Csontok és skalpok

Kurt Russell idén két westernnel is jelentkezik: az egyik ugye az Aljas nyolcas Quentin Tarantinotól, a másik pedig a Bone Tomahawk az elsőfilmes S. Craig Zahlertől, akiről a kutya se tudja, kicsoda.
Zahler valakit nagyon megdumálhatott a Caliber Mediánál, hogy adjanak neki pénzt vérgőzős látomása tető alá hozásához, és mivel Russell már úgyis benne volt a karakterben, hosszú haját és bajszát sem vágatta még le, egy füst alatt őt is leszerződtette.

A végeredmény... hmm... azt is mondhatnám, hogy Tarantino-epigon, mert alapvetően egy western, ami horrorba csap át meg akad néhány furcsa poén is, ám vélhetően magasabb célok vezérelhették az író-rendezőt, de hogy micsodák és mit akart ezzel az egésszel elmesélni és kifejezni, arra sehogy sem tudok rájönni.

A történet:

Bright Hope egy poros kisváros. Egy nap idegen férfi tér be a kocsmába, ám amikor a seriff ki akarja kérdezni, szökni próbál, mire golyót kap a lábába. A doktornő, Samantha O'Dwyer a börtönben éjszaka kioperálja a lövedéket, ám másnap reggel ő, a páciense és a seriffhelyettes is eltűnik. Miután megtudják, hogy valószínűleg egy kannibál horda rabolta el őket, Hunt seriff, a nő férje és még két férfi a vademberek barlangjához indul, hogy kiszabadítsák az áldozatokat, mielőtt késő lenne.

Western-horror

Lássuk be, a westernt általában nem lehet normálisan mással vegyíteni, mert annyira önálló műfaj - a rendezők viszont évtizedek óta rendületlenül próbálkoznak, mégsem ment nekik scifivel (pl. Vadiúj vadnyugat, Cowboyok és űrlények), komédiával (pl. Hogyan rohanj a veszTEDbe), és nem ment horrorral sem (pl. Rémjárók).
Mondjuk, az kétségtelen, hogy western-környezetbe helyezni valamilyen furcsaságot vagy borzalmat érdekes helyzeteket teremthet, hiszen az ilyenekre egészen máshogy reagál a XIX. sz. végi ember, mint a modern kor szülötte, valamiért mégsem sülnek el túl jól ezek a produkciók. Kivételek persze mindig vannak (pl. Maverick, Firefly), de ezek inkább csak ritka véletlenek, mert van bennük valami plusz, ami többé teszi őket.

Na, ehhez képest S. Craig Zahler halálosan komolyan gondolta, hogy ő bizony a slasher horrort fogja keverni a westernnel, bár az rejtély, minek, hiszen a kettőnek kábé annyi köze van egymáshoz, mint a tapírnak a részecskegyorsítóhoz.

Megvalósítás, színészek és konklúzió:

Független, kvázi kis költségvetésű produkcióhoz képest igen szépen van fényképezve a film, le a kalappal Benji Bakshi előtt; főleg az éjszakai jelenetek vannak remekül világítva.

Összesen talán két helyen hallani némi zenét, máskülönben a több mint két órás filmben csak atmoszféra és dialógok hallhatók.
És ezzel rögtön meg is érkeztünk a legnagyobb problémához: az iszonyú aránytalansághoz, a cselekménynek ugyanis nagyjából csak 20-30%-át teszi ki az, hogy a szereplők ráakadnak a kannibálokra és igyekeznek kiszabadítani az elhurcolt embereket, amíg viszont eddig eljutunk, lényegében nem történik más, csak az, amit a legjobban Randal szavaival lehet kifejezni a Shop Stop 2-ből: baktatnak.
De tényleg, egy eléggé elnyújtott expozícióban megismerjük a főbb figurákat és a köztük lévő viszonyokat, aztán jön a megoldandó konfliktus, vagyis az emberrablás, utána pedig négyen útra kelnek, és csak mennek, mennek, mennek és mennek... előbb lóháton, aztán gyalog. Csak mennek és mennek több mint egy óra hosszat, de van az másfél is, ezalatt pedig szó szerint nem történik semmi más.

Azt ugyan nem állítom, hogy az ember ültében elaludna az unalomtól, de azért azt a kevéske cselekményt gond nélkül bele lehetett volna zsúfolni 90 percbe is.

A véresebb, érdekesebb, izgalmasabb, mozgalmasabb részek a film utolsó negyedében vannak, láthatunk például egy skalpolást és egy ember kettévágását, bár ezek sem olyanok, hogy a néző azonnal hányózacskóért nyúlna.

Nagyjából érthetetlen, hogy Kurt Russell miért írt alá ehhez a filmhez, hiszen számottevő gázsira nem számíthatott, de művészi szempontokat, színészi kihívást is kár lenne keresni, hiszen azok nincsenek.
Alakítása mindenesetre korrekt, ráadásul a Tombstone - A halott város óta jól áll a kezében a Colt és a Winchester.

A többi színésszel, Patrick Wilsonnal, Matthew Foxszal és Richard Jenkinsszel is hasonló a helyzet, Lili Simmonsnak viszont a tévésorozatok után kiugrási lehetőség lehet a film, bár ezt talán én sem gondolom komolyan.
A lényeg, hogy "ahhoz képest" valamennyien jól játszanak, szóval nem kell holmi Asylumos szintet várni.
Néhány mondat erejéig Sean Youngot is láthatjuk, bár ember legyen a talpán, aki felismeri.


Általában véve intelligens embernek tartom magam, elég sok filmet láttam, szóval bőven akad összehasonlítási alapom, de esküszöm, nem tudom hová rakni a Bone Tomahawkot. Bárhogy is töröm a fejem, képtelen vagyok rájönni, mit akart Zahler ezzel a furcsa történettel. Próbáltam behelyettesíteni a cselekmény konkrétumait, valamilyen mitologikus történettel összeilleszteni, de nem ment.
A férfiak közötti viszony alakulása, a feleségéért minden kockázatot sérülten is vállaló hős férj... csak találgatni tudok, mi lehetett a cél.