Locke

Fékezhetetlen és A Sötét lovag - Felemelkedés ide, Eredet és Warrior oda, a Locke egy olyan film, amit nem hoztak be a magyar mozikba, hiába szerepel benne Tom Hardy. Az a tény, hogy az egész világon bemutatták, és sok dicséretet kapott, hidegen hagyja a hazai forgalmazókat, mondván: mi abban az érdekes, hogy egy ember másfél órán keresztül vezet, miközben végig telefonál? A magyar közönségnek nem való az ilyesmi, rajta, vegyünk meg inkább egy Asylumot, az kell a népi manikűrnek!

Steven Knight mozija nem fog filmtörténelmet írni, de kétségtelen, hogy érdekes monodrámát készített.

Tájkép csata után

A kortárs lengyel filmművészet nemzetközi szinten is legismertebb rendezője minden bizonnyal az életmű-Oscar-díjas Andrzej Wajda. Az idén 88 éves mester a lengyel újhullám egyik elindítója volt az 1950-es években, legismertebb alkotásai között pedig megtalálható pl. A csatorna, a Hamu és gyémánt, A márványember és A vasember, valamint a Katyn.

Mivel ezekben a napokban emlékezik meg a világ az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadításának 70. évfordulójáról, Wajda Tájkép csata után című alkotása különösen aktuális.

A hívó

Odegnál Róbert neve ismerősen csenghet a hazai képregényeket kedvelők körében, de munkájával lehetett találkozni pl. a Nyóckerben is. A hívó című albuma 2005-ben jelent meg, amivel több díjat is nyert. A sztoriból hamarosan nagyjátékfilm várható, addig viszont elkészült egy rövidebb, 17 perces "verzió", ami érdekes és hangulatos, bár erősen látszik rajta, hogy nem gyakorlott filmes készítette.

White Bird in a Blizzard

Fehér madár a hóviharban, szabad fordításban így lehetne nevezni magyarul Gregg Araki legújabb filmjét, amit eléggé szerencsétlen módon közel azonos időben mutattak be a nagyközönség előtt, mint a hasonló témájú Holtodiglant, ezért aztán nem sok sansza volt Fincher mozija mellett labdába rúgni.

Kevéske pozitívumai közül leginkább az emelhető ki, hogy Shailene Woodley ledobja magáról a textilt. Többször is. A többi azonban kapufa.

Fényes szelek

Jancsó Miklós egyike volt azon magyar filmrendezőknek, akit nemzetközi szinten is (el)ismertek, és külföldön is hasonló sikereket ért el, mint itthon. Tény, hogy az öregnek nem volt ki mind a négy kereke, de egyrészt ezt maga is elismerte és örömmel vállalta, másrészt - valószínűleg ezért - olyat tudott, amit senki más.

Tessék nekem mutatni még egy magyar rendezőt, akinek filmjein több generáció nőtt föl, és nem csupán az ELTÉ-s filmelméletisek és bölcsészek ismerik legalább munkásságának egy részét, de az átlagos(abb) mozibarátok is. Míg utóbbiak valószínűleg a Kapa-Pepe-filmeket kedvelik, addig előbbiek például a Fényes szelet.

A mindenség elmélete

Stephen Hawking korunk egyik legismertebb tudósa. Nevét jó eséllyel még az is ismeri, aki az elméleti fizikáról és a kozmológiáról semmit nem tud. A mai is aktív, 72 éves professzor élete szinte ordított a nagyvászon után, furcsa módon azonban, egyetlen tévéfilmes adaptáció kivételével (melyben Benedict Cumberbatch volt a címszereplő), senki nem vállalta életének megfilmesítését.

10 évvel a BBC produkciója után James Marsh rendező elhatározta, hogy a szélesebb közönségnek is bemutatja Hawking életét, ehhez pedig a professzor volt feleségének, Jane Wilde-nak az életrajzi könyvét használta föl.

Justice League - Throne of Atlantis

A DC Comics/Warner Animation legújabb, egész estés rajzfilmjének alapja a kiadó hat részes szériája 2012 végéről, 2013 elejéről, az animált adaptáció pedig - idomulva a The New 52 című sorozathoz, amely néhány éve (ismét) újraírta a DC teljes univerzumát - folyatása a Justice League - Háború című filmnek, amely a csapat megalakulását mesélte el. Ezúttal azt ismerhetjük meg, hogyan csatlakozik Aquaman a Ligához.

Kódjátszma

Vannak olyan antiszociális, különc zsenik, akiket általában mindenki utál, holott nem sokban különböznek másoktól, legfeljebb egy bizonyos területen tehetségesek vagy kiemelkedőek. Az ilyeneket a massza-társadalom igyekszik elnyomni és magába olvasztani, a saját képére formálni, nem véve tudomást arról, hogy sok esetben azok, akiktől a legkevésbé várnánk, nagy dolgokra hivatottak.

A nem átlagosak - felismervén, hogy többek másoknál - általában magányra, meg nem értésre, nem ritkán pedig üldöztetésre vannak kárhoztatva, amikor viszont valami forradalmi dolgot visznek véghez, a világ nem győz nekik hálálkodni.

Alan Turing, brit matematikus is ilyen ember volt, aki a kódfejtés területén produkált kimagaslót, mégis, 1954 nyarán - állítólag - öngyilkosságot követett el, ami - vélhetően - azért történt, mert homoszexualitását az akkori törvények értelmében bűncselekménynek minősítették, a férfi pedig a börtön helyett a hormonkezelést választotta.

Nem mellesleg Turing volt az, aki a második világháború alatt megfejtette a hírhedt német rejtjelező-berendezés, az Enigma kódolását, és lefektette a modern komputertechnika alapjait.

Érdekességek és bakik 18.

Talán nem sokan vették észre, de a Terminátor 2. azon jelenetében, ahol a T-1000-es már átvette az irányítást a helikopter felett, az egyik snittben a folyékonyfém gépnek négy karja van: kettővel vezet, kettővel pedig újratárazza a fegyverét.

Felettünk a Föld

Az I Origins rendezőjének, Mike Cahillnak debütáló játékfilmje szintén minimálsci-fi volt, pontosabban: annak "álcázott" kamaradráma, mert bár a tudományos-fantasztikum végigkíséri a történetet, a cselekmény alakításában relatíve kis szerepet kap.

Ezzel együtt persze érdekes az alapfelállás, amivel akár egy Robert Charles Wilson-regényben is találkozhatnánk, de a lényeg, hogy Cahill és alkotótársa, a színész-író-producer Brit Marling - hasonlóan a Coherence-hez - szintén a párhuzamos világok lehetőségén gondolkodott el, igaz, multiverzum létrehozása helyett megelégedtek a Föld megduplázásával.

Whiplash

2014 egyik legjobb(nak mondott) filmje sokban hasonlít a Vérző olajra, a Közösségi hálóra, vagy a Fekete hattyúra. Ahogy előbbi nem a kőolajról, a második nem a Facebookról, utóbbi pedig nem a balettről szól, úgy a Whiplash sem a dobolásról.

Damien Chazelle produkciója sokkal inkább azt vizsgálja, hogy az ember mit képes megtenni azért, hogy elérje a célját, persze könnyen lehet, hogy a rengeteg lemondás és áldozat sem elég, ha nincs meg benne az a bizonyos plusz. Ebből a szempontból a Whiplash nem bizonyul annyira unikálisnak vagy újszerűnek, hiszen az említetteken kívül számtalan film foglalkozott már ezzel a témával, ami viszont mégis kiemeli a hasonszőrű mozik sorából, az a két főszereplőnek, a remek fényképezésnek és vágásnak, na meg a kiváló zenének köszönhető.

Star Wars - Maul - Vesztegzár

Az 1999-es Baljós árnyakból alighanem az egyik legemlékezetesebb szereplő a vörös bőrű, fekete tetoválásokkal borított sith-harcos, Darth Maul volt, nem csupán a szokatlan és félelmetes megjelenése, de harci képességei, és persze ikerpengés fénykardja miatt.

Darth Sidious tanítványának karrierje a film végén elég látványosan derékba tört (ill. vágódott...), ám ez nem jelentett akadályt ahhoz, hogy A klónok háborúja című animációs sorozatban visszatérjen - robot alsótesttel.

Hogy a figura mennyire alkalmas önálló szerepeltetésre, az erősen kérdéses, mindenesetre Joe Shreiber őt tette meg Vesztegzár című regénye főhősévé.

I Origins

Egy újabb független alkotás a Sundance-ről, amit viszont felkapott és moziba küldött a 20th Century Fox "művészfilmes" leányvállalata (a Fox Searchlight), így jóval nagyobb számú közönséghez tudott eljutni, mint gerillamarketinggel.

Mike Cahill, író-rendező nem kisebb fába vágta a fejszéjét, minthogy valamiféleképpen "kibékítse" egymással az ember két nagy találmányát, a vallást és a tudományt - tette ezt pedig minimálsci-fiként.

A végeredmény kissé felemásra sikerült, de azért akadnak jó pillanatai.

Coherence

Tegye fel a kézét, aki hallott már a Schrödinger macskája nevű kvantumfizikai gondolatkísérletről. Elég jól és részletesen összefoglalják itt, ám a lényeg annyi, hogy egy macska van egy lezárt dobozban, és amíg azt ki nem nyitják, addig ugyanannyi esély van arra, hogy az állat még él, mint arra, hogy már elpusztult, ez pedig elméletben két, párhuzamos "valóságsíkot" eredményez, melyek egymás mellett léteznek, ám abban a pillanatban kioltják egymást, amint a külső szemlélő megbizonyosodik a macska "állapotáról", vagyis kinyitja a dobozt.

James Ward Byrkit író-rendező ezt az elméletet használta föl egy hangulatos és zavarba ejtően bonyolult minimálsci-fi elkészítéséhez.

Ghibli-csokor

Amikor egy anime elején megjelenik Studio Ghibli logója, ott a legtöbb esetben valami jóra érdemes számítani, akkor is, ha nem valamilyen Hayao Miyazaki-filmről van szó. Ebben a bejegyzésben három, talán kevésbé ismert Ghibli-alkotásról lesz szó röviden.