Tűz és jég

Ralph Bakshit talán kevesen ismerik, pedig egy napon lehetne említeni Walt Disney-vel és Miyazaki Hayaoval. Ő a felnőtteknek szánt animációs produkciók mestere, többek között a Fritz, a macska és A Gyűrűk Ura kapcsán. A 80-as évek elején ő is meglovagolta az ún. izomfantasy műfaját, így ha szőrmegatyás harcosokról és falatnyi ruhákat viselő nőkről van szó, akkor ne csak a Conan, a barbár és A vadak ura, no meg Boris Vallejo festményei jussanak eszünkbe.

A történet:

A gonosz Juliana királynő és fia, Nekron meg akarja hódítani a világot, ezért pusztító gleccserfolyamot indítanak dél felé. Az előrenyomuló jég mindent elpusztít, az emberekkel pedig Nekron csatlósai végeznek.
A Tűz birodalmát bölcsen irányító Jarol király ultimátumot kap a megadásra, ám mialatt a követekkel tárgyal, elrabolják a lányát, Tigrát, akinek viszont sikerül megszöknie, az erdőben bolyongva pedig összetalálkozik egy Larn nevű harcossal, aki túlélte az északiak támadását.
Együtt indulnak útnak a hercegnő otthona felé, vándorlásukat pedig egy titokzatos, farkasmaszkot viselő férfi kíséri, aki bosszút esküdött Nekron ellen.

A harci bárdok

A motion capture, vagy röviden mo-cap, egy olyan eljárás, amikor a testre rögzített érzékelők mozgását egy számítógép elemzi, és az elmozdulás mintázatát képes ráilleszteni egy digitális figurára, melynek mozdulatai így rendkívül élethűek lesznek.

A technika ma már magától értetődő, ám évtizedekkel ezelőtt még sokkal bonyolultabb, fárasztóbb és hosszadalmasabb procedúrát kellett alkalmazni, ha egy rendező természetes mozgású figurákra vágyott. Ez az ún. rotoszkópia, melyhez Ralph Bakshi is folyamodott; a színészek és kaszkadőrök által eljátszott jeleneteket kockáról kockára átrajzoltatta, így az animált karakterek mozgása rendkívül hasonlít a valódi emberekére.

Kicsit gonosz vagyok, mert nagyjából ez az egyetlen igazán érdekes Bakshi filmjében, a többi, vagyis a szereplők, a cselekmény, a fordulatok, stb. mind követi a barbáros fantasyk legalapvetőbb sablonjait, szóval ha nem számítjuk a technikai megvalósítást, akkor nem túl nagy eresztés.

A figurák keveset beszélnek, személyiségük meglehetősen egyszerű (úgy is mondhatnám: kidolgozatlan), éppen csak annyira vannak kitalálva, hogy tudjuk, ki a "jó" és ki a "rossz". Motivációik is ennek megfelelőek, de hát ez a film nem is az árnyalt karakterábrázolásról szól, célszerű ezért úgy felfogni, mint egy animációs kísérletet, melyben a jófiúk válogatott fegyverekkel intézik el a rosszakat, a végén pedig a főgonosz is megkapja a jól megédemelt magáét.

A pozitív figurák szépek, a gonoszok pedig természetesen csúnyák, hogy ezzel is jelezzék az alkotók a "hovatartozásukat".
Ugyan most angolul láttam a filmet, de érdemes tudni, hogy készült hozzá magyar szinkron is, pl. Csankó Zoltán és Papp János hangjával, szóval aki inkább így nézné, van rá módja.

Egy komment szerint a Tűz és jég a "kreativitás eszenciájának magasfoka", ami finoman szólva is túlzó kijelentés, bár az tény, hogy a kivitelezésre egy rossz szót nem lehet mondani. Alighanem a megjegyzés írója is erre gondolt lelkesedésében, és bár nagyot akart mondani, elfeledkezett az igencsak közepes sztoriról és az egydimenziós karakterekről. Nyilván tetszettek neki Tigra lágyan hullámzó, animált keblei, csak hát ettől még nem lesz jó a film. Persze, rossz sem, éppen ezért