Hajsza a föld alatt (1974)

Tony Scott 2009-ben készítette el a remake-jét ennek az 1974-es akciófilmnek, vagyis inkább krimi-thrillernek, melynek magyar címe kissé megtévesztő, ugyanis sok minden történik benne, de föld alatti hajsza pont nem.

Míg Scott verziója az akcióra helyezte a hangsúlyt (és abban tényleg volt hajsza), addig Joseph Sargent inkább a feszültségre és a karakterábrázolásra - beleértve a túszokat és túszejtőket is -, de talán az is sokat elmond a filmről, hogy Quentin Tarantino innen kölcsönözte a bűnözők színes kódneveit a Kutyaszorítóbanhoz.

A történet:

Négy férfi, akik ugyanúgy néznek ki - kalap, kabát, szemüveg, bajusz - eltéríti a new yorki metró egyik szerelvényét. Követelésük 1 millió dollár, amit a hatóságoknak adott időn belül el kell juttatni hozzájuk, különben minden egyes percben, amíg a pénz késik, végeznek egy túszul ejtett utassal.

A közlekedési rendőrség hadnagyának, Zachary Garbernek jut a feladat, hogy tartsa a kapcsolatot a bűnözők vezetőjével, Mr. Blue-val, aki pontos utasításokat ad mindenre, így a váltságdíj átadására vonatkozóan is.

Városi akciófilm

A 60-as évek végére, 70-es évek elejére tehető az addig hagyományos amerikai stúdiórendszer megszűnése, ill. átalakulása, amikor egy felnövekvő, új filmes generáció kivitte a jóval életszagúbbá váló filmeket az addig zárt világnak tekintett stúdiók falai közül.

Új-Hollywood időszaka volt ez, amikor a rendezők már sokkal realistább megvalósításokban gondolkodtak, pl. Steven Spielberg - Párbaj, George Lucas - American Graffiti, Francis Ford Coppola - A keresztapa, Martin Scorsese - Taxisofőr, stb.

Nem volt elhanyagolható tényező az sem, hogy az ilyen filmekben prímán meg lehetett fogalmazni társadalomkritikát és akár politikai bírálatokat is, valamint fel lehet dolgozni különféle társadalmi jelenségeket (pl. bűnözés, kábítószerezés, korrupció, stb.), így ezen produkciók remek lenyomataivá váltak egy jellemző korszaknak és gondolkodásmódnak is.

Ekkoriban fejlődött ki a városi akciófilm "műfaja" is, melynek többek között olyan klasszikusokat és ikonikus karaktereket köszönhetjük, mint a Bosszúvágy, Piszkos Harry és Jimmy "Popeye" Doyle (Francia kapcsolat), de az ilyen úttörők nélkül nem készülhetett volna el a Féktelenül vagy éppen a Die Hard 3 sem.

Grandiózus díszletek helyett eredeti helyszínek voltak a kulisszák, így a közönség sokkal jobban tudott azonosulni a látottakkal, és persze a szereplők is "közülük valók" voltak, akár egy hétköznapi ember is, mint például Paul Kersey.

Az ajtók záródnak!

A Hajsza... tipikus "külsős" film, hiszen a stáb jobbára eredeti helyszíneken forgatott, mindössze az irányítóközpontot építették meg, de sok tömegjelenetben (pl. a metró felszíni kijáratainál) a felvételeket figyelő valódi emberek láthatóak, nem pedig statiszták. (Ez egyébként sok korabeli filmre jellemző, érdemes figyelni az olyan arcokat, akik egyenesen a kamerába néznek, vagy a színészeket bámulják.)

A fényképezés hozza a korabeli átlagot (beállítások + természetes világítás), csakúgy, mint a zene, lásd - ill. halld - még Bosszúvágy, Kojak, Petrocelli, stb.

Nyilván manapság sokkal dinamikusabb lenne a tempó, de azért a cselekmény előrehaladásával így sincsen baj, a rendező folyamatosan, megakadások, lelassulások nélkül adagolja a történetet.

Aki Walter Matthaut esetleg csak a Jack Lemmonnal közös filmjeiből ismeri, azok számára talán meglepetés lehet, hogy a színész ilyen produkciókban is feltűnt, de azoknak is érdemes figyelni, akik Jerry Stillerrel eddig netán kizárólag A férjek gyöngyében találkoztak.

A kimért és a maga módján kifejezetten udvarias, de ellentmondást nem tűrő Mr. Blue, azaz Robert Shaw egy évvel később a Cápával jutott a csúcsra, itteni szereplése viszont talán a filmes "úriember-bűnözők" (pl. Hans Gruber) előfutára volt.


A Hajsza a föld alatt ma is ugyanúgy nézhető, mint ez előtt 42 évvel, és bár manapság az akciófilmek ritkán fókuszálnak a fő-, ill. mellékszereplőkre és a feszültségkeltésre, ehelyett a rángatózó kameráé, a pergő vágásé, no meg a pofonoké és fegyvereké a főszerep, Joseph Sargen filmje annak ellenére izgalmas, hogy sokszor "csak" beszélő fejeket látunk, mai értelemben vett akcióból viszont igazából nincs túl sok - viszont nem is különösebben hiányzik.