Az Igazság Ligája: Istenek és szörnyek

Míg a Marvel főleg a mozikban, élőszereplős filmekkel hódít, addig a DC a videós fronton, animációban teljesít jól. Mennyiség tekintetében feltétlenül utóbbi vezet, szóval az egyensúly megvan, viszont erről az átlagember mit sem tud, csak azt szajkózza, hogy a DC mennyire nincs a kanyarban sem a Marvelhez képest.

Nos, amíg a bizonyítási lehetőségek, vagyis a Batman v Superman: Dawn of Justice és a Suicide Squad mozikba kerülnek, még kell aludnunk párat, addig viszont itt a legújabb rajzfilm, melyben a DC-istálló legrégebbi és legismertebb figurái a főszereplők. Vagy mégsem?

A történet:

 

Egy alternatív világban az Igazság Ligájának csak három tagja van: Batman, Superman és Wonder Woman.
A csapat módszerei erősen vitathatóak: akció közben nem különösebben figyelnek a járulékos károkra, nem működnek együtt a hatóságokkal, gyakran végeznek az elkapott bűnözőkkel, emellett pedig önmagukra felsőbbrendűként tekintenek, akiknek joguk van uralkodni az egyszerű emberek fölött.
A Liga, ha lehet, még inkább az általános közutálat tárgyává válik, amikor különös páncélt viselő, robajcsöveken át közlekedő alakok ismert tudósokat kezdenek megölni - pl. Ray Palmert és Victor Fries-t -, a nyomok alapján pedig Batman, Superman és Wonder Woman a tettes.
A három anti-hős hamarosan rájön, hogy a nevükben gyilkolnak, ezért nyomozásba kezdenek, hogy megtalálják a valódi elkövetőket, ám egyre szorítja őket az idő, mert az USA kormánya végső támadásra készül ellenük.

Megvalósítás és konklúzió:

A DC csavart egy nagyot a megszokott dolgain, így fordulhatott elő, hogy a film kedvéért radikálisan átírta legismertebb szereplőinek eredettörténetét: Superman biológiai apja Zod tábornok, földi szülei pedig illegális mexikói bevándorlók, akik az Hernan Guerra nevet adták neki.

Batman, vagyis Kirk Langstrom, egy balul sikerült egyetemi kísérlet következtében vámpírrá változott, emiatt sokszor nem tudja legyőzni a késztetést, hogy kiszívja az elkapott bűnözők vérét.

Wonder Woman valódi neve Bekka, egy Új isten, az Apocalypse-ről származó Orion özvegye, de a Földre jött, miután nagyapja, Főatya és a többi isten közvetlenül az esküvő után lemészárolta a férjét, a Sötétség urát, és az egész násznépet.


Ha valaki ismeri a híres-hírhedt Krízis-sorozatot (röviden: a DC Comics egyik legmeghatározóbb vállalkozása volt), az biztos nem csodálkozik azon, hogy ennyire megváltoztak a figurák, hiszen nem egy példa volt már hasonlóra az elmúlt években-évtizedekben, viszont aki kevésbé járatos az amerikai képregénytörténetben, talán szintén nem bánja, hogy a klasszikusok klasszikusai teljesen máshogy néznek ki, más a származásuk, és persze közük nincs a megszokott karakterükhöz.

Ez a momentum az átlagosnál érdekesebbé teszi a cselekményt, más kérdés persze, mennyire került összhangba a sztori a módosított szereplőkkel. Nos, annyira nem, hogy egy radikálisan újszerű produkció kerekedjen ki belőle, de azért a DC/Warner hozta a tőle elvárható nívót.

Az alapkonfliktus a változtatások ellenére sem mondható újdonságnak: a három főszereplőnek be kell bizonyítania az ártatlanságát, miközben a hatóságok le akarják vadászni őket, a drámai feszültséget pedig az adja, hogy a nézők tudják, hogy nem Superman, Batman és Wonder Woman a felelős a gyilkosságokért, ezért aztán izgatottan figyelik, hogy sikerül-e elkapni a valódi tetteseket és addig mi történik a főhősökkel.
Ez egy meglehetősen egyszerű dramaturgiai szerkezet, sok filmben sütötték már el, és bár működik, 2015-ben egyáltalán nem jelent újdonságot.

A flashbackek, melyekben megismerjük a három főszereplő hátterét, nem épp a legjobb helyen vannak a történetben, kissé ki is lógnak a cselekmény fő sodrából, ráadásul csak a Kirk Langstormot érintő az igazán fontos, a többi inkább érdekesség, bár kétségtelen, hogy jobban megérthetők így a karakterek motivációi és a világhoz való viszonyuk.

Az utóbbi évek véresebb stílusa most is megvan, sőt talán itt "sikerült" a legerőszakosabbra, ami persze nem baj, mert a sima 12-es tartalmak könnyen unalmassá válhatnak a sok gyerekbarát kompromisszum miatt.


Alapvetően nem kiemelkedő a legújabb JL-film, legalábbis a múltban volt már nem egy ötletesebbre vagy érdekesebbre kitalált és megírt produkció, de azért ujjgyakorlatnak az Istenek és szörnyek is bőven megteszi, nem jelent visszalépést a korábbiakhoz képest.
Még egy viszonylag váratlan csavart is sikerült a történetbe belecsempészni, amikor kiderül, ki áll az emberölések mögött, igaz, azért ez sem egy Közönséges bűnözők-szintű mindfuck, mégis átlagosan korrekt megoldás.

Mindenképp érdemes a filmhez kapcsolódóan megnézni a Chronicles alcímű websorozatot is, melyből eddig három rész készült el.