Majdnem-szuperhősök

A szuperhősfilmek reneszánszát éljük, de olyannyira, hogy a korábban komolytalannak tartott műfaj szinte egyeduralkodó a mozikban - és ha a Marvel/Disney-n és a DC/Warneren múlik, akkor ez még évekig így is marad. A mennyiség előbb-utóbb persze elkerülhetetlenül a minőség rovására megy majd, de Hollywood garantáltan addig fogja nyúzni szegény szuper-rókát, ameddig az bírja irhával.

A filmbarátok nyilván kívülről fújják, hogy Robert Downey Jr. a Vasember, Hugh Jackman Rozsomák, vagy éppen Tobey Magure Pókember, ám arról talán kevesebben tudnak, hogy a legtöbb szűk ruhás hős gúnyáját eredetileg nem annak a színésznek szánták, aki végül sikerre vitte a szélesvásznú adaptációt.

Amikor 2007-ben bejelentették, hogy Robert Downey Jr.-t dugják Tony Stark hiperszuper páncéljába, sokaknak maradhatott nyitva a szája a csodálkozástól, hiszen RDJr. akkoriban ugyan tehetséges színésznek tartott, de korábbi drogproblémái és ebből származó sittes múltja miatt meglehetősen kockázatos befektetésnek tűnt egy nagy költségvetésű moziban.
Bezzeg Tom Cruise, aki bár kétes kapcsolatokat ápol(t) a szcientológusokkal és elmebetegként ugrándozva harsogta világgá a Katie Holmes iránti szerelmét, mégis 2000 óta volt tervben, hogy eljátssza a páncélfejűt, de legalábbis a készülő film egyik producere lesz. A vakító mosolyú sztár végül nem találta elég érdekesnek a forgatókönyvet (legalábbis azt a változatot, amit olvasott), így távozott a produkcióból, addigra viszont már leszerződtették rendezőnek Jon Favreau-t, aki RDJr.-t választotta Clive Owen és Sam Rockwell helyett, véleménye szerint ugyanis "az ő Tony Starkja egy imádni való seggfej lesz". Megállapításával nemigen lehet vitába szállni.

Hogy ki és miért hozakodott elő azzal az ötlettel, hogy Batmant Bill Murray játssza el, alighanem sosem tudjuk meg, mindenesetre érdemes megemlíteni, hogy a rajongók Michael Keatonnal sem voltak megelégedve, és ötvenezren tiltakozólevelek formájában ennek hangot is adtak a Warner Bros. felé. Bezzeg Richard Pryor senkit nem zavart a Superman III-ban... legalábbis nem ennyire.
Manapság Murrayt úgy ismerjük, mint a szomorú bohócot, kiváló drámai színészként tartjuk számon, ám ne felejtsük el, hogy hosszú éveken át komikusként dolgozott, ezért aztán logikus felvetés volt a neve, amikor a Warnernél még Batman-vígjátékban gondolkodtak, ami a '60-as években készült tévésorozat nyomdokain haladt volna.
Szerencsére a stúdió kukába dobta ezt az ötletet, majd felkérte Tim Burtont, aki egészen más irányba vitte el a koncepciót - a többi pedig már mozitörténelem. Keaton előtt amúgy Mel Gibson és Alec Baldwin is számításba jött a címszerepben.

Manapság ódákat zengenek Christopher Nolan Sötét lovag-trilógiájáról, de vajon ugyanígy szólnának-e a fanfárok, ha Christian Bale helyett Jake Gyllenhaal húzta volna a fejére a fekete csuklyát? Amúgy gyaníthatóan igen, hiszen utóbbi is parádés színész, a Donnie Darko után pedig esélye is lett volna eljátszani Gotham védelmezőjét, próbafelvételre is tervezték behívni - hét másik színésszel együtt, akik ez idő tájt a lehetséges főszereplők között voltak: Joshua Jackson, Eion Bailey, Billy Crudup (a Watchmen Dr. Manhattanje) Cillian Murphy (ő lett végül a Madárijesztő a Batman Beginsben), Henry Cavill (az új Superman), Hugh Dancy és Christian Bale.

Jake helyett végül testvére, Maggie került be a filmbe, egészen pontosan A sötét lovagba, amikor pedig Havey Dent/Kétarc szerepére kerestek színészt, Aaron Eckhart halászta el tőle a lehetőséget, persze eb, aki ezt bánja.

 

Mielőtt Tobey Maguire neve egyáltalán szóba került volna, sokáig Scott Leva volt esélyes Pókember eljátszására a hálószövő kalandjairól szóló mozifilmben. Scott kicsoda??? Hát igen, nem csoda, ha sokaknak fogalma sincs, kiről van szó, Leva ugyanis nem színész, hanem kaszkadőr, és valószínűleg ez volt a döntő, amikor a boldogult Cannon Film alacsony költségvetésű mozit tervezett a nyápic Parker fantasztikus kalandjaiból a '80-as évek végén. A produkció rétestésztaként nyúlt hosszú ideig, elérkeztek a '90-es évek, de a film csak nem akart elkészülni.

Amikor James Cameron neve merült fel rendezőként, ő kedvenc színészeivel képzelte el az adaptációt, előbb Michael Biehnnel, majd Edward Furlonggal, Arnold Schwarzenegger pedig Octopus doktor bőrébe bújt volna, ám végül az ekkoriban a film jogait birtokló Carolco is feladta a próbálkozást, Cameron ezért elkezdett dolgozni a Titanicon, Schwarzi élete legnagyobb hibáját követte el a Batman és Robin főgonoszának eljátszásával, Furlong karrierje pedig erősen megfeneklett.

A Titanic akkorát szólt 1997-ben, hogy csak úgy zengett, Leonardo DiCaprio pedig egy csapásra szupersztárrá vált, és mindenki vele akart dolgozni, nem csoda hát, hogy szívesen látták volna a hálószövő kék-vörös jelmezében. A filmjogok ekkor kerültek a Sonyhoz, viszont amikor Sam Raimi lett a rendező, ő már James Francót, Scott Speedmant, vagy Jay Rodant képzelte el címszereplőnek. Végül Tobey Maguire lett a befutó, noha a stúdió eleinte kézzel-lábbal tiltakozott a színész ellen, a Pókember-trilógia viszont végül a valaha készült legjövedelmezőbb szuperhős-szériává vált (persze, mindez a Bosszúállók előtt volt...).

Kétség nem férhet hozzá, hogy Hugh Jackmanből az X-Men-filmek Rozsomákja csinált világsztárt, ugyanakkor nem az ausztrál színész volt az első az adamantium karmos mutáns szerepére.
A legesélyesebb befutó a skót Dougray Scott volt, ám közbejött a Mission: Impossible 2 forgatása, ezért Bryan Singer rendezőnek új szereplő után kellett néznie, így jött a képbe Jackman, aki egy 2003-as interjúban elmesélte, hogyan kért kvázi bocsánatot kollégájától, amire Scott állítólag annyit válaszolt, hogy "Ilyen Hollywood, előfordul az ilyesmi."

Scott előtt amúgy Russel Crowe, Gary Sinise, Viggo Mortensen, Aaron Eckhart, sőt - tessék kapaszkodni! - Jean-Claude Van Damme neve is szóba került, Mel Gibsoné pedig már annyira is, hogy látványtervek készültek az ő Loganjéről, sőt a Fox Keanu Reevest is szívesen látta volna a híres pofaszakállal.

Ugyan nem állítom, hogy James Marsden Küklopsza túlságosan mély nyomott hagyott volna az amerikai filmtörténelemben, az X-Men-trilógiában azért egész tisztességesen helytállt - ugyanakkor eredetileg nem őt szemelték ki a szemeiből pusztító energiasugarakat lövöldözni képes figura szerepére, hanem James Caviezelt - akinek neve viszont olyan színészek között volt, mint Thomas Jane (a későbbi Megtorló), Jonny Lee Miller, Eric Mabius, Owen Wilson (!!!), Edward Burns, Edward Norton (a későbbi Hulk), és Jude Law.
Ahogy Dougray Scottnál a M:I2, úgy Caviezelnél a Frequency munkálatai jöttek közbe, így a lézerszemű mutáns James Marsden alakításában kelt életre - némi magasított cipőtalp segítségével, hogy a 177 cm magas színész ne tűnjön sokkal alacsonyabbnak a 188 cm-es Jackman és pláne a 203 cm-es Tyler Mane (Kardfog) mellett.
Caviezelnek amúgy, bár jót tett Jézus szerepe A Passióban, peche volt, mert Bryan Singer nem őt választotta főszereplőnek a Superman visszatérbe, ugyanis nem akarta, hogy "az Acélembert Jézus játssza el".

A Superman IV – A sötétség hatalma(s) bukása után sok időnek kellett eltelnie a piros köpenyes szuperhős visszatéréséig. 10 évvel Bryan Singer és Brandon Routh szintén nem túl sikeres produkciója előtt nem mást képzeltek el a szerepben, mint Nicolas Cage-t, legalábbis Tim Burton rendezőnek ez volt a szándéka, ill. a figura filmes jogait megszerző Warner Stúdiónak, amely a korábbi, sötétebb stílusú Batman-filmek sikerén felbuzdulva hasonlóan képzelte el a kryptoni igazságtevő legújabb mozis kalandját.
A köztudottan képregénybolond, kevésbé köztudottan pedig számos képregény szerzőjeként is tevékenykedő Kevin "Néma Bob" Smith jegyezte volna a film forgatókönyvét, a történet szerint pedig Brainiac és Doomsday lett volna a két ellenfél. (Smith amúgy Ben Afflecket képzelte el a főszerepben.)
Burton átíratta a forgatókönyvet, az új tervek szerint pedig már egyetlen ellenfél lett volna, mégpedig egy Lex Luthor-Brainiac-keverék, akit Lexiac-nak hívtak volna, a stúdiónak viszont nem tetszett az ötlet, majd nem sokkal később inkább jegelték az egész projektet - hogy a Wild Wild West - Vadiúj vadnyugatra koncentrálhassanak...
Burton egy interjúban elmondta, hogy szerinte azért kaszálták el a produkciót, mert túlságosan drága lett volna elkészíteni, és a sajtó akkoriban amúgy is sokat piszkálta a Warnert azért, amit a Batman visszatér után a Denevérember-franchise-zal művelt (Mindörökké Batman, Batman és Robin...). A rendező bevallása szerint rossz érzés, hogy elvesztegetett egy évet az életéből egy végül nem megvalósult filmre.

A munkálatok amúgy már olyan szakaszban is voltak, hogy Cage-dzsel jelmezpróbákat tartottak, szóval igazán nem a színészen múlt a dolog. Később a Szellemlovas-sorozattal "kárpótolta", Tim Burton pedig Johnny Depp-pel "vigasztalta" magát.

Voltak persze merészebb elképzelések is a nagy, kék cserkészfiú személyét illetően, Jon Peters, producer például fekete ruhás Supermant szeretett volna - és óriáspókokat -, sőt később afroamerikai (!) Clark Kentet, és már ki is nézte főszereplőnek Will Smith-t, aki viszont állítólag nem vállalta volna el a felkérést, mert "nem akart belekavarni a fehér közönség hőseibe". Smith ennek tudatában mondott nemet a Mátrix Neojára is, hogy a Wild Wild Westben szerepelhessen - ami akkorát bukott, mint az ólajtó, a Mátrix pedig generációjának egyik legnagyobb sikerének bizonyult. Később azért valamennyit ő is kompenzált a Hancock-kal.

Amíg Superman kétségbeesetten próbált felszállni, Batman pedig a sebeit nyalogatta a kínosan rossz Batman és Robin után, a Warner egy közös Superman-Batman-mozival próbált volna két legyet ütni egy csapásra.
McG (pl. Charlie angyalai) és Wolfgang Petersen (pl. Trója) neve merült fel rendezőként, Clark Kent pedig Bruce Wayne násznagya lett volna utóbbi esküvőjén.
Ekkoriban került elő a feltörekvő Josh Hartnett neve Superman szerepére, míg Christian Bale húzta volna magára a hegyes fülű maszkot, ám jött egy bizonyos J.J. Abrams nevű alak, aki kitalált egy előzménytörténetet (ez lett volna a Superman: Flyby), amiben az Acélember meghalt, majd újjászületett volna. Hartnett számára állítólag 100 millió dolláros gázsit ajánlottak, ha aláír egy három filmre szóló szerződést, később azonban felmerült Jude Law neve is, akit Brett Ratner dirigált volna, a később az X-Men: Az ellenállás végét rendező szakember viszont felhívta a színészek figyelmét, mivel jár egy 10 éves elkötelezettség.

Miközben a Warner igyekezett tető alá hozni Abrams és Ratner elképzeléseit, számos fiatal, magas, sötét hajú színész neve felkerült a potenciális Superman-jelöltek listájára, többek között Brendan Fraseré és Ashton Kutcheré. Utóbbival állítólag kiváló próbafelvételt készítettek, ám végül kilépett a produkcióból, nem kis frászt hozva az alkotókra.
Amikor ismét McG-nek ajánlották fel a rendezői széket, ő olyan színészekkel készített teszteket, mint például Jason Behr, Henry Cavill (akiből 2013-ban valóban Superman lett) és Jared Padalecki. Joseph McGinty Nichol végül azért passzolta a filmet, mert nem akart (mert) Ausztráliába repülni forgatni, Bryan Singert viszont nem zavarta a dolog, és Brandon Routh-szal elmentek a koalák földjére, hogy összehozzanak egy újabb méretes Warner-buktát (a Superman visszatér 270 millióba került, de alig 200 milliót hozott).

Ma már tényként kezelik, hogy Christopher Reeve volt a tökéletes Clark Kent/Superman. Ő olyan sztárok elől happolta el a szerepet, mint pl. Burt Reynolds, Robert Redford, Jon Voight, vagy Warren Beatty, de jelentkezett állítólag Arnold Schwarzenegger, Nick Nolte és Sylvester Stallone is, aki a Rocky sikere után nagyon elemében érezte magát.
Slynak egy időben komoly esélye volt a vállára teríteni Superman köpenyét, ám közbelépett az akkor már leszerződtetett Marlon Brando, aki nem óhajtotta, hogy az olasz csődör alakítsa a filmbeli fiát.

Sokaknak okozhatott kisebbfajta katartikus meglepetést, hogy Superman mellett egy másik ikonikus amerikai képregényfigura eljátszására kicsoda jött számításba.
Igen, John Krasinski neve egy ideig komolyan benne volt a kalapban, két meghallgatásra is behívták, persze nem volt egyedül, hiszen olyan kollégákkal kellett megküzdenie a szerepért, mint Channing Tatum, Ryan Phillippe, Mike Vogel, vagy Garrett Hedlund. Végül persze Chris Evans lett a befutó, állítólag neki még tesztfelvételen sem kellett részt vennie, ugyanakkor több ellenzője is volt az ötletnek, hogy ő vegye kézbe a Kapitány legendás pajzsát, leginkább a megfelelő színészi képességek és a "Steve Rogerses" kisugárzás hiányát emlegetve.
Mivel Krasinski is a komédiák világából érkezett volna, az ő szerepeltetése legalább olyan érdekes végeredménnyel járt volna, mint anno Michael Keatoné Batmanként, aki korábban szintén főleg vígjátékokban szerepelt.

Forrás: http://screenrant.com