Egy újabb, nagyon hangulatos film Spanyolországból, ami - nem csak nálunk - talán azért számíthat az átlagosnál kicsit nagyobb figyelemre, mert sokban hasonlít A törvény nevében című krimisorozatra. Gyaníthatóan azért is hozták be a magyar mozikba, hogy meglovagolja a Matthew McConaughey és Woody Harrelson által keltett hullámot, bár kétségtelen, hogy "saját jogon" is jól teljesít.
Spanyolország, 1980. Franco tábornok már nincs hatalmon, az ország átmenti, bizonytalan állapotban van. Két madridi rendőr, Pedro és Juan érkezik egy isten háta mögötti, déli településre, ahol két eltűnt lány holttestét találták meg a lápon. A nyomozás során kiderül, hogy sorozatgyilkosságról van szó, és az elkövető már évek óta tevékenykedik az erősen elmaradott térségben.
Az egymástól alapvetően különböző zsaruknak félre kell tenniük ellentéteiket, ha kézre akarják keríteni a tettest, ám a múlt és jelen elől egyikük sem tud elbújni.
True Spanish Detective
Nem tudom, mennyire van szó nagy szellemek találkozásáról vagy tudatos lopásról ihletmerítésről, de előbbit tartom valószínűbbnek, hiszen a "két rendőr nyomoz egy (sorozat)gyilkos után"-típusú mozik olyannyira alapvetőek Hollywood és a világ filmgyártásában, mint Michael Bay-nél a robbanások.
Nyilván nem a Halálos fegyver-széria vagy a Hetedik találta fel a spanyolviaszt (höhö), hiszen jóval korábban is készültek hasonló produkciók, A törvény nevében azonban nyomasztó atmoszférájával és remek színészeivel kétségkívül új lendületet adott a műfajnak, ezt pedig mindenképp érdemes utánozni, vagy éppen a saját szájíz szerint átalakítani.
Alberto Rodríguez pontosan ezt tette: nála a két madridi zsaru csak a felszín, a lényeg azonban a tipikus történelmi háttérben rejlik, amelyben benne kellett élni ahhoz, hogy az ember igazán megértse.
A gondolkodásmód és az életérzés a lényeg, a külsőségek pedig a ráadás (autók, ruhák, frizurák, használati tárgyak, zenék stb.).
A mai modern Spanyolországot látva nehéz elképzelni, hogy néhány évtizede milyen problémákkal küszködött, és bár gondokkal-bajokkal manapság is derekasan el van látva (munkanélküliség, korrupció stb.), azért köszöni szépen, jól elvan, a válság ellenére is az EU és az IMF egyik legerősebb gazdasága, viszont tény, hogy az idáig vezető út igencsak rögös és véres volt, aminek hatása még napjainkban is érezhető.
Megvalósítás, színészek és konklúzió:
Nem túl gyors, de azért nem is csigalassú a tempó, nincsenek üresjáratok, megakadások, a cselekmény folyamatosan zajlik.
Hallhatunk néhány korabeli diszkóslágert, ezek mellett van írt filmzene is, ami eléggé borongós, ergo kellemesen aláfesti a vásznon/képernyőn látottakat.
A fényképezés szép, az okkeres/homoksárga színek az uralkodóak. Sok a tájkép, melyek üressége és egyhangúsága fokozza a hangulatot, de meg kell említeni a szinte teljesen függőleges óriástotálokat is, melyek felülnézetből mutatják a végtelen mocsárvidéket. Ezeknek természetesen, amellett, hogy szürreális hatással bírnak és persze technikai bravúr, dramaturgiai funkciójuk is van.
A színészek átlagosan jók, játékuk nem az a tipikus spanyol temperamentumos, amit a déliektől elvárnánk, tehát senki nem hadar vagy gesztikulál őrült módjára. A főbb szerepekben Javier Gutiérrezt, Raúl Arévalót, María Varodot és Jesús Castrót láthatjuk.
Bár sok újdonsággal nem szolgál és a műfajt sem reformálja meg radikálisan, a hangulata és jellegzetes történelmi kulisszái miatt mindenképp érdemes megnézni Alberto Rodríguez filmjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése