anyám!

Én alapvetően intelligensnek és valamennyire műveltnek tartom magam, de Darren Aronofsky filmjét ha megfeszültem, sem értettem, bár a vége felé felderengett bennem, hogy ez talán valamiféle bibliai szimbólum és a pokolban vagyunk, utánaolvasva azonban kiderült, hogy nem - bár közel jártam hozzá.
Biztos én vagyok kevés ehhez a filmhez, de ha ennyire érthetetlen, hogy utána kell olvasni, akkor ott valami nagyon nem stimmel. Elmebeteg zseni a pasas, mármint Aronofsky - vagy csak simán elmebeteg.

Egy fiatalasszony költő férjével egy nagy házban él az erdő közepén. Egy nap különös vendég érkezik hozzájuk, akihez hamarosan csatlakozik a felesége is. Azután a két fia, akik összevesznek haldokló apjuk örökségén, és az egyik végez a fivérével. Ez után egyre több ember érkezik, míg az addig csendes és békés ház élete fenekestül felfordul és beköszönt a legőrültebb káosz.

Szóval igen, muszáj volt utánaolvasnom a látottaknak, mert anélkül egyszerűen nem tudtam, milyen szimbólumokat és utalásokat kellene megértenem. De így már világos, hogy az anyám! egyfajta teremtés-parafrázis, megjelenik benne Ádám és Éva, Káin és Ábel, plusz a testvérgyilkosság, majd lassan mindent maga alá temet az őrület, az Úr (?) pedig úgy dönt, hogy inkább lerombolja, majd újra megpróbálja az egészet.

Ritka az, hogy elsőtől az utolsó képkockáig nulla, azaz nulla módon tudok azonosulni a történettel, a szereplőkkel és mindennel - de közben annyira mégsem rossz, hogy lekapcsoljam a filmet. Az anyám!-mal pontosan ez volt; nem is emlékszem, előfordult-e már hasonló korábban, de szerintem nem.
Eltekintve a számomra teljességgel értelmezhetetlen cselekményt és mögöttes szándékot, az operatőri munka egész jó, ahogy szinte végig nagyközeliben tartja Jennifer Lawrence-t. Javier Bardem is remekel, de ez vitán felül JLaw filmje. Zene nincs, nyomasztó hangulat viszont annál inkább, szóval Aronofsky továbbra is tehetséges rendező, csak néha kicsit elmennek neki otthonról.
Vagy tényleg én vagyok kevés ehhez a filmhez.