Szelek szárnyán

A közel-keleti filmek mindig különleges élménynek bizonyulnak. Korábbi bejegyzésekben már megemlékeztem arról, milyen egyedi helyzetben vannak az ottani alkotók, ez pedig sokszorosan rányomja bélyegét a kész produkciókra. Elsősorban persze a történetek miatt, melyek legtöbbször egy jellegzetes - számunka "idegen", furcsa - életérzést mutatnak be, de ugyanígy érdemes kiemelni az olyannyira más rendezési, operatőri és vágói stílust, ami a megszokott amerikaihoz (de még talán európaihoz) képest (is) igazi felüdülés, persze aki már túlságosan megszokta a hollywoodi külsőségeket, annak nehezebben mehet az átállás.

Jurassic Park

1993-ban - jóval az internet-bumm előtt - még szóbeszéd és újságcikkek útján terjedt a hír, hogy Hollywood és a világ egyik leghíresebb rendezője, Steven Spielberg filmet készített Michael Crichton Őslénypark című kalandregényéből.

A végeredmény filmtörténeti mérföldkőnek bizonyult, és bár a rendező szinte az összes rá jellemző motívumot és persze a kötelező mozis közhelyet felsorolta, a Jurassic Park mindezek ellenére (vagy mellett) elcsípett egy jellemző hangulatot, korszellemet, amerikaiul szólva: jó helyen volt jó időben, de persze sokat számított az is, hogy a közönség ekkor láthatott először számítógéppel életre keltett, fotorealisztikus figurákat a mozivásznon - hogy a Star Wars óta nem látott óriási franchise-kampányról már ne is beszéljünk.

Érdekességek és bakik 22.

Charlize Theron leborotválta a haját a Max Max - A harag útja Furiosája kedvéért, ezért a Hogyan rohanj a veszTEDbe forgatásán parókát viselt.

Az Igazság Ligája: Istenek és szörnyek

Míg a Marvel főleg a mozikban, élőszereplős filmekkel hódít, addig a DC a videós fronton, animációban teljesít jól. Mennyiség tekintetében feltétlenül utóbbi vezet, szóval az egyensúly megvan, viszont erről az átlagember mit sem tud, csak azt szajkózza, hogy a DC mennyire nincs a kanyarban sem a Marvelhez képest.

Nos, amíg a bizonyítási lehetőségek, vagyis a Batman v Superman: Dawn of Justice és a Suicide Squad mozikba kerülnek, még kell aludnunk párat, addig viszont itt a legújabb rajzfilm, melyben a DC-istálló legrégebbi és legismertebb figurái a főszereplők. Vagy mégsem?

Terminátor: Genesis

Őszintén szólva, az utóbbi idők agyonhype-olt, de sajnos lepkefing-halványságú szuperfilmjeinek ismeretében - pl. A galaxis őrzői, Jurassic World, Godzilla - nem sok reményt fűztem a Genesishez.

Hollywoodban egy ideje az a szokás, hogy a blockbustereknek szánt filmeket úgy teletömik sztárokkal és CGI-jal, hogy majd' szétreped tőlük az IMAX 3D, csakhogy mindeközben forgatókönyvre már nem költenek.

Jó, értem én, hogy aki moziba jár, az kikapcsolódni és szórakozni akar a pénzéért, és csak minimális (?) igénye van bármiféle értelemre vagy eredetiségre, viszont a kommersz tömegtermelést is lehet normálisan csinálni, mindössze komolyan kell venni az adott produkciót. A Terminátor: Genezis határozottan ebbe a kategóriába tartozik.

Carl Sagan: Kozmosz

Carl Sagan neve sokaknak csenghet ismerősen, ha máshonnan nem, hát a Kapcsolat című filmből, amely az ő regénye alapján készült.

Sagan csillagász és asztrobiológus volt, egyetemi professzor, NASA-kutató, emellett pedig elkötelezett ismeretterjesztő. Isaac Asimov, Arthur C. Clarke, Seth Shostak, Lawrence M. Krauss, Neil deGrasse Tyson mellett ő az űrkutatás egyik legismertebb "celebje", amit annak köszönhetett, hogy rendkívül magával ragadó stílusával és közvetlen személyiségével bárkiben fel tudta kelteni az érdeklődést a téma iránt, és a laikusok számára is tökéletesen érthető módon tudott magyarázni galaxisokról, kvazárokról és fekete lyukakról.

Sagan közelebb hozta a csillagászatot az átlagemberekhez, ezek után pedig tényleg csak találgatni lehet, hogy az 1980-ban készült kultikus tévésorozatának hatására hány fiatal döntötte el, hogy tudományos pályára lép.

Nell, a remetelány

Furcsa, de egyben felemelő élmény egy ilyen, több mint 20 éves amerikai filmet megnézni, mert annyi mindenben különbözik napjaink álomgyári termékeitől - ugyanakkor sokban hasonlít is ezen produkciókra, például van benne "sztárparádé", komoly érzelmi húrokat penget meg, és persze egyértelmű, könnyen befogadható üzenete is van, ami lehet, hogy kicsit naiv és nagyon amerikai, de attól még ugyanúgy megszívlelendő. Ezen kívül van egy jellegzetesen nem mai hangulata, nem akarja minden áron lenyűgözni a nézőket, és persze hülyének sem nézi az embereket. Ennyi (is) elég egy jó filmhez.

Gyengébbik? Nem!, avagy női akcióhősök a mozivászonról és a tévéképernyőről - VIDEÓ

Női akcióhősök a mozivászonról és a tévéképernyőről a teljesség igénye nélkül.

A Bélier család

Mókás történet egy kissé szokatlan, de mégis teljesen átlagos családról, ahol a fogyatékosság olykor előnyt is jelent, főleg, ha az ember fia jelelni tanít egy lányt, de azért csak óvatosan a latexszel, és különben sem azt mutattam jelnyelven, amit fordítottál, kislányom.

Mocsárvidék

Egy újabb, nagyon hangulatos film Spanyolországból, ami - nem csak nálunk - talán azért számíthat az átlagosnál kicsit nagyobb figyelemre, mert sokban hasonlít A törvény nevében című krimisorozatra. Gyaníthatóan azért is hozták be a magyar mozikba, hogy meglovagolja a Matthew McConaughey és Woody Harrelson által keltett hullámot, bár kétségtelen, hogy "saját jogon" is jól teljesít.