, ill. a vizuális effektusokon is javításokat rendeltek. Ebben nincs semmi különös; bevett szokás egy hollywoodi film esetében az ilyesmi, ám a szájhagyománynak nem tesz jót, azt pedig a legdrágább marketingkampány sem tudja ellensúlyozni, hiába tartják, hogy rossz reklám nem létezik. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem, mindenesetre, amikor A mindenség elmélete promócióját csúcsra járatták, a PR-osok igencsak próbálták elhallgatni, hogy Eddie Redmayne a Jupiter felemelkedése főgonoszát játszotta.
Akárhonnan nézzük, Wachowskiék filmje anyagilag és kritikailag is megbukott, bár kétségtelenül volt benne potenciál, ám túl sokat akart markolni, de csak keveset tudott megtartani, meg hát ahhoz képest, hogy mennyire egyszerű a sztorija, baromira túlbonyolították.

A történet:

Jupiter Jones családjával takarításból él, de a fiatal nő utálja ezt az életet. Minden megváltozik azonban, amikor egy csapat fura szerzet meg akarja ölni, ám az utolsó pillanatban megmenti egy hegyes fülű, repülő férfi, Caine Wise.
Kiderül, hogy Jupiter az intergalaktikus uralkodóház, az Abrasax-család leszármazottja, és mint ilyen, jogot formálhat a Föld tulajdonlására, amire viszont üzleti érdekeltségei miatt Balem Abrasaxnak fáj a foga.
Jupiter kényszerű válaszút elé kerül, de bárhogy dönt, az jó eséllyel az emberiség és a bolygó végét jelenti, hacsak ki nem talál valamit, ám ehhez az Abrasaxoknak is lesz néhány szavuk.

A vérnyomás felemelkedése

Rég volt már a Mátrix, és azóta Wachowskiék csak egyetlen valóban jó mozit tudtak letenni az asztalra, a Felhőatlaszt, bár az sem annyira rajtuk múlt, inkább az adaptált regény íróján, aki megfelelő alapanyaggal látta el a nővéreket.
Lana és Lilly kivételes vizualitása persze más munkáikban is visszaköszön, de a mozis forgatókönyvírás egyre kevésbé megy nekik, ennek legújabb áldozata pedig a jobb sorsra érdemes Jupiter felemelkedése.

Mi is a gond? A viszonylag ígéretesen (bár nem túl eredetien) induló cselekmény egyre butábbá és közhelyesebbé válik, felvillannak mátrixos motívumok (pl. az emberiség itt is csak nyersanyag), a figurák rendkívül egyszerűek, a fordulatok sablonosak... aztán elérünk a hivatal-jelenethez, aminek talán az lett volna a funkciója, hogy némi humort vigyen az alapvetően komoly történetbe, csak épp ez nem sikerült neki, ehelyett úgy kilóg belőle, mint a lopott rúd Pick szalámi a kezdő bolti tolvaj kabátja alól.

A kidolgozatlanságra utal az is, hogy pl. Jupiter igen gyorsan túlteszi magát azon az apróságon, hogy léteznek űrlények, több tízezer éves emberek meg hogy a Föld egy jelentéktelen kis bolygócska egy kozmikus léptékű vállalkozásban, emellett a - kötelező - szerelmi szál is rendkívül erőltetett, ami csak és kizárólag azért van, hogy legyen, mert lennie kell.

A botladozó szkript ellenére a látvány viszont tényleg lenyűgöző, beleértve a jelmezeket, kellékeket és az idegen lényeket egyaránt, szóval látszik, hogy Wachowskiéknak rengeteg jó ötlete volt, amit mind belezsúfoltak a filmjükbe, de ez lett a vesztük is, mert közben megfeledkeztek a normális történetről.

A színészek átlagosak, Channing Tatumra csak mint szépfiúra van szükség, de persze Mila Kunisra is. (Tanulság: egyikük sem akkora név, hogy egy ilyen filmet rájuk lehessen építeni.) Külön vicces, hogy Kunis sminkje és frizurája vécépucolás és egy, a Jupiter belsejében tomboló csata során is tökéletes marad. 
A korábban már említett Eddie Redmayne alakítása sem kiemelkedő, de nem is szégyellni való, átlagosan jó helyzetgyakorlat, és szerintem egyáltalán nem kéne letagadni.
Örömhír lehet Sean Bean rajongóinak, hogy kedvencük (SPOILER!) ezúttal nem hal meg.

A zene is egész kellemes, erről Michael Giacchino gondoskodik.


Világosan látszik, hogy a két Wachowski továbbra is imádja a képregényeket, a scifit, és a fantasztikus meséket, ami igazán üdvözítő dolog, csakhogy ezek önmagukban nem elegendőek egy jó filmhez (és együtt sem).
Az alap még mindig a rendesen megírt forgatókönyv, a kidolgozott szereplőkkel, tisztességes motivációkkal, hiteles fordulatokkal, stb. Ha ezek hiányoznak, akkor hiába a 200 milliós büdzsé, a végeredmény legfeljebb csak közepes lesz, és az is csak a látványnak köszönhetően.