Hayao Miyazaki már többször bejelentette visszavonulását, de aztán mindig visszatért. Legújabb filmje, a Szél támad, úgy tűnik, valóban a búcsút jelenti, bár remélem, hogy a 73 éves Mestert ismét megihleti majd valami a jövőben, amiről filmet készíthet, de ha mégsem, az öröksége akkor is megmarad.
Legújabb alkotása egy történelmi, (fikciós) életrajzi dráma, amely Jiro Horikoshiról, a legendás japán repülőgép-mérnökről szól, akinek tervei alapján elkészült a Mitsubishi A5M és a Mitsubishi A6M Zero típusú vadászgép.
A történet az 1910-es évektől, gyerekkorától kezdve követi végig Jiro életútját, melynek alapja a repülés szeretete, de mivel látásproblémája miatt nem lehet belőle pilóta, a tervezőasztalnál próbál szenvedélyének hódolni. Tizenéves ifjúként találkozik egy Naoko nevű kislánnyal, amikor megtörténik a nagy kantoi földrengésként ismert esemény (1923. szeptember 1-én). A fiatalember segít a bajbajutott Naokón, utána viszont hosszú évekig nem látják egymást, csak nem sokkal a második világháború kitörése előtt, a '30-as évek elején. A két fiatal hamarosan egymásba szeret, ám kapcsolatuk elé több akadályt is állít a sors.
Korábbi műveihez képest Miyazaki most több ponton is eltért a tőle megszokott stílustól (de nem először), például a főhős - hasonlóan Porco Rossohoz - nem fiatal nő, hanem férfi, a történet pedig erősen realista hangvételű, melyben sokkal kevesebb meseszerű vagy fantasztikus elem található, mint mondjuk a Chihiroban vagy a Totoroban, ill. nincsenek olyan mókás mellékszereplők sem, mint pl. A vándorló palota ugráló madárijesztője vagy a Kiki, a boszorkányfutár fekete macskája.
Legújabb alkotása egy történelmi, (fikciós) életrajzi dráma, amely Jiro Horikoshiról, a legendás japán repülőgép-mérnökről szól, akinek tervei alapján elkészült a Mitsubishi A5M és a Mitsubishi A6M Zero típusú vadászgép.
A történet az 1910-es évektől, gyerekkorától kezdve követi végig Jiro életútját, melynek alapja a repülés szeretete, de mivel látásproblémája miatt nem lehet belőle pilóta, a tervezőasztalnál próbál szenvedélyének hódolni. Tizenéves ifjúként találkozik egy Naoko nevű kislánnyal, amikor megtörténik a nagy kantoi földrengésként ismert esemény (1923. szeptember 1-én). A fiatalember segít a bajbajutott Naokón, utána viszont hosszú évekig nem látják egymást, csak nem sokkal a második világháború kitörése előtt, a '30-as évek elején. A két fiatal hamarosan egymásba szeret, ám kapcsolatuk elé több akadályt is állít a sors.
Korábbi műveihez képest Miyazaki most több ponton is eltért a tőle megszokott stílustól (de nem először), például a főhős - hasonlóan Porco Rossohoz - nem fiatal nő, hanem férfi, a történet pedig erősen realista hangvételű, melyben sokkal kevesebb meseszerű vagy fantasztikus elem található, mint mondjuk a Chihiroban vagy a Totoroban, ill. nincsenek olyan mókás mellékszereplők sem, mint pl. A vándorló palota ugráló madárijesztője vagy a Kiki, a boszorkányfutár fekete macskája.
A környezetszennyezés elleni küzdelem és a természettel való harmóniára törekvés szintén háttérbe szorul, pontosabban: ez a film most nem ezekről, hanem másról szól. A repülés mint "a létezés egyfajta magasabb szintű, tökéletesebb formája" azonban itt is megjelenik, sőt kiemelt fontossággal bír a főszereplő életében, ezek adják ugyanis Jiro legfőbb motivációit.
A varázslatosság az álomjelenetekben valósul meg, melyek "főszereplője" Giovanni Caproni, egy olasz repülőgép-tervező (aki szintén valóságos személy volt). Jiro és Caproni e jelenetek alkalmával beszélget egymással (jellemzően a felhők között, egy repülőgép szárnyán sétálva), amolyan mester és tanítvány-viszony van közöttük, habár kapcsolatuk elsősorban "ösztönző" jellegű, ugyanakkor a kackiás bajszú mérnök Jiro belső hangjának, vágyainak és céljainak kivetülése is egyben.
Mivel küszöbön áll a második világháború, megkerülhetetlen az a morális kérdés, hogy a japán fiatalember alapvetően fegyvereket tervez a hadsereg számára, ám itt ismét feltűnik egy jól ismert és gyakran visszatérő "miyazakis" gondolat, nevezetesen a pacifizmus és a háborúellenesség.
Caproni azt kérdezi Jirotól: Melyik világban élnél szívesebben: ahol vannak, vagy ahol nincsenek piramisok? Vagyis a repülőgép legfeljebb eszköz lehet egy gonosz cél érdekében, de végső soron az ember felelőssége, hogy mihez kezd az alkotásával. Az ábrándozó Jironak a karcsú és áramvonalas járművek egyet jelentenek a szépséggel, ill. számára a repülőgépek a tökéletesség keresésének, valamint az alkotó szellemnek a jelképei, melyek képesek felülemelkedni a gonoszságon és pusztításon.
A repülésen kívül Jironak az évekkel korábban megmentett, időközben gyönyörű lánnyá serdült Naoko a legfontosabb, ő az, aki mintegy "visszarántja" a valóságba, aki megmutatja neki, hogy az élet a nehézségek és kudarcok ellenére is lehet boldog.
A szél szintén visszatérő elem a történet folyamán, hiszen többször is segíti a szereplőket (pl. elfújja Naoko napernyőjét, amit a fiatalember ad neki vissza, ez által támogatva a "nagy" találkozást, de egy fontos hírről is légfuvallat "értesíti" Jirót), ugyanakkor szimbólum is, egy olyan közvetítő közeg, amely egyfajta valóságon felüli összekötő kapocs a figurák és a sorsuk között. (Nem mellesleg a ghibli szó is egy afrikai szél neve; mi sirokkóként ismerjük.).
A Szél támad magán viseli a legjobb animék jellegzetességeit; a kézzel rajzolt jelenetek rendkívül hangulatosak (ezt sosem fogja tudni egy 3D-s CGI elérni), pazarul kidolgozott, festői szépségű háttereket láthatunk, nyüzsgő tömegjeleneteket (melyekben minden figura egyedileg rajzolt és animált), és persze a repülős jelenetek is lenyűgözőek.
A történet nagy hangsúlyt helyez a pillanatnyi benyomásra, ezért az alapból sem túl dinamikus cselekmény olykor kissé még jobban lelassul, például amikor a "kamera" hosszabban elidőz egy-egy városképen (pl. a tokiói tűzvész a hulló pernyével egészen lélegzetelállító), ám a több mint két órás játékidő így sem teszi próbára a nézők türelmét; persze azért egy kissé "befogadóbb" hozzáállás sem árt.
A kísérőzenét megint a zseniális Joe Hisaishi írta, ezúttal viszont nem vettem észre olyan fülbemászó dallamokat, mint például A vadon hercegnője vagy Nauszika - A szél harcosai főtémája, persze lehet, hogy csak meg kellene hallgatnom a filmzenét külön.
Bár a rajzfilmeket az emberek zöme hajlamos gyereknek szánt alkotásoknak titulálni, Miyazaki mozijai többnyire kivételek. A Szél támad elsősorban a fiatal felnőtteknek szól, akik képesek értelmezni a mögöttes mondanivalót és a gondolatiságot, ugyanakkor gyermeki őszinteséggel nyitottak a csodára. Nem ez a Mester legjobb alkotása, de ezzel is bőven el lehet kezdeni a filmjeinek megismerését.
A varázslatosság az álomjelenetekben valósul meg, melyek "főszereplője" Giovanni Caproni, egy olasz repülőgép-tervező (aki szintén valóságos személy volt). Jiro és Caproni e jelenetek alkalmával beszélget egymással (jellemzően a felhők között, egy repülőgép szárnyán sétálva), amolyan mester és tanítvány-viszony van közöttük, habár kapcsolatuk elsősorban "ösztönző" jellegű, ugyanakkor a kackiás bajszú mérnök Jiro belső hangjának, vágyainak és céljainak kivetülése is egyben.
Mivel küszöbön áll a második világháború, megkerülhetetlen az a morális kérdés, hogy a japán fiatalember alapvetően fegyvereket tervez a hadsereg számára, ám itt ismét feltűnik egy jól ismert és gyakran visszatérő "miyazakis" gondolat, nevezetesen a pacifizmus és a háborúellenesség.
Caproni azt kérdezi Jirotól: Melyik világban élnél szívesebben: ahol vannak, vagy ahol nincsenek piramisok? Vagyis a repülőgép legfeljebb eszköz lehet egy gonosz cél érdekében, de végső soron az ember felelőssége, hogy mihez kezd az alkotásával. Az ábrándozó Jironak a karcsú és áramvonalas járművek egyet jelentenek a szépséggel, ill. számára a repülőgépek a tökéletesség keresésének, valamint az alkotó szellemnek a jelképei, melyek képesek felülemelkedni a gonoszságon és pusztításon.
A repülésen kívül Jironak az évekkel korábban megmentett, időközben gyönyörű lánnyá serdült Naoko a legfontosabb, ő az, aki mintegy "visszarántja" a valóságba, aki megmutatja neki, hogy az élet a nehézségek és kudarcok ellenére is lehet boldog.
A szél szintén visszatérő elem a történet folyamán, hiszen többször is segíti a szereplőket (pl. elfújja Naoko napernyőjét, amit a fiatalember ad neki vissza, ez által támogatva a "nagy" találkozást, de egy fontos hírről is légfuvallat "értesíti" Jirót), ugyanakkor szimbólum is, egy olyan közvetítő közeg, amely egyfajta valóságon felüli összekötő kapocs a figurák és a sorsuk között. (Nem mellesleg a ghibli szó is egy afrikai szél neve; mi sirokkóként ismerjük.).
A Szél támad magán viseli a legjobb animék jellegzetességeit; a kézzel rajzolt jelenetek rendkívül hangulatosak (ezt sosem fogja tudni egy 3D-s CGI elérni), pazarul kidolgozott, festői szépségű háttereket láthatunk, nyüzsgő tömegjeleneteket (melyekben minden figura egyedileg rajzolt és animált), és persze a repülős jelenetek is lenyűgözőek.
A történet nagy hangsúlyt helyez a pillanatnyi benyomásra, ezért az alapból sem túl dinamikus cselekmény olykor kissé még jobban lelassul, például amikor a "kamera" hosszabban elidőz egy-egy városképen (pl. a tokiói tűzvész a hulló pernyével egészen lélegzetelállító), ám a több mint két órás játékidő így sem teszi próbára a nézők türelmét; persze azért egy kissé "befogadóbb" hozzáállás sem árt.
A kísérőzenét megint a zseniális Joe Hisaishi írta, ezúttal viszont nem vettem észre olyan fülbemászó dallamokat, mint például A vadon hercegnője vagy Nauszika - A szél harcosai főtémája, persze lehet, hogy csak meg kellene hallgatnom a filmzenét külön.
Bár a rajzfilmeket az emberek zöme hajlamos gyereknek szánt alkotásoknak titulálni, Miyazaki mozijai többnyire kivételek. A Szél támad elsősorban a fiatal felnőtteknek szól, akik képesek értelmezni a mögöttes mondanivalót és a gondolatiságot, ugyanakkor gyermeki őszinteséggel nyitottak a csodára. Nem ez a Mester legjobb alkotása, de ezzel is bőven el lehet kezdeni a filmjeinek megismerését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése