Star Wars - Az ébredő Erő

Azt hiszem, túlzás nélkül állítható, hogy a Star Wars - Az ébredő Erő az utóbbi évek legjobban várt mozifilmje volt; de 2015-é egészen biztosan. Mert oké, hogy pl. Leonardo DiCaprio visszatért és Quentin Tarantino lement aljasba, de ezek a nyomába sem érhetnek a messzi-messzi galaxis meséjének legújabb epizódjához. Nem azért, mert a Star Wars jobb lenne ezeknél, hanem mert fogalom és kulturális jelenség.

Az elmúlt 1-2 évben újra és újra "felrobbant a net", ahogy egyre több hír látott napvilágot a hetedik film kapcsán; bejelentették, hogy J. J. Abrams rendezi, kiderült az alcím, aztán megérkeztek a kedvcsináló, majd a rendes trailerek, végül - szokás szerint - a fanatikus rajongók letáboroztak a mozik előtt.

Óriási elvárások előzték meg tehát az új filmet, és borítékolható volt, hogy bármiről is szóljon, nézettségi/bevételi rekordokat fog dönteni. Így is lett, ám ez nem feltétlenül a minőségének köszönhető, sokkal inkább annak a ténynek, hogy az elejére oda van írva az, hogy Star Wars.

A történet:

30 évvel járunk a Birodalom legyőzése után. A Galaxisban az Új Köztársaság kormányoz, ám az egykori birodalmi erők Első Rend néven szervezik újjá magukat, és egy fekete ruhás, maszkos, vörös fénykardot forgató harcos, Kylo Ren vezetésével készülnek visszaszerezni a hatalmat.
Eközben a Jakku nevű bolygón egy, az Ellenálláshoz tartozó pilóta értékes információval készül megbízóihoz: birtokában van egy térképtöredék, ami a hosszú évek óta nem látott Luke Skywalker hollétéről árulkodik. Poe Dameron a térképet a droidjába, BB-8-ba rejti, ám menekülés közben elfogják, a robotnak viszont sikerül elrejtőznie, nem sokkal később pedig rátalál Rey, a roncsvadász lány.

A legújabb remény

Ha George Lucasnak lett volna rá módja, akkor nagyon hasonló mozit rendezett volna 1977-ben, viszont e film alapján nehezen dönthető el, hogy Lucas olyan rendező-e, mint J. J. Abrams, vagy J. J. Abrams olyan rendező-e, mint George Lucas - ugyanakkor viszont az egész Star Wars-univerzum már annyira önálló életre kelt az elmúlt évtizedek során, hogy nagyjából bárki képes volna filmet rendezni belőle, ha elég pénzt kap rá, semmiképp nem tudna olyan erősen a falnak rohanni, hogy a produkció ne legyen sikeres, hovatovább megbukjon.

Nekem személy szerint vannak problémáim J. J. Star Trekjeivel, mert túlságosan "plázamozisnak" tartom mindkettőt, és főleg emiatt aggódtam az új Star Warsért. Attól féltem, hogy a történet megint túlságosan a háttérbe fog szorulni a látvánnyal szemben, akció lesz akció hátán, és csak nyomokban fogja tartalmazni azt, amiért már nagyon régóta szeretem a Csillagok háborúját (és a Star Treket).

A félelmeim végül alaptalannak bizonyultak, de azért valamennyire be is váltak. Az első dolog, hogy Az ébredő Erőben nincsen meg az a jellegzetes Star Wars-fíling, ami még az Új Trilógiában is benne volt, a Régiben meg pláne.
A történet lényegében egy az egyben az első filmet másolja; szinte pontosan ugyanazok a jelenetek, fordulatok és beállítások fordulnak elő, kezdve a különféle áttűnésektől, az önmaga képességeit nem ismerő szereplőn át, egészen az Erő sötét oldalának képviselőjéig. J. J. az összes létező Star Warsos formai és tartalmi motívumot felhasználta, így hát alig van különbség az első filmhez képest.
Hatalmas lézer... megvan!, űrcsata... megvan!, fénykard... megvan!, mókás robot... megvan!, hologramos eligazítás... megvan!, zenés kocsma... megvan!, és így tovább; a lista összes elemét ki lehet pipálni.

De! A másolás miatt nincsenek olyan emblematikus, emlékezetes, eredeti negatív karakterek, mint pl. Tarkin, pláne Darth Vader, mert utóbbihoz képest Kylo Ren teljesen egysíkú, szinte jelentéktelen figura, mintha egy sértődött kisfiú volna, akinek elvették a G. I. Joe-ját.
Szemben Vaderrel, akinek már a puszta megjelenése is olyan, hogy nem szükséges tudni, kicsoda és miért csinálja azt, amit, Kylo csak egy lelkes cosplayer.

Általánosságban elmondható, hogy az összes figura olyan egyszerű, mint a parafadugó, csakúgy, mint a személyiségfejlődéseik és motivációik. Még éppen hihető pl. Finn "árulása", ám ettől még nincsen eléggé kidolgozva, Rey pedig elsősorban eyecandy és csak ez után jön a karakterének fontossága.

Szemben a Csillagok háborújával, ami egységes, kerek egész, van eleje, közepe és befejezése, a sztori megértéséhez nem szükséges mindent tudni, Az ébredő Erőben túl sok a nyitott kérdés, melyek nyilván a leendő folytatások miatt lebegnek a levegőben, ám emiatt kevésbé lesz olyan a film, ami meg tud állni a saját lábán is anélkül, hogy meg kellene támasztani egy második és harmadik résszel.

Megvalósítás, színészek és konklúzió:

Szinte a főcím után megindul az akció, és hosszabb-rövidebb pihenőkkel tarkítva végig meg is marad a tempó.
Szerencsére J. J. nem akarta mindenáron lenyűgözni a nézőket, elmarad tehát a mindent elborító CGI-orgia, habár nyilván alig akad jelenet, amiben ne lenne valamilyen vizuális effektus, ám ezek cseppet sem tolakodóak, sőt a digitális szereplők még kifejezetten szépek is, természetes hatásúak, főleg ami a szájmozgásukat illeti, sokat fejlődött tehát e téren az Industrial Light&Magic.

A fényképezés átlagos, különleges vagy érdekes beállítások nincsenek, látjuk, amit kell, ennyi.

A zenét ezúttal is John Williams írta (a Kémek hídjára mondott nemet a Star Wars kedvéért), de jobbára a régi, ismert melódiák átdolgozott változatai csendülnek fel, meg a szokásos, magas színvonalú Williams-kísérőzene, de olyan libabőrös tételeket, amelyeket a Klasszikus trilógiában hallhattunk, most nem kapunk.

A Star Trekekben sok volt a poén, ezek száma olykor már zavaró mennyiséget ért el, ám J. J. e téren most visszafogta magát. Az a meglévő néhány humor-bonbon éppen megfelelő ahhoz, hogy enyhítse a feszültséget, ahol szükséges.

A szereplők játéka rendben van, mindenki komolyan veszi a produkciót, nem illetődtek meg attól, hogy Star Warsban játszanak, bár azért az látszik, hogy nem egyformán tehetségesek (pl. Adam Driver mimikája valahol Steven Seagal és Chuck Norris között helyezkedik el), az internet új királynőjének megválasztott Daisy Ridley brit akcentusa pedig kifejezetten szexi.

A visszatérő szereplők - Harrison Ford, Carrie Fisher és Mark Hamill - szintén rutinosan teszik a dolgukat (utóbbi szóhoz sem jut...), valószínűleg szívesen bólintottak rá a felkérésre, ezzel kvázi elbúcsúzva karrierjük legfontosabb filmjétől.



Az ébredő Erő korrekt iparosmunka, de nem kiemelkedő. Lehetett volna eredetibb történetet kitalálni, kevésbé a nosztalgia-faktorra hagyatkozni, ám ne feledjük, hogy egy trilógia nyitó darabjáról van szó, másrészt magát a franchise-t is újraértelmezik, az első lépés pedig sosem könnyű. A jövőbeli filmek gyarapodó számával remélhetőleg a minőség is emelkedni fog, bár nyilván be fog csúszni néhány kevésbé sikerültebb darab is.
Minden gyengesége ellenére az új film azért nagyon látványos, hozza a kötelezőt, méltó a Star Wars névhez, de azért menni fog ez ennél jobban is.