Terminátor: Genesis

Őszintén szólva, az utóbbi idők agyonhype-olt, de sajnos lepkefing-halványságú szuperfilmjeinek ismeretében - pl. A galaxis őrzői, Jurassic World, Godzilla - nem sok reményt fűztem a Genesishez.

Hollywoodban egy ideje az a szokás, hogy a blockbustereknek szánt filmeket úgy teletömik sztárokkal és CGI-jal, hogy majd' szétreped tőlük az IMAX 3D, csakhogy mindeközben forgatókönyvre már nem költenek.

Jó, értem én, hogy aki moziba jár, az kikapcsolódni és szórakozni akar a pénzéért, és csak minimális (?) igénye van bármiféle értelemre vagy eredetiségre, viszont a kommersz tömegtermelést is lehet normálisan csinálni, mindössze komolyan kell venni az adott produkciót. A Terminátor: Genezis határozottan ebbe a kategóriába tartozik.

A történet:

A Skynet és a gépek az emberiség létét fenyegetik, ám a John Connor vezette ellenállás makacsul kitart és már a végső győzelem küszöbén áll, amikor a szuperszámítógép visszaküld egy terminátort a múltba, hogy végezzen Sarah Connorral, így John soha ne születhessen meg. Erre válaszul az emberek is visszaküldenek egy önkéntest, Kyle Reese-t, hogy védelmezze a nőt, ám az idő-áthelyezés pillanatában valaki megtámadja John Connort, ennek következtében pedig módosul az idővonal, így amikor a T-800-as felbukkan az 1984-es Los Angelesben, már várnak rá.
A szintén megérkező Kyle Reese megdöbbenve tapasztalja, hogy Sarah Connor egyáltalán nem az a riadt pincérnőcske, akinek addig hitte, sőt nincs is egyedül, "apja" ugyanis már 9 éves kora óta készíti fel az Ítélet napjára, amiről viszont kiderül, hogy nem 1997-ben következik be, hanem 20 évvel később - és érthetetlen módon erről Reese-nek gyerekkori emlékei is vannak.
Hogy megakadályozzák az emberiség pusztulását, a csapatnak 2017-be kell jutnia, ám valaki ott már számít az érkezésükre.

Nincs végzet...

A történet betűre pontosan ott kezdődik, ahol a T2 is indult volna, csak pénz hiányában nem forgatták le: a Skynet időgépében, ahonnan az első halálosztó útnak indult a múltba.
Ez alapján egy újabb rókabőr (élő szövet...)-lehúzásnak is lehetne gondolni a Genesist, ám amikor jön az idősíkos csavar (ráadásul nem is egyszer), minden, amit addig A terminátorban és a Terminátor 2-ben láttunk, a feje tetejére áll - de jó értelemben.

Azt nem állítom, hogy a történet felérne mondjuk egy Birdmannel, és nyilván a legjobb forgatókönyv Oscarjára sem lesz esélyes, ám ettől még több újdonsággal, érdekességgel és váratlan fordulattal szolgál, ami önmagában elég ahhoz, hogy az átlag fölé emelkedjen.

A két író bátran, de ami sokkal fontosabb: kellő hozzáértéssel nyúlt James Cameron művéhez, ami azt eredményezte, hogy nem csupán az ismert karakterek kerülnek elő, hanem minden korábbi esemény értelmesen tovább van gondolva, sok utalás vagy apró momentum kerül új megvilágításba, ezt pedig egy olyan ötlet koronázza meg, ami simán felér azzal, amikor Cameron pozitív hőst faragott az első rész gyilkos robotjából.

Megvalósítás, színészek és konklúzió:

Túlzás volna azt mondani, hogy ugyanolyan erős Terminátor-fíling lengené be a produkciót, mint 1984-ben és '92-ben, de az iszonyú harmadik, és a korrekt negyedik rész után nincs okunk panaszra (ráadásul a Genesisnek semmi, de semmi köze nincs A gépek lázadásához és a Megváltáshoz, azokkal semmilyen kontinuitásban nem áll).

Az operatőri munka sokban hasonlít az első és második filmre, több jelenet is snittről snittre megegyezik a nagy elődökkel (lásd pl. a kukásautót, a punkokat, a Nike-cipőt stb.), felcsendül a híres ta-dam-damm-da-damm is, szóval általánosságban elmondható, hogy Alan Taylor rendező ügyesen felmondta a Terminátor-házifeladatot T-1000-sel, tűzből kiemelkedő fémvázzal és I'll be back.-kel együtt, eközben kiegészítette a napjainkban elvárható pazar látvánnyal, és még némi humort is hozzátett, ami ugyan kissé furán hat egy kemény akciófilmben, mégis működik (mert nincs sok belőle), és persze közkedvelt színészeket választott ki a főbb szerepekre, nem beszélve az Osztrák tölgyről, aki nélkül egyszerűen nincs Terminátor.

67 év ide, ráncok oda, Schwarzeneggerben még bőven van annyi kraft, hogy újból eljátssza karrierje leghíresebb figuráját, noha azért szemmel láthatóan már kevesebb gőzzel, mint egykoron, ám ez nem is akkora baj, hiszen most mások a főhősök, Arnold pedig nem telepszik sem rájuk, sem a történetre, és szerencsére a rendező sem akarta erőltetni a jelenlétét.

Mivel Taylor több Trónok harca-epizódot is rendezett, nem meglepő Emilia Clarke szereplése Sarah Connorként. A GoT-t nem nézem, ezért ez volt az első alkalom, hogy Clarke-ot játszani láttam, ez alapján pedig azt mondom, hogy nem kiemelkedő képességű, de tehetséges színész; nem ripacskodik, nem mórikálja magát, egész csinos és jól áll a kezében a gépfegyver.

f

Jason Clarke hozza a tőle elvárható magas szintet, és Jai Courtney sem okoz csalódást (bár számomra ő már bizonyított a Spartacusban).
Egy kisebb mellékszerepben J.K. Simmons is feltűnik, de a szemfülesek a Dr. Who-s Matt Smith-t is kiszúrhatják.


Igen, ez a Terminátor már egy frissített verzió, ami lefújta a port a klasszikus előzményekről, hogy napjaink reboot/remake-őrületében új életet leheljen a Halálosztó-franchise-ba, és megismertesse-megkedveltesse a karaktert egy új, fiatalabb közönséggel, akik szemében James Cameron filmjei talán már csak ódivatú filmkövületek.
Komoly mélységeket és emberi drámákat persze fölösleges keresni a történetben, ám a sok hasonló, többnyire üresen kongó, mégis bődületes kasszasikereknek bizonyuló produkció között a Genesis ritka madár, mert nem csak megpróbál, de tud is eredeti lenni.