Mr. Holmes

Noha napjaink átlagnézője hajlamos Sir Ian McKellenre kizárólag Gandalfként (esetleg Mangnetoként) gondolni, a brit színészlegenda filmes karrierje az 1960-as évek közepén indult. Több évtizednyi színház és tévé után kezdték el Hollywoodba is hívni, ahol például a Halált játszotta Az utolsó akcióhősben, majd jött a III. Richárd, 2000-ben pedig a nagy "áttörés", az első X-Men. Azóta McKellen lubickol a népszerűségben, de nem feledkezik meg gyökereiről sem, napjainkban is vállal tévésorozatokat, és persze odahaza is dolgozik.

Nemrég egy újabb kultikus figura, Sherlock Holmes bőrébe bújt, akit ugyan a szélesebb közönség is jól ismer, sőt Robert Downey Jr-nak (és a zseniális Jeremy Brettnek, no meg Benedict Cumberbatch-nek) köszönhetően imád is, de a Bill Condon által dirigált verzió láttán valószínűleg csalódnának, így nem is tartom valószínűnek, hogy idehaza moziba kerülne; maximum egy DVD- és/vagy Blu-Ray-kiadást tartok esélyesnek.

A történet:

1947-ben a 93 éves Sherlock Holmes visszavonul vidéki házába, ahol egy özvegyasszony, Mrs. Munro és annak fia vigyáz rá.
Holmes az emlékiratait készül megírni, hogy a közvélemény ne csak a Dr. Watson által megteremtett, pipázó, vadászkalapos nyomozófigurán keresztül ismerje, ám emlékezete folyamatosan cserben hagyja, ezért nehezen megy a munka.
Roger Munro támogatása mellett fokozatosan kirajzolódik Holmes legutolsó ügye, melynek hatására végleg felhagyott a detektívmunkával, Ann Kelmot esete pedig arra készteti az idős férfit, hogy mérleget vonjon addigi életéről.

Legyünk együtt magányosak.

Habár Sherlock Holmes-ról szól a történet, nem azzal foglalkozik, hogy pl. az öreg nem bírja a visszavonultságot, és újra beveti magát egy ügybe, megoldja élete legnagyobb rejtélyét, stb.
Talán egy tisztán amerikai stúdiófilm megpróbálkozott volna hasonlóval, sőt még azt is el tudom képzelni, hogy (egy leendő franchise jegyében) kitaláltak volna egy mester-tanítvány szálat, melynek végén megtörténik egy stafétabot-átadás is.

Nos, ezekhez képest abszolút nem hagyományos Holmes-mozit láthatunk, hiszen a régi, nagy idők már elmúltak, Watson doktor, Mrs. Hudson, Mycroft Holmes és az egykori ellenfelek sem élnek, szóval nagyjából mindennel szakítottak az alkotók, amiket megszokhattunk a Conan Doyle-féle novelláktól - ezek helyett viszont egy öregember talán utolsó napjait követhetjük figyelemmel, aki már csak az emlékeinek és méheinek él.

Talán Sir Arthur Conan Doyle sem bánta volna, hogy az amerikai író, Mitch Cullin így gondolja tovább figuráját, azon belül is igyekszik bemutatni az embert a detektív mögött annak élete alkonyán, ez viszont azt vonja maga után, hogy a filmadaptáció viszonylag szűkebb réteget tud csak megszólítani, hiszen a cselekmény tökéletesen mellőzi az akciót, nincs körömlerágós feszültség, egy emlékezni próbáló aggastyánra viszont jó eséllyel nem sokan kíváncsiak.

Megvalósítás, színészek és konklúzió:

Jellemzően szépen fényképezett filmet látunk, melynek cselekménye több szálon folyik: az egyik a jelen, a második az 1910-es évek, amikor Holmes találkozik Ann Kelmottal, akiben bizonyos szempontból rokonlélekre talál, a harmadik viszont Japánban játszódik, nem sokkal a hirosimai atomtámadás után; Holmes megismerkedik egy Umezaki nevű férfival, akinek apja annak idején a brit titkosszolgálatnak dolgozott, és a nyomozó nagy csodálója volt.

Remek díszletek, kellékek és jelmezek teszik hitelesen korhűvé a jeleneteket, kellemesek a kísérőzenék, a tempó pedig ugyan kissé ráérősen, de azért folyamatosan csordogál.
Mivel számottevő izgalom nincsen, a hangsúly a karakterábrázolásra és a személyiségfejlődésre helyeződik.

Ian McKellen szokás szerint pazarul játszik; ha kell, kifogástalan angol gentleman, máskor viszont megtört vénember. Testtartásával és hanghordozásával teszi igazán élővé, de közben különbözővé is ugyanazt a karaktert, és persze nem rutinból játszik, hanem beleéléssel, amire csak ráadás a fél évszázadnyi tapasztalat.

Laura Linney szerepkörében várható az ehhez hasonló anyafigurák gyakoribbá válása, hiszen a színésznő - kissé csúnya szófordulattal élve - éppen ebben a korban van, persze ez azt is jelenti, hogy egészen újfajta területen próbálhatja ki magát és mutathatja be tehetségét.
Alakítása kiváló, csakúgy, mint Milo Parkernek, akinek játékát ugyan még fenntartásokkal kell kezelni, hiszen a kis színész még annyira fiatal, viszont érdekes karakter, tud játszani, szóval még válhat belőle valaki.


Felemás élmény ez a film. A tradicionális Sherlock Holmes-elemek elhagyása miatt egyeseknek hiányérzetük támadhat, és a "filozofálgatós" stílus sem szolgál számottevő újdonsággal, ugyanakkor a remek színészek, a korhű atmoszféra, és persze az édesbús, elmúlós hangulat miatt mindenképp érdemes megnézni.