Ghost in the Shell - The New Movie

A Ghost in the Shell univerzumát is elkapta a gépszíj; míg az első és (talán a) második film unikumnak számított a maga nemében, a sorozatok során egyre jobban jelentkezett a futószalag-effektus, így ma már inkább (erre is) termékként tekinthetünk, nem pedig egy különleges és egyedi alkotásra - ráadásul nyakunkon az élőszereplős film, amire bár az ég világon semmi szükség nem lenne, Hollywood annyira kifogyott mára az ötletekből, hogy mindent remake-el, rebootol meg adaptál. A japánok "válasza" egy újabb egész estés anime, ami nagyon olyan, mint az eddigiek, csak éppen ugyanezért nem is emelkedik ki a többi közül.

Tűz és jég

Ralph Bakshit talán kevesen ismerik, pedig egy napon lehetne említeni Walt Disney-vel és Miyazaki Hayaoval. Ő a felnőtteknek szánt animációs produkciók mestere, többek között a Fritz, a macska és A Gyűrűk Ura kapcsán. A 80-as évek elején ő is meglovagolta az ún. izomfantasy műfaját, így ha szőrmegatyás harcosokról és falatnyi ruhákat viselő nőkről van szó, akkor ne csak a Conan, a barbár és A vadak ura, no meg Boris Vallejo festményei jussanak eszünkbe.

Marvel's Luke Cage (1. szezon)

A Netflix továbbra is hasít, így már a harmadik, Marvel-képregényen alapuló sorozatot bocsátja útjára, melyet persze már előkészített egy korábbiban. Ez esetben az afroamerikai antihős, Luke Cage kalandjairól van szó, aki a Jessica Jones első szezonjában mutatkozott be. A széria nem kevésbé dögös, bár kevésbé képregényes, ehelyett a karakterábrázolásra és a mondanivalóra helyezi a hangsúlyt.

Bennfentesek

A nagy dobás dramatizált formában mutatta be a 2008-as gazdasági világválsághoz vezető utat és annak következményeit, Charles Ferguson viszont dokumentumfilmben dolgozta fel a témát, melyért teljesen megérdemelten kapott Oscar-díjat 2011-ben.

Ha eddig azt hittük, hogy a helikopterezés meg Louis Vuitton-táskázás urizálásnak számít, akkor gondoljuk újra a dolgot, mert ahhoz képest, ami a Wall Streeten meg a nagy befektetési bankoknál megy, a mi csöpp kis politikai/gazdasági elitünk a kanyarban sincs.

Perfect Blue

Akik a rajzfilmeket - köztük az animéket - komolytalan, gyerekeknek való produktumoknak tartják, azok számára különösen ajánlom Satoshi Kon pszichológiai thrillerét, ami külsőségeit és a sztoriját tekintve is gond nélkül beillene élőszereplős alkotásnak, de ha e figyelmeztetés ellenére egy perverz ötlettől vezérelve valaki mégis leültetné elé a csemetéjét, garantált az évekig tartó terápia.

A homár

Rengeteg a szingli, ami hatalmas üzleti lehetőséget biztosít a társkereső oldalak, irodák és persze telefonos appok készítőinek, üzemeltetőinek. Legtöbbjük persze csak a pénzlehúzásra megy, de - állítólag - vannak olyan párok, akik online találtak egymásra, szóval talán - ismétlem: talán - van valami a dologban.

Hogy a sok magányos szív minek köszönhető, egyértelműen nem megválaszolható. Irreális elvárások, a karrier fontossága, időhiány, lustaság, félénkség, stb., egy azonban biztos: mindenki társra vágyik, és sokan úgy vannak vele, hogy inkább belemennek egy rossz kapcsolatba, semmint egyedül maradjanak.

Mi lenne azonban, ha a "társnélküliség" illegális állapot volna? Yorgos Lanthimos filmje ezt a témát járja körül.

Az utolsó emberig

A 2000 óta egyre inkább lejtmenetben lévő Mel Gibson az elmúlt másfél évtizedben szerepelt ugyan filmekben, de jobbára felejthető - és főleg a barátai által készített - darabokban, a nagyközönség pedig inkább az antiszemita kirohanásai és a részeg ordítozásai miatt emlékszik rá.

Hogy az egykor jobb napokat is látott színész-rendező megbánta-e azóta a tébolyodott fröcsögését, nem tudni, de valaki tutira szólhatott neki, hogy "figyelj, Mel, jobban tennéd, ha kurv@ra összekapnád magad és elkezdenél rendesen dolgozni, hogy visszaszerezd az emberek szimpátiáját, mégis csak te vagy Mad Max, Martin Riggs és William Wallace, b@szd meg!".

Gibson, úgy tűnik, megfogadta a tanácsot, mert lassan elkezdett visszamászni a gödörből, még ha ehhez el is kellett vállalnia a Machete gyilkol és A feláldozhatók 3. főgenyájának szerepét, hamarosan viszont mozikban az egekig dicsért új rendezése, A fegyvertelen katona, addig pedig az évek óta nem látott lányáért bármit megtevő apa szerepében tűnik fel.

Özönvíz előtt

Az megvan, hogy Áder János, magyar köztársasági elnök akart lenni az ENSZ következő főtitkára? Ezért tolja már évek óta a környezetvédelmi pr-t, így talán már ő maga is elhitte, hogy esélye lehet elfoglalni Ban Ki-mun bársonyszékét. Hát, nem. A portugál António Guterrest fogják kinevezni, Áder pedig még a jelölésig sem jutott.

A környezetvédelem rendkívül fontos, sőt alapvető dolog, viszont nagyravágyó emberek gyakran tűzik lobogójukra, persze, nem mindig meggyőződésből, sokkal inkább a népszerűségük növelése, vagy a karrierjük érdekében.

Hogy Leonardo DiCaprioval mi a helyzet, nem tudom, bár az is igaz, hogy neki nincs szüksége további hírnév-növekedésre, mindenesetre a National Geographic-kel összefogva, két év alatt, egy igen éles hangvételű figyelmeztetést fogalmazott meg - csak kár, hogy jó eséllyel ennél tovább nem fog jutni a dolog, pláne most, hogy Donald Trumpot amerikai elnökké választották, aki többször is nyíltan hangot adott a globális felmelegedéssel szembeni szkepticizmusának. (Hogy tudatlanságból, vagy cinikus állathülyeségből, az rejtély.)

A szobalány

Park Chan-wookot a hazai közönség leginkább talán a Bosszú-filmjeiről ismeri, no meg persze a kultikus Oldboy kapcsán. Legújabb alkotása Sarah Waters, walesi írónő Fingersmith című regényének adaptációja, amit viszont a mester alaposan átalakított; erotikus pszichothrillert kerekített belőle, és az eredetileg a viktoriánus Angliában játszódó cselekményt az 1930-as évek japán megszállás alatt lévő Koreájába helyezte.

Mr. Church

Bruce Beresford rendező nevéhez olyan filmek fűződnek, mint pl. a Miss Daisy sofőrje, vagy a Láger az édenkertben. Idén nem kevesebbet sikerült elérnie, mint hogy előhozta Eddie Murphyből a színészt.

Equilibrium - Gyilkos nyugalom

Kurt Wimmer rendezői filmográfiája mindössze három produkcióból áll, ezek közül viszont az Equilibrium Himalájaként magasodik ki, és bár közel sem zseniális remekmű, egy Ultraviolához képest bármi jó.

Az alapötlet egész érdekes, noha olyan, mintha a Mátrixot gyúrták volna össze a THX 1138-cal (plusz némi Dredd bíró, Az akarat diadala és Metropolis), mindenesetre a sztori elgondolkodtató, ami kevés disztopikus scifi-akció sajátja.

Doctor Strange

Folytatódik a Marvel diadalmenete, hiszen, úgy tűnik, a közönségnek még nincsen elege a szuperhősökből (mondjuk, hogyan is lenne, ha kvázi nem kap mást...). Ezúttal az okkult tudományok piros köpenyes mesterén, Doctor Strange-en a sor, hogy lenyűgözze a nagyérdeműt. A doki klasszikus példakép is lehet, hiszen arrogáns seggfafejből nagy tiszteletnek örvendő, felelősségteljes ember válik, nem mellesleg pedig a Föld leghatalmasabb varázslója és az emberiség védelmezője.