Bosszúvágy

Bár az ún. bosszúmozik nem ezzel a filmmel kezdődtek, mégis szinte összeforrt a műfajjal, amit annak is köszönhet, hogy a '70-es, '80-as években az Egyesült Államok nagyvárosaiban, pl. New Yorkban, aggasztó méreteket öltött az utcai bűnözés. Természetes volt tehát, hogy Hollywood is feldolgozza a jelenséget, ezzel pedig "kitermeli" a magányos városi (anti)hősök archetípusát, mintegy lehozva a valóság talajára az addig csak a könyvekben és képregényekben tevékenykedő igazságosztókat.

A történet:

Az építészmérnök Paul Kersey boldogan él családjával, míg egy nap feleségét és lányát rablók támadják meg a lakásukban. Az asszony belehal a sérüléseibe, a lány pedig a sokk hatására katatóniás állapotba kerül.
A temetés után a férfi megpróbál munkájába temetkezni, ám a történtek nem hagyják nyugodni, és egy idő után úgy dönt, hogy saját kezébe veszi az igazságszolgáltatást.
Ahogy egyre több bűnözőt tesz el láb alól, a média felkapja a "Büntető" sztoriját, a bűnügyi statisztikák is javulnak, ám a rendőrség, Ochoa felügyelővel az élen, mindent elkövet annak érdekében, hogy elfogja az ismeretlen törvényen kívülit.

Ha a bűn betegség, ő a gyógyszer.

Charles Bronson neve ma már talán nem sokaknak mond bármit is. Nagyon más idők voltak azok, amikor a jellegzetes arcberendezésű színész a mozivásznakat uralta, és bár nem verekedett cséphadaróként, mint modern kollégái, egy szál pisztollyal nagyobb rendet vágott a rosszfiúk között, mint manapság egy jól fésült akció-ficsúr egy egész fegyver-arzenállal.
A Bosszúvágyban sem a harci képességei számítottak, hanem az, hogy képviselt valamit. Ő volt az átlagember, aki csupán egyetlenegy dologban különbözött a hozzá hasonló millióktól: nem fogadta el a tehetetlenséget, hanem kiállt azért, amit helyesnek vélt, akkor is, ha az szembement a törvénnyel.

Az adaptált könyv szerzője, Brian Garfield, de a kritikusok is számos kifogást emeltek Michael Winner produkciójával szemben, legfőképp azt felhánytorgatva, hogy a film az önbíráskodást propagálja, míg a regény éppen ellentétes állásponton volt.

Noha sok igazság van abban, hogy az erőszakra nem az erőszak a megfelelő válasz, mégis előfordulnak olyan esetek, amikor egyszerűen nincs más lehetőség, mert elfogynak a rendelkezésre álló egyéb, hovatovább civilizált eszközök. A kertész sem kezdi győzködni az ültetvényét elborító gyomokat, hanem kiirtja őket, azután pedig tesz arról, hogy a kártevők ne szaporodhassanak el újra.

Ilyen formán a bűnözéssel sem lehet mindig kesztyűs kézzel bánni, hanem ha szükséges, igenis, keményen fel kell lépni ellene, elrettentő, visszatartó hatást elérve; előbb kezelni kell a tüneteket, és ha ez megvan, utána lehet magát a kiváltó okot megszüntetni.

Megvalósítás, színészek és konklúzió:

Ez egy régi vágású akció-krimi, melynek képi világa, tempója és stílusa leginkább a Petrocellihez, vagy még inkább a Kojakhez hasonlít (de felfedezhetőek benne Francia kapcsolatos elemek is).

Alapvetően a realizmus uralkodik, így hát sok az eredeti helyszín, maga New York városa a legfőbb díszlet, gyakori a "természetes" fények használata (pl. utcai lámpák), emiatt akadnak sötétebb jelenetek is, nyoma sincs cukormázas szépelgésnek, idealizálásnak, vagy bombasztikus kísérőzenének, ehelyett van némi (korát megelőző) kézikamerázás, néhány érdekes beállítás, és persze Herbie Hancock jazz-noir-os aláfestő zenéje.

Charles Bronson magabiztosan hozza a figuráját, igaz, alakítása finoman szólva sem ostromolja a színjátszás csúcsát, de hát neki nem is ez volt az erőssége, hanem rendkívül karakteres, gyűrött arca és vékony bajsza. Fogadjuk el hát, hogy most éppen építészmérnök, a lényeg úgyis az embervadászaton van.

Bár akkoriban még nem így hívták, de egy franchise születésének lehet(t)ünk tanúi, hiszen Paul Kersey 20 éven át, összesen öt filmben ragadott fegyvert, hogy megnevelje a bűnözőket.

Érdekesség, hogy ebben a filmben lehetett először színészi kredittel látni Jeff Goldblumot, de állítólag Denzel Washington is statisztált, viszont az ő neve nem szerepel a stáblistában.


Napjaink rángatott kamerával felvett és pergőre vágott akció-tornádói mellett a Bosszúvágy bizony már kissé ódivatúnak tűnhet, és hát valóban látszik rajta, hogy több mint 40 éve készült, de azért nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy azokban az időkben sok szempontból formabontónak számított, mai szemmel pedig egyértelmű, hogy műfajteremtő klasszikusról van szó.
Jason Bourne, Xander Cage, Dominic Toretto, Jack Reacher és a többiek sehol nem lennének Paul Kersey, vagyis Charles Bronson nélkül.

A teljes film magyarul: