Equilibrium - Gyilkos nyugalom

Kurt Wimmer rendezői filmográfiája mindössze három produkcióból áll, ezek közül viszont az Equilibrium Himalájaként magasodik ki, és bár közel sem zseniális remekmű, egy Ultraviolához képest bármi jó.

Az alapötlet egész érdekes, noha olyan, mintha a Mátrixot gyúrták volna össze a THX 1138-cal (plusz némi Dredd bíró, Az akarat diadala és Metropolis), mindenesetre a sztori elgondolkodtató, ami kevés disztopikus scifi-akció sajátja.

A történet:

A harmadik világháború után totalitárius társadalmi berendezkedés honosodott meg; annak érdekében, hogy negyedik világégés ne legyen, mindenfajta érzelmet betiltottak. Hogy az emóciókat kordában tartsák, a polgároknak kötelezően szedniük kell a Prozium nevű szert, ezen felül az állam végrehajtó testületének tagjai, a grammaton papok vadásznak nem csupán az ún. érzelem-bűnözőkre, de az ő feladatuk minden olyan tárgy megsemmisítése is, ami képes érzelmeket kiváltani (pl. művészeti alkotások).
John Preston a papok legjobbika, aki saját társával is habozás nélkül végez, amikor kihágáson éri. Nem sokkal később, egy reggel, Preston véletlenül eltöri a Prozium-adagját tartalmazó üvegcsét, és mivel nem tudja máshonnan pótolni, elhatározza, hogy nélküle indul aznap munkába. Ez az egyszeri kihagyás olyan eseménysort indít el, ami alapjaiban rázhatja meg Libria szép, új világát.

Jó pap holtig tanul

Egy személyben rendőr, bíró és hóhér, akinek meginog a rendszerbe addig töretlenül vetett hite. Hát igen, nem csoda, hogy sok a párhuzam a Dredd bíróval (mármint az első filmmel, nem a képregénnyel), de ez nyilván csak a véletlen műve, hiszen ez a sztoriszál biztos alapokon nyugszik, megvan benne a társadalomkritika, a személyiségfejlődés, szóval nem csoda, ha kis változtatásokkal több produkció is felhasználja.

Kurt Wimmer mozija persze azért jóval szerényebb, mint anno Stalloneé, aminek legfőbb oka az alacsony költségvetés (egyszerűen fogalmazva: nem volt elég pénz). Noha "csak" 20 millió dollár jutott a filmre, ez szerencsére nem jelenti azt, hogy minden gagyi lenne, hiszen ennyiből is sikerült létrehozni némi látványt, megfizetni Sean Beant és a feltörekvő, immár felnőtt Christian Bale-t (no meg egy akciórendezőt).

Meg hát, oké, kevesebből is lehet jó filmet forgatni (pl. a Ponyvaregény 8,5-ből készült...), de azért ha scifi-akció a műfaj, akkor mégsem árt, ha kicsit több pénz áll rendelkezésre. Nagy gond persze nincs, de azért feltűnő a díszletek hiánya, az egyszerű jelmezek és eszközök, és a relatíve kevés trükk.

A stáb nyilván a CGI-ra költhette a legtöbbet, amúgy meg metróalagutakban, lepukkant ipartelepeken, és hasonló helyszíneken forgatott. A végeredmény egész hangulatosra sikeredett, főleg amiatt, hogy a rideg, egyszerű geometrikus formájú épületeken nyoma sincs díszítőelemeknek, vagyis olyasmiknek, amik érzelmeket lennének képesek kiváltani használóikból.

A képi világra a fakó, szürkés, kékes színek a jellemzőek. Nyilván ez sem a látványtervezés csimborasszója, de működik, és ez a lényeg.

A színészek közül sokan talán Sean Bean miatt kapják fel a fejüket, főleg azért, mert kedvencük ezúttal is hamar elhalálozik (ez már nem is spoiler, annyira természetes...). Christian Bale játéka is rendben van, sokszor elég csak kifejezéstelen arccal néznie, hogy a totális érzelmi ürességet bemutassa - aztán pedig elkezd a pisztolyaival verekedni. Az ún. gun fu talán nem ér fel a Mátrix time-freeze-ével, de hasonlóan látványos.


Az Equilibriumnak lényegesen több pénzből kellett volna elkészülnie, és akkor ki lehetett volna használni minden benne rejlő lehetőséget, de ezért nem kell szerénykednie, hiszen így legalább a főszereplő személyiségfejlődésére tudott fókuszálni. Nyilván az sem a forgatókönyvírás csúcsa, és a sztori sem különösebben keresi az újdonságokat, de amit vállalt, azt a szűkös lehetőségek ellenére is teljesíti.