Carl Sagan: Kozmosz

Carl Sagan neve sokaknak csenghet ismerősen, ha máshonnan nem, hát a Kapcsolat című filmből, amely az ő regénye alapján készült.

Sagan csillagász és asztrobiológus volt, egyetemi professzor, NASA-kutató, emellett pedig elkötelezett ismeretterjesztő. Isaac Asimov, Arthur C. Clarke, Seth Shostak, Lawrence M. Krauss, Neil deGrasse Tyson mellett ő az űrkutatás egyik legismertebb "celebje", amit annak köszönhetett, hogy rendkívül magával ragadó stílusával és közvetlen személyiségével bárkiben fel tudta kelteni az érdeklődést a téma iránt, és a laikusok számára is tökéletesen érthető módon tudott magyarázni galaxisokról, kvazárokról és fekete lyukakról.

Sagan közelebb hozta a csillagászatot az átlagemberekhez, ezek után pedig tényleg csak találgatni lehet, hogy az 1980-ban készült kultikus tévésorozatának hatására hány fiatal döntötte el, hogy tudományos pályára lép.

Személyes utazás

 

A 13 részből álló széria elsődlegesen az űrrel foglalkozik, az ősrobbanással, a galaxisok, csillagok és bolygók keletkezésével, az élet kialakulásával, továbbá a tudomány fejlődésével.
Mindez igen könnyen válhatott volna túlontúl szárazzá és unalmassá, ám Sagan új megközelítési módot talált ki: "önmagát" játszva, saját élményeit, véleményét is beleszőve a narrációba, nem is igazán előad, sokkal inkább mesél a kozmoszról és annak csodáiról, furcsaságairól, na meg arról a hosszú útról, amit a földi tudomány bejárt, amióta az első kíváncsi ősember felpillantott a csillagos égboltra és elgondolkodott, hogy mik lehetnek azok a fényes pontok odafönt.
Nem túlzás tehát a sorozat alcíme, hiszen valóban egy erősen személyes jellegű és indíttatású produkcióról van szó.

Sagan aprólékosan végigveszi a tudomány fejlődését az ókortól napjainkig, nem palástolva a komoly visszalépéseket, melyek sok esetben vallási meggyőződés eredményei voltak, például amikor eretnekséggel vádoltak tudósokat és tanaik visszavonására kényszerítették őket, ha pedig erre nem voltak hajlandóak, börtön, vagy kivégzés várt rájuk. És nem, ilyen esetek nem csak a "sötét középkorban" fordultak elő.

Központi fontossággal bír az a tétel, miszerint a tudománynak tekintélytől függetlenül kell haladnia, vagyis nem kötelező elfogadni semmilyen elméletet csak azért, mert azt XY előkelő, nagy tisztelet övezte stb. tudós mondta, és ezért tanainak megkérdőjelezése, netán a nyilvánvaló tévedések felfedése elfogadhatatlan. Ha ez így volna, talán még mindig a geocentrikus világkép volna uralkodó.

Sagan éles határvonalat húz a tudomány és a vallás közé, de megkapják a magukét az olyan - szerinte - áltudományok is, mint például az asztrológia, ugyanakkor ezek nem öncélúan lenéző kritikák, hiszen mindnek megvan a maga logikus és szükségszerű helye az emberi gondolkodás alakulásában.
Egyre inkább felváltják a konkrét bizonyítékok, kimutatható eredmények, tények a korábbi, évszázadokra berögzült hiedelmeket, amikor az ember megfelelő technológia és/vagy ismeretek hiánya mellett próbált válaszokat találni a felmerülő kérdésekre.

Megvalósítás és konklúzió:

Az egyes epizódok mintegy 60 percnyi hosszúságúak, melyek mai szemmel nézve kissé hosszúak, tekintve, hogy napjaink átlagos ismeretterjesztő sorozatainak részei jellemzően 47 percesek.
Unalmasságnak persze nincs nyoma, és túl töménnyé sem válik, ellenben Sagan olykor nagyon elmegy a kiskertbe, vagyis túlságosan sokat elidőzik valami kevésbé lényeges dolog magyarázatával, a történelmi háttér és korszak bemutatásával stb. Ezeket manapság egész biztosan rövidebbre húznák, és nem csak a reklámidő miatt, hanem mert nem kapcsolódnak annyira szorosan a tárgyhoz.

Látszik, hogy közel negyven éve készült a sorozat, ez visszaköszön a tempón és ritmuson, a fényképezésen és persze a vizuális effektusokon is (nem beszélve a ruhákról, frizurákról).

Persze a trükkök a maguk korában forradalmiak voltak, van például virtuális díszlet és sok számítógépes animáció, ám a modern ismeretterjesztő filmek látványához szokott szemnek bizony már furcsa ilyeneket látni.

Itt kell még hozzátenni, hogy nem csak a külsőségek, de az elhangzó információk fölött is eljárt kicsit az idő, hiszen ma már sok olyan tudományos áttörésnek, vagy csillagászati eseménynek vagyunk birtokában, melyek e sorozat készítésekor még ismeretlenek voltak (pl. a Shoemaker-Levy-üstökös becsapódása a Jupiterbe).

Érdemes megemlíteni a dramatizált jeleneteket is, melyekben pl. a XVII. századi Hollandia, Johannes Kepler vagy Tycho Brahe kel életre stb. 


Az epizódok visszatérő zenei témái között több Vangelis-kompozíció is hallható.


Noha az eltelt évtizedek során a tudomány és a filmtechnika óriás lépésekkel haladt előre, emiatt pedig óhatatlanul elavultak a sorozat külsőségei és információi, nem vitás, hogy napjaink hasonló produkciói nem jöhettek volna létre Sagan úttörő vállalkozása nélkül.
A Kozmosz vitán felül minden idők egyik legjobb tudományos ismeretterjesztő szériája, amely emberek millióival ismertette és kedveltette meg a csillagászatot és az asztrofizikát, és még ma is ugyanúgy képes lekötni a nézőket, gondolatokat ébreszteni bennük, szélesíteni a látókörüket, mint 1980-ban.