Agymanók

A Pixar megint megcsinálta. Az Agymanókkal már a sokadik kassza- és közönségsikerét pipálja ki, és ezúttal sem ok nélkül. Jó, a spanyolviaszt továbbra sem találta föl (mint ahogy pl. a Wall-E-val, vagy a Fel!-lel sem tette), mégis elmondható, hogy napjaink legjobb hollywoodi animációs filmjeit az ugráló lámpácskás stúdiónak köszönhetjük, és bizony, az anyavállalat Disney csak utána következik.

Habár a fél világ imádja a Pixar-műveket, attól még amerikai szórakoztatóipari termékekről van szó, melyek legyenek akármennyire kreatívak, mégis meghatározott keretek között készülnek, vagyis a cselekményvezetés, a figurák, a fordulatok, a konfliktusok és persze a hepiend is nagyon hasonlóak. Szerencsére azért vannak olyan apróságok, melyek képesek enyhíteni, feledtetni a futószalag-hatást, az Agymanók esetében ez pedig a zseniális alapötletben rejlik.

A történet: 

Az elme nem más, mint egy bonyolult gyár. Harag, Undor, Derű, Majré és Bánat egy vezérlőpulttal irányítják az érzéseket és cselekedeteket, melyek az üzembe érkező emlékeket formálják.
Egy minnesotai család San Franciscóba költözik, és a 11 éves kislánynak, Riley-nak meg kell birkóznia a beilleszkedés nehézségeivel, a régi környezet és barátok elvesztésével.
Amikor Bánat véletlenül szomorúvá változtatja Riley egyik örömteli emlékét, Derű megpróbálja kijavítani, mielőtt az beépülne a főemlékek közé, ám vitájuk során véletlenül elvesznek Riley memóriájának útvesztőiben - eközben pedig elkezdenek leállni a lány Személyiség szigetei.
Derűnek és Bánatnak össze kell fognia, hogy visszajusson a Fejhadiszállásba és helyreállítsák "gazdájuk" korábbi személyiségét, mielőtt az visszafordíthatatlan károkat szenvedne a Központban maradt Undor és Majré, de főleg Harag miatt.

Örö é bódottá

Nincs öröm bánat nélkül. Az egyik nem létezhet a másik hiányában, hiszen ahhoz, hogy valaminek örüljünk, előtte szükségszerűen szomorúnak kell lennünk, ugyanakkor előbb-utóbb minden jó dolog véget ér, viszont örökké sem eshet.
Ez egy végtelenül váltakozó folyamat, akár a fény és az árnyék. Egyik sem tud felülkerekedni a másikon, mert egymásból valók és egymásba térnek vissza újra és újra.
Változások örök sorozata, periodikusan ismétlődő hullámvölgyekkel és -csúcsokkal, de ugyanez vonatkozik a többi érzelemre is, melyek egymásból fakadnak, egymásba térnek vissza, és együttesen alakítják személyiségünket, tetteinket, ezáltal pedig az egész életünket.

Leírva és/vagy megfilmesítve sokszor demagógnak tűnhet, ám az Agymanók megmutatja, hogy van mód mindezt kevésbé szájbarágósan megtanítani a legkisebbeknek.
Noha némi szülői magyarázat elkelhet itt-ott, Derű és Bánat kalandjai - amellett, hogy minden korosztály számára egyformán szórakoztató kikapcsolódást nyújt - tanulságos, kedves, szellemes, és bár sok dramaturgiai momentuma ismerős lehet más filmekből, végső soron intelligens módon, a kis nézőket is komolyan véve mutat be egy roppant jópofa pszichológiai analízist, amihez foghatóval még nem igazán lehetett találkozni az Álomgyár termékei között.

Megvalósítás és konklúzió:

Bár egyesek szerint az Agymanók ötletét a Nōnai Poison Berry című japán mangából lopták kölcsönözték, megegyezhetünk abban, hogy bárki is találta ki, parádés ideáról van szó, ami éppen az a fajta "táptalaj", amire a kreatív Pixar-csapatnak szüksége lehet.

A technikai megvalósítás, a cselekmény és a karakterek kidolgozottsága mind-mind hozza a szokásos magas színvonalat (persze azért bizonyos amerikai határokon belül), ez alapján pedig itt és most kijelentem, hogy - amennyiben a Disney vagy a DreamWorks nem villant addig valami rendkívülit - az Agymanók biztos győztesnek számíthat a következő Oscar-gálán.

A figurák eredeti szinkronjai között hallható többek között Amy Poehler, Phyllis Smith, Richard Kind, Diane Lane, Kyle MacLachlan, Frank Oz és Flea (igen, a RHCP basszere).


A Pixar továbbra is üstökösként ragyog Hollywood animációs egén, és bár a többi stúdióhoz hasonlóan ő sem igen hagyja el a járt utat a járatlanért, újra és újra bebizonyítja, hogy saját területén egyértelműen a legjobb.
Kiváló vizuális és verbális gegek, vicces fő- és mellékszereplők, megszívlelendő mondanivaló, és korosztálytól független szórakoztatás.