Szüleink szexuális neurózisai

Egy társadalom fejlettsége többféleképp is lemérhető, például azzal, hogyan bánik a fogyatékkal élőkkel.

A "kevésbé szalonképes" megjelenésű vagy magatartású embereket olykor megpróbálják eltüntetni a közvélemény szeme elől, hiszen nem nagyon lehet népszerűségi versenyt nyerni velük, ráadásul "furcsák", olykor különleges bánásmódot igényelnek, ezért aztán sokan nem is tudják, hogyan viselkedjenek a társaságukban.

Az átlagemberben az a kép él, hogy mindenkinek szépnek, okosnak és sikeresnek kell lennie, a média is ezt sulykolja már nagyon régóta, így aztán ha valakinek nincs személyes érintettsége, vajmi keveset tud erről a "másik" világról, amikor pedig a szex kerül szóba, még kevesebbeknek jut eszébe, hogy a nemiség nem csupán az egészségeseknek "jár", ezért ha fogyatékosok szexuális életére terelődik a szó, sokan meghökkennek, mert nem gondolták volna, hogy az "olyanoknak" is vannak vágyaik. Holott miért ne lenne?

Dora 18 éves, értelmi fogyatékos lány. Szüleivel él, ám valamennyire képes ellátni önmagát, egyszerű munkája is van egy piacon.
Egy nap a barátaival fagyizik, amikor meglátja őket csókolózni, ennek hatására pedig felfedezi saját szexualitását, amit igyekszik ki is élni; megismerkedik egy férfival, akivel többször lefekszik, ám védekezés híján nemsokára teherbe esik. Anyja abortuszra viszi, később fogamzásgátlót próbál adni neki, de Dora nem szereti a tablettákat, így kis idő múlva ismét állapotos lesz. Mivel a lány nem áll gyámság alatt, nem kötelezhetik, hogy vetesse el a magzatát, így szülei legfeljebb csak irányítani próbálhatják Dorát, és reménykedhetnek, hogy képes lesz gondoskodni a babájáról, annál is inkább, mert a "barátja" csak szexuális játékszerként bánik a lánnyal, és egyáltalán nem óhajt tudomást venni a leendő gyermekéről.

A mintegy másfél órás film végig egységes, nincsenek megakadások, leülések, unalmas részek, viszont nyomokban kissé tévés jellegű, de azért az is látszik, hogy az alkotók moziba szánták a produkciót.

Kézikamerázás a jellemző, plusz nagyon kis mélységélességű felvételek, melyek talán Dora beszűkült világát jelképezik, amin belül többé-kevésbé biztonságosan elvan, de azon kívül minden furcsa, hovatovább idegen és ijesztő.

A közösségi oldalakon egy ideje arról megy a vattacsata, hogy vajon Leonardo DiCaprio megérdemelné-e az Oscart A visszatérőért. Én csak annyit szeretnék kérdezni, hogy ha Leonak aranyszobor jár(na), akkor mit kellene kapnia Victoria Schultz-nak?

De most komolyan, ha a mocsokban való mászásért ilyen rangos díjakat akarnak egyesek adni, akkor mit érdemel egy olyan színész, aki "csak" egy rendkívül nehéz alakítást tett le az asztalra?

Dustin Hoffman Esőembere és Tom Hanks Forest Gumpja óta tudjuk, hogy sosem szabad fullba nyomni a kretént, különben Oscar bácsi nem gyün. Nem szeretném összehasonlítani Schultz és DiCaprio alakítását, hiszen annyira más technikát igényelt a két szerep, mégis, utóbbi teljesítményét közelebb érzem a "valódi" színjátszáshoz, egyszerűen azért, mert egy komplex karaktert keltett életre, és nem csak pofákat vágott.

Érdemes Jenny Schily-t is megemlíteni, aki Dora anyját játssza. A színésznő hibátlanul hozza az "irigy anyát", aki titokban önmagát hibáztatja, amiért nem egészséges gyermeket szült, és bár igyekszik együtt élni lánya speciális igényeivel, egyre fogy a türelme, és már azon gondolkodik, hogy esetleg újra teherbe essen, hátha most "jobban sikerül".


Maradandónak nem feltétlenül, de hiánypótlónak mindenképp lehet nevezni Stina Werenfens filmjét, amely egy kevésbé ismert "szubkultúrába" kalauzolja el a nézőket, ez által plusz ismereteket adva és további toleranciát csepegtetve az egészséges embereknek-emberekbe.