X-Men - Az eljövendő múlt napjai

Az X-Men-saga 1963 óta tartó történetében az egyik legérdekesebb és egyben leghíresebb sorozat az eredetileg 1981-ben megjelent A jövendő múlt napjai (Days of the future past), amely szerencsére magyarul is olvasható volt a '90-es évek közepén.

Letöltéshez kattints a képre

A sztori lényege röviden annyi, hogy egy politikai merényletet követően a jövőbeli Egyesült Államok kegyetlen diktatúrává alakul, ahol a mutánsokat és az X-gént hordozó, de különleges képességekkel még nem rendelkező embereket koncentrációs táborokba gyűjtik, ahol végeznek velük, később pedig már a nem mutáns szuperlényekre (pl. Pókember, a Fantasztikus négyes stb.) is kiterjed ez a "végső megoldás". 

A néhány megmaradt túlélő elhatározza, hogy megpróbálja megakadályozni a múltban elkövetett merényletet, hogy ezzel meg nem történtté tegye a jelent, erre pedig Kitty Pryde tűnik a legalkalmasabbnak, akinek felnőtt tudatát telepatikusan visszaküldik az időben a fiatalkori testébe, hogy győzze meg az X-Men tagjait: segítsenek neki megváltoztatni a múltat, ez által pedig a jelent és a jövőt is.

A filmadaptáció legnagyobb különbsége a képregényhez képest, hogy Kitty helyett Rozsomák tudatát küldik vissza a múltba, mivel egyrészt az öngyógyító képessége miatt hamarabb tudja regenerálni az elméjét ért traumát, másrészt így Logan figurája központi szereplővé tud előlépni (szemben a képregénnyel, ahol inkább mellékalak volt), ami az eddigi X-Men-filmek tekintetében egyáltalán nem elhanyagolható, hiszen az X-ek közül Logan a legismertebb és legkedveltebb karakter. 

További eltérések is akadnak természetesen, ám ezek jobbára a részleteket érintik, nem pedig a forrás-történet lényegét, de azt is fontos hozzátenni, hogy az eddigi filmeket integrálva mintegy rebootolták, modernizálták a klasszikus képregényt, ami ebben az esetben kivételesen jóra sikerült.

Ez a módosított történet nem sokkal az X-Men - Az elsők után játszódik. Magnetót egy szigorúan őrzött műanyagbörtönben tartják a Pentagon alatt, Xavier meghasonlott önmagával és elvonult a világ elől (kb. mint Bruce Wayne A Sötét lovag - Felemelkedésben), a korábban csapattá kovácsolt mutánsok pedig szétszéledtek. Mystique is a saját útját járja, de miután tudomást szerez egy nagyszabású kormánytervről, amely a mutáns-problémát hivatott megoldani, elhatározza, hogy bármi áron, de megállítja a programot. Nem tudja azonban, hogy éppen ezzel a cselekedetével fogja előidézni azt a mutáns-holokausztot a jövőben, amelyet X professzor és Magneto úgy próbál megakadályozni, hogy visszaküldi Rozsomákot 1973-ba, hogy védje meg a merénylet célpontját, és változtassa meg a történelem menetét.

Az X-Men-filmekre (kivéve persze az első és második Rozsomákot) mindig is jellemző volt az intelligens forgatókönyv és a jó hangulat, ráadásul ez (sokak véleményével ellentétben) Az ellenállás végére is vonatkozik, hiába ült más Bryan Singer "székében" (Brett Ratner) - Matthew Vaughn pedig még egy hatvánnyal emelte a színvonalat Az elsőkben. Az eljövendő múlt napjai lényegében az eddigi filmek összes jó tulajdonságát tartalmazza, és persze a gyengeségeiket is, de szerencsére előbbiekből jóval több van.

Az előnyök közé sorolható, hogy bár sok a szereplő, egyikük sem válik érdektelenné vagy sablonossá, és noha sokuknak egészen apró feltűnése van csak, a megjelenésük így is emlékezetes tud lenni. (Elég sok a szöveges vagy néma cameo és új szereplő, pl. Vadóc, Küklopsz, Kolosszus, Napfolt, Bishop, Varangy, Plazma, Higanyszál stb.).

Az elsőkben megtapasztalt retró-érzést is sikerült átörökíteni, és ez nem csupán a korabeli jelmezek, frizurák, eszközök vagy tárgyak, de a csúcsra járatott hidegháborús "fíling" miatt is van, ami a Szovjetunió mellett immár a "mutánsveszéllyel" is riogat. Technikai oldalról az autentikusságot az "archív" felvételek mutatják be a legjobban, melyek - eltérően más filmektől - nem csupán "le vannak butítva" a '70-es évek stílusára, de a képarányuk is más, azaz nem töltik ki a film szélesvásznú képmezőjét, ez pedig dokumentarista hitelességet ad a látottaknak.

A hátrányok közé tartozik például az, hogy Az eljövendő múlt napjai megértéséhez elengedhetetlen a trilógia és Az elsők ismerete (a két Rozsomák szerencsére nem), a figurák is lehetnének árnyaltabbak (bár panaszra így sincs különösebb ok), ill. az "egyéni" és a "csoportos" akciójelenetek (pl. Rozsomák vagy a csapat bunyói) megint csak túl rövidek és elszórtak a két órás film folyamán (bár ezek az eddigi mozikban is így voltak, és amíg PG-13, azaz 12-es korhatár-besorolás a cél, ne is számítsunk másra).

Személy szerint a leggyengébb dramaturgiai láncszemnek azt találtam, hogy Logannek túlontúl gyorsan sikerül meggyőznie Xaviert arról, hogy ő egy időutazó, aki meg akarja változtatni a történelmet - még úgy is, ha Xavier elvileg sokkal nyitottabb az ilyen "képtelenségekre", hiszen olyan dolgokat is látott mutánsként, amiket egy átlagember sosem fog. Valamennyire sikerül azonban ezt a logikai döccenőt helyretenni azzal, hogy a későbbi X professzor belepillant Rozsomák tudatába (hogy korábban miért nem teszi, arra is van magyarázat, de ez már spoiler lenne), így rájön, hogy mindaz, amit a férfi elmondott, igaz.

Nagyon ötletes és logikus még az egyes "X-cselekményszálak" bemutatása és az azokra adott magyarázatok, pl. hogy Rozsomáknak még miért nincsenek meg az adamantium protézisei (lásd a fémkereső kaput a Fehér Háznál) vagy hogy Xavier - Az elsőkben látottakkal ellentétben - miért képes járni, de viszontlátjuk a fiatal Strykert is stb., mindezzel pedig az eddigi filmek egymással rendkívül következetes és logikus egésszé állnak össze.

Noha a trilógiában inkább csak "elbűvölő ráadás" volt, Mystique ezúttal "legfőbb mellékszereplővé" lép elő, ráadásul a cselekedeteinek mozgatórugóiról is többet meg lehet tudni.

Bolivar Trask a képregényben nem volt törpe, kisnövésűként történő filmes ábrázolása azonban érthetőbbé és indokoltabbá teszi a figura motivációit.
Magneto eleinte segíteni akar, de később kiderül, hogy neki sincs ellenére az, amit Mystique eltervezett, hiszen csak így látja lehetségesnek az emberekkel való békés együttélést, és ha ehhez megelőző csapásra van szükség, akkor legyen úgy.

A jövőbeli Őr-robotok a képregények Nimródjáról lettek mintázva, a filmben pedig az egyik legzseniálisabb húzás, hogy az adaptációs képességei a Mystique-től szerzett genetikai jellegzetességeknek köszönhetőek.

Akciójelenetekből mindössze egyetlen jelentősebb akad; természetesen megint Magneto részéről, aki a Golden Gate és Shaw tengeralattjárója után ezúttal sem éri be kevesebbel.
A fényképezés és a zene átlagosan jó, akad néhány kisebb poén is, a színészek tisztességgel teszik a dolgukat, a legérdekesebb viszont az, hogy a befejezéssel (?) kvázi meg nem történtté teszik a korábbi filmek eseményeit, hiszen minden, ami Az eljövendő múlt napjai után történt, az gyakorlatilag másképp alakult. Persze, az X-ek világában soha ne mondja azt az ember, hogy soha...

Ha csak a Guardians of the Galaxy le nem nyomja, elmondható, hogy az X-Men - Az eljövendő múlt napjai 2014 legjobb Marvel- (és egyben képregény-) adaptációja. Nyoma sincs a tipikus plázamozis igénytelenségnek, mert a látvány bőven alá van rendelve a történetnek, a forgatókönyv pedig ötletes és logikus.