A DC Comics/Warner Animation legújabb, egész estés rajzfilmjének alapja a kiadó hat részes szériája 2012 végéről, 2013 elejéről, az animált adaptáció pedig - idomulva a The New 52 című sorozathoz, amely néhány éve (ismét) újraírta a DC teljes univerzumát - folyatása a Justice League - Háború című filmnek, amely a csapat megalakulását mesélte el. Ezúttal azt ismerhetjük meg, hogyan csatlakozik Aquaman a Ligához.
Eközben Atlantis elsüllyedt városában az ifjú Orm herceg türelmetlenül várja, hogy végre elfoglalhassa a királyság trónját, ám az uralkodói szigony anyja kezében van. Hogy felgyorsítsa az eseményeket és az utódlást, Orm - Black Manta segítségével - álcázott támadásokat hajt végre a víz alatti város ellen, úgy állítva be azokat, mintha a felszínlakók volnának az agresszorok.
Miután a királynő továbbra sem hajlandó háborút indítani a szárazföld ellen, Orm végez vele, csatlósait pedig elküldi, hogy találják meg, és végezzék ki a felszínen élő, ismeretlen féltestvérét, így minden akadály elhárulhat az elől, hogy magához ragadja a hatalmat.
A királysághoz hű, fiatal harcosnő, Mera siet a férfi segítségére, aki nem is sejti valódi származását, ám ettől még harcba száll az Igazság Ligájának támogatásával gonosz fivére ellen.
Kivitelezés és konklúzió:
Az animáció és figurák ugyanolyanok, mint például a Háborúban vagy éppen a Batman - Assault on Arkham esetében, van sok akció és vér, sőt azt is lehet mondani, hogy a történet inkább (megint) csak háttérként szolgál 70 percnyi zúzáshoz.
Természetesen felvonulnak a leghíresebb-legismertebb DC-s (és egyben JL-es) szereplők, kezdve Supermantől egészen a Zöld Lámpásig, és persze mindenki hozza a rá kiosztott karaktert is (Batman morcos, Wonder Womannek hiányzik Themyscira stb.), így aztán nagy meglepetés nincsen a figurák terén, legfeljebb az, hogy Szupi összejönni látszik a Csodanővel (bár a képregényekben ez már évtizedek óta visszatérő cselekményszál, rajzfilmben viszont ez az első eset).
A szereplők kidolgozottsága minimális, ami alapvetően nem baj, hiszen aki ilyen rajzfilmet néz, az úgyis nyilván bír némi képregényes előélettel, így most nyugodtan átadhatja magát pergő történetnek, ami ugyan faék-egyszerűségű, de attól még működik, és nem unalmas, hasonló jellegű királydrámákat pedig az ókori görögök is írtak, de Shakespeare-től sem állt távol ez a stílus.
Adott egy konfliktus, le kell győzni az ellenséget, a többi pedig a ráadás. Nem bonyolult, szimpla és egyértelmű, ha meg valaki szerteágazó cselekményre és epikus leírásokra vágyik, emelje le a polcról a Háború és békét, esetleg a Csendes Dont.
A képregény-adaptációkban gyakoriak a stáblista utáni bónuszjelenetek, szóval ezúttal is érdemes megvárni a végehúzós utolsó betűjét, mert nem csupán egy jövőbeli folytatás kerül megpendítésre, de egy másik emblematikus DC-s szereplőt is láthatunk, akinek hiányát nem lehet nem észrevenni a fő történetben.
Átlagosan jó produkció a Throne of Atlantis, ami anélkül is gond nélkül végignézhető, hogy ismerni kéne a hozzá kapcsolódó képregénysorozatot. Akadnak eredetibb, jobban megírt DC-s rajzfilmek, de azért egynek is bőven jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése