A csodálatos Pókember 2.

Nincs szükség a Disney beleszólására ahhoz, ha valaki Marvel-adaptációt akar készíteni, hiszen az egércég nem az összes képregényszereplő filmes joga felett rendelkezik. A hálószövő például a Sonynál van, és 2002-ben le is forgattak egy korrekt, de valahogy mégsem az igazi filmet. Sam Raimi és Tobey Maguire kollaborációja végül trilógiává bővült, ám a folytatásonként csökkenő színvonal, a fanyalgó kritikák, és az egyre csalódottabb rajongók miatt a cég reboot-projektbe fogott, ennek eredménye lett az egyszerűen csak A csodálatos Pókemberre keresztelt új film 2012-ben, ami helyből jobban sikerült, mint a három korábbi mozi együttvéve, és bár a melegvizet közel sem találta fel, nagyon kellemes bevételeket produkált (több mint 700 millió dollárt), így a folytatás borítékolható volt. Röviden: megérte a várakozás.

A holnap határa

Doug Liman, a rángatózó kamera (újra)feltalálója, és az elmúlt évek egyik legkedveltebb akciófilm-rendezője (Bourne-sorozat, Mr. és Mrs. Smith, Hipervándor) Brad Pitt vagy Matt Damon után ezúttal is egy nagy sztárral fogott össze, ennek eredménye pedig egy egész érdekes alaptörténettel bíró sci-fi-akció lett, amelyről sokaknak valószínűleg az Idétlen időkig jut eszébe, ahol a főhős szintén állandóan ugyanazt a napot élte újra. A két film közötti hasonlóság azonban itt véget is ér.

A rajtaütés 2.

Néhány éve nagy meglepetés volt A rajtütés című indonéz akciómozi, amely átszámítva alig 1 millió dollárból készült, ehhez képest majdnem a tízszeresét (!) profitálta, és bár gyanúsan hasonló sztorija volt, mint a Dreddnek, ez nem jelentett akadályt, hogy végigtarolja a világot. A nagy sikerre való tekintettel nemrég elkészült a folytatás, de egy harmadik rész is tervbe van véve, sőt egy remake-re is számítani lehet, elmondható tehát, hogy Gareth Evans író-rendező nagyon belenyúlt a tutiba. Ám ahogy az lenni szokott, ha egy recept az adott körülmények között beválik, az másodszorra már nem biztos, hogy ugyanúgy működni fog. Noha az eddigi visszajelzések hajlamosak szuperlatívuszokban beszélni A rajtaütés 2.-ről (az ausztrál plakátra pl. egyenesen azt írták, hogy "Minden idők legjobb akciófilmje"), az imdb-n meg 8,8 csillagon áll, a valóság közel sem ennyire rózsás.

Godzilla (2014)

Nem tudom, mennyire számít dicséretnek, avagy fikázásnak, hogy Roland Emmerich 1998-as adaptációja jobb lett, mint Gareth Edwards filmje...
Mindkét mozi esetében azonos, hogy a látványra vannak kihegyezve, a cselekmény nyomokban történetet is tartalmaz, két zúzás közé pedig belefért némi sablonhalmaz (karakterek, fordulatok, befejezés), és mindez működik is. A gond sokkal inkább az, hogy a német rendező - szerintem ahhoz képest egész jó - filmje ezelőtt 16 évvel készült, viszont az a tény, hogy napjainkban is nettó ugyanolyan amerikai filmet forgatnak Japán leghíresebb szörnyéről, felettébb gáz. Több mint másfél évtized alatt én kicsit több fejlődést vártam volna, és egyáltalán nem a digitális effektusokra gondolok, hiszen természetes, hogy e téren hatalmas a különbség, de forgatókönyv szempontjából szerintem a '98-as Godzilla simán lenyomja 2014-es társát, holott egyáltalán nem volt akkora eresztés - viszont jók voltak benne a nem túl tolakodó, de a feszültséget kellően enyhítő poénok, akadtak jópofa, jobban-kevésbé karikírozott figurák (pl. az operatőrsrác, a francia titkosügynök, a polgármester stb.), szóval szinte tökéletes popkorn-mozi volt, amiben ráadásul még - szerintem véletlenül - némi értelmes mondanivaló is felütötte a fejét.
Ehhez képest a legújabb Godzilla... khm... kissé más.

Star Wars - Áramlatok

Nagyot ugrott a Szukits kiadó Star Wars-sorozatának kronológiája, hiszen az elmúlt időszakban jellemzően a Régi Köztársaság (pl. Revan) és a Klónháború (pl. Tűzharc) idején játszódó történetei után most hirtelen Yavin után több mint 40 évvel járunk, abban a korban, amikor pl. a Thrawn-trilógia eseményei is már történelemnek számítanak.

Szél támad

Miyazaki munkásságáról
ide kattintva olvashatsz bővebben.

Hayao Miyazaki már többször bejelentette visszavonulását, de aztán mindig visszatért. Legújabb filmje, a Szél támad, úgy tűnik, valóban a búcsút jelenti, bár remélem, hogy a 73 éves Mestert ismét megihleti majd valami a jövőben, amiről filmet készíthet, de ha mégsem, az öröksége akkor is megmarad.

Az élet habzsolva jó

Emlékszünk még A nyár királyai című filmre? Na, a téma némely tekintetben hasonló, viszont szerintem ez jobb, ugyanakkor furcsa módon ezt a kedves kis mozit eddig nem mutatták be a hazai filmszínházak, és persze DVD-n sem jelent meg. Ha a Királyokat alkalmasnak találták forgalmazásra, akkor ezt vajon miért nem? Pedig ez is megjárta ám a Sundance-t, díjat is nyert, a külföldi közönség és a kritikusok is kedvelik... na, mindegy, a magyar forgalmazók útjai még mindig kiismerhetetlenek.

Star Wars - A megtévesztés leple

James Luceno regénye a Baljós árnyak közvetlen előzménye, röviddel annak a története előtt játszódik.

Egyre aggasztóbb jelek utalnak arra, hogy a Köztársaság komoly válságba került. A szenátorok csak a saját zsebüket tömködik, a korrupció, a burjánzó bürokrácia, a kapzsiság és a széthúzás az egész Magban, Középső és Külső Gyűrűben érzékelhető. A mohó Kereskedelmi Szövetség gátlástalan uralmát megfékezendő, Valorum főkancellár a szabadkereskedelmi zónák megadóztatását tervezi, a Nebula Front nevű terrorista-szervezet viszont még ennél is tovább akar menni, és végleg el akarja törölni az óriási konzorciumot. Egy milliárdos rablás, egy csaknem sikeres merénylet, politikai játszmák, pénzmosás és megvesztegetés gyanúja... ez csak néhány, amit a háttérből irányít egy titokzatos, csuklyás alak, aki kizárólag hologramok formájában kommunikál, célja pedig a hanyatlás felgyorsítása.

Wadjda

Szaúd-Arábia első női rendezőjének, Haifaa Al-Mansournak a debütáló játékfilmje nem feltétlenül technikai szempontból jobb, mint egy átlagos alkotás, de van egy igen egyszerű és prózai oka is: a hölgynek volt mondanivalója és van is tehetsége azt elmondani. Ja, és persze nagy bátorsága mindehhez egy olyan országban, ahol a nőkre másodrendűként, esetenként beszélő tárgyként tekintenek a férfiak.

X-Men - Az eljövendő múlt napjai

Az X-Men-saga 1963 óta tartó történetében az egyik legérdekesebb és egyben leghíresebb sorozat az eredetileg 1981-ben megjelent A jövendő múlt napjai (Days of the future past), amely szerencsére magyarul is olvasható volt a '90-es évek közepén.